Ejtőernyős ugrás többféle változatban

Az amatőröknek sok lehetőség kínálkozik az ugrásra.
Fotó: Arany-Média

ejtőernyőkkel

Később Európa vette át a kezdeményező szerepet, többek között Leonardo da Vinci révén, majd 1777-ben megtörtént az első bizonyítható, dokumentált ugrás, Joseph Montgolfier jóvoltából. A repülés korában pedig rövid idő alatt elengedhetetlen életmentő eszközzé vált az ernyő.

A magyar ejtőernyőssport az 50-es évek elején kezdett kialakulni, s manapság a sanyarú pénzügyi helyzet ellenére is szép eredményeket érnek el versenyzőink a világversenyeken. Az amatőr érdeklődőket persze az élményszerzés motiválja, s - bár az árak meglehetősen borsosak - sokféle lehetőségük van erre.

A tandemugrás nem igényel előképzettséget, sem felkészülést.

tandemugrást

Aki hagyományos - húsznapos elméleti és egynapos gyakorlati okításból álló - tanfolyamot szeretne végezni (csakis 15 év felett), annak el kell mennie egy speciális orvosi vizsgálatra. A 30 ezer forintos ár tartalmazza a felszerelések és az első ugrás költségeit. A továbbiakhoz klubtagsági viszony létesítése szükségeltetik, melynek díja 1000-2500 Ft havonta. Az ugrások ezután magasságtól függően 1600-5000 forintot kóstálnak, többnyire AN-2-es repülőgépről.

Létezik még úgynevezett légcellás (közismert nevén paplan-) ernyő, melyre közel kétszer ennyibe kerül a képzés, ám a további költségek szinte azonosak. A harmadik fajta, a gyorsított zuhanóernyős kurzus más kategória: 350 ezer forint az ára, és legalább négyezer méteres ugrásokat takar.

Mindhárom típusra érvényes szabály, hogy az ejtőernyősök csak az ötvenedik ugrásuk után válnak önállókká, egészen addig kizárólag oktató felügyelete mellett ugorhatnak.

Korábban:

• A bázisugró hódeszkás