Római-tó, ahol mindenki megfoghatja a magáét

Sok horgász rémálma, amikor egész napokat töltenek a tó partján, már kipróbáltak minden lehetséges csalit, elmormoltak minden imát, ide dobáltak, oda dobáltak, de semmi kapás. Velem ilyen, sajnos, nemegyszer fordult elő. Sokszor álmodoztam egy olyan tóról, ahol tutira megfoghatja az ember a halát és ráadásul nem is legkisebb fajtából. Hölgyeim és uraim, jó hírem van, ugyanis én megtaláltam. Ez az Agostyán völgyében lévő Római-tó.

Tatától 3 km-re, Agostyán falu előtt egy tábla kéri a horgászt, hogy térjen le balra és menjen horgászni. Gondoltuk, ezt kipróbáljuk. Kérem szépen, nem földúton zötykölődtünk a körülbelül fél kilométerre lévő tóig, hanem gyönyörűen kitáblázott aszfalton, hogy ezzel is komfortosabban érezze magát az ide tévedő horgász. Egyelőre azt kell mondanom, sajnos tényleg eltévedésről lehet szó, mert az úton elhelyezett - a szél által igencsak megtépázott - táblán kívül semmi sem utal arra, hogy itt tényleg egy tó van, mivel sehol semmi jelzés, se Tatán, se sehol. De állítólag majd az is lesz. Szóval aszfaltos út, remek parkoló, remek büfé - ahol a napijegyet is meg lehet venni - és kiszolgálás, és persze szép, de nem éppen nagy tó. Hajnalban gyönyörű, ahogy a felhők beülnek a völgybe, és méltóságteljesen vonulnak, minimálisra csökkentve a látótávolságot.

A tó kicsi. Ez persze nem azt jelenti, hogy az izmosabb horgászok könnyedén áthajíthatják a fenekezős készségüket, de azt sem, hogy csónakkal - ha lenne a tavon ilyen horgászási lehetőség, mint ahogy nincs - bárhova nyugodtan lehorgonyozhatnánk és horgászhatnánk. A vízterület kisebb mérete így könnyen elbírja, hogy az Árendás-patak csak időszakosan - tavasszal és ősszel - táplálja a tavat.

Erről a tóról nem szokás üres kézzel távozni, hacsak nem dobálják vissza a töméntelen mennyiségű halat, ahogy azt mi is tettük. Jó fogást a Római-tavon!

Napijegyárak:

Ruprecht Vilmos