Világ futárjai, egyesüljetek!

A Kerékpáros Futárok Világbajnokságát kilencedik alkalommal rendezték meg, most először Budapesten. Az előző eseményeknek például Zürich, Philadelphia, Barcelona adott otthont. Meglepő lehet, hogy egy szakmának (mert a futárkodás azért mégiscsak egy munka, ha jobban belegondolunk) világbajnokságot rendeznek. Ennek magyarázata, hogy futárnak lenni nem egyszerűen munka, hanem inkább életmód, aminek a sport nagyon fontos része.

Nézzük, miben kell jónak lennie egy kerékpáros futárnak. Először is legyen gyors, azaz minél hamarabb találja meg a kért címet. Valamint nem árt, ha bírja a terhek szállítását. Nos, ezen tulajdonságok lemérésére meg is voltak a versenyszámok, de a Bunny Bubba, ami lényegében a biciklis magasugrás, már kevésbé érthető. Talán azzal lehet magyarázni, hogy a városban gyakran kell akadályokat leküzdeniük a bringásoknak, akár ugrással is.

A Millenárison vasárnap este már a végkifejlet zajlott. A betonteknőben futárok köröztek, itt tartották a sprintversenyt. A hangfalakból hangosan szólt a zene, ami már önmagában is meglepő egy sporteseményen. De nem csak ez a különleges. A versenyzők egybehangzó véleménye szerint egyáltalán nem számít, ki a győztes, és voltaképpen esélyesek sincsenek.

A Városligetben a futárok átpattantak egy, illetve két másik pedállal hajtható eszközre. Azt is eldöntötték, hogy ki a leggyorsabb vízibiciklivel és bringóhintóval. A teherszállításban a terhet sörös rekeszek és abroncsok képviselték - ekkor riksává változott a kerékpár. A magasugrást magyar futár nyerte: átugrotta a kilencven centiméteres akadályt is. A fő verseny során a céllal együtt tizennyolc állomást kellett megtalálni. Minden versenyszámnak volt külön győztese is, az összetettben győztes angol versenyző pedig a Legjobb Futár címet és kupát vihette haza.

Mintegy hétszáz futár vett részt a rendhagyó megmérettetésen. Érkeztek például Hollandiából (ahol ugye a városi biciklisták száma híresen magas), Olaszországból, az USA-ból, Ausztráliából, sőt még Japánból is, de szinte minden "nyugatinak" számító országból.

Egy szubkultúra találkozóhelye volt a kerékpáros-stadion, mely szubkultúrában a sport, a zene és a kaland ugyanannyit számít. De Szamosi Péter, a Tilos rádió lemezlovasa és a CBA volt kerékpáros futára szerint csak az megy el futárnak, aki nagyon szeret bringázni. A legtöbben először csak rákapnak a városi biciklizésre, mert rájönnek, hogy egy nagyvárosban bringával a leggyorsabb. S hogy hobbijuknak és közlekedésüknek formát is adjanak, jelentkeznek valamelyik futárszolgálatnál.

A résztvevők végül - szokásukhoz híven - bulival zárták a világbajnokságot (sőt, minden nap végén volt buli, ami már önmagában is jellemzi szemléletüket). A kerékpáros futárok versengése Magyarországon sikeresnek mondható. A nemzetközi futártársadalom befogadta a magyar futárokat.

(Arany-Média)

Korábban:

Futárok világbajnoksága