Önvédelem koreai módra

A taekwondo mozgásrendszere négyféle alapra épül. Ezek a bázistechnikák, a formagyakorlatok, a töréstechnikák és természetesen maga a küzdelem. Utóbbival kapcsolatban megjegyzendő, hogy beletartoznak olyan önvédelmi fogások is, amelyek a dobások, fojtások elleni védekezésre tanítanak. A küzdelem egyébként eleve kétféle lehet: szabad, illetve formai. Az egy, két vagy három lépéses formai küzdelemben meghatározott támadási és védekezési technikákat kell használni.

Hivatalos versenyeken egyrészt formagyakorlatok bemutatásában mérhetik össze erejüket a riválisok - "kűrjüket" zsűri pontozza -, mindenekelőtt pedig a full-contact (teljes erejű), KO-rendszerű küzdelemben.

A versenyzők testi épségére fejvédő, mellkasvédő, lágyékvédő, sípcsontvédő és alkarvédő vigyáz. Fejre nem szabad ütni, s ugyancsak tilos minden öv alatti technika is, például a lábsöprés.

Háromszor három percig tartanak a mérkőzések, minden találat egy pontot ér. A találatokat ugyanúgy elektronikus rendszerrel regisztrálják, mint az amatőr ökölvívásban. Általában nyolc női és nyolc férfi súlycsoportban mérik össze erejüket a taekwondósok, de 2004-ben, Athénban hat-hat súlycsoport lesz.

Ami a fokozatokat illeti, a kezdők 10 "kup"-tól haladnak visszafelé, majd az ismert "dan" fokozatok következnek, 1dantól fölfelé.

Végezetül szóljunk pár szót a történetről is. A koreai eredetű taekwondo egyik, talán legfontosabb elődje a Subakh nevű harcművészeti rendszer lehetett, amely időszámításunk előtt 50 körül alakulhatott ki. A másik ős feltehetőleg a főleg rúgásokra alapozó Taek Kyon volt.

A koreaiak mindig is magukénak érezték a taekwondót, éppen ezért érintette őket fájdalmasan, amikor az egyébként is sok szenvedéssel és megaláztatással járó japán megszállás alatt nem gyakorolhatták művészetüket nyilvánosan. 1909-től gyakorlatilag egészen a második világháború végéig nem lehetett vele foglalkozni, de 1945-től Szöulban újraalakultak az iskolák.

A WTF (World Taekwondo Federation) 1973-ban alakult, s még ugyanazon évben megrendezte első világbajnokságát. Ma 16 tagországban mintegy 50 millióan tartoznak az égisze alá. 1980-ban ismerte el a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, s nyolc évvel később (éppen Szöulban) bemutató sportág lett a játékokon. Magyarországon 1989 óta van jelen, 1990 óta szövetsége is van. 26 klubban közel kétezer embert irányít a szervezet. A magyarok évente 8-10 nemzetközi versenyen indulnak. Legjobbjaink a Dániában élő Salim testvérek. Gergely világbajnok és háromszoros Európa-bajnok, míg József: négyszeres Európa-bajnok, Világkupa-győztes, Világbajnoki-ezüstérmes. Legnagyobb sikere, hogy Sydneyben az ötödik helyen végzett, amivel két olimpiai ponttal gyarapította a magyar csapat gyűjteményét.

(Arany-Média)