A szabályok többek között a vezető/búvár arányra, a felszerelésekre, felszíni biztosításra, a búvárok tapasztalatára vonatkoztak, és január közepén tették őket közzé. Ezek a szabályok az El Gounától a szudáni határig terjedő részre vonatkoztak volna - ugyanis a Sinai-félsziget másik kormányzósághoz tartozik -, ám a búvárszafarik útvonala többnyire ezen a délebbre eső területen halad át.
Két szabály váltott ki komolyabb tiltakozást. Az egyik az egy évnél nem régebbi orvosi igazolásra vonatkozó, mert a legtöbb szervezet ehelyett elfogad egy olyan nyilatkozatot is, amiben a búvár a saját egészségi állapotát merülésre alkalmasnak minősíti. A másik szabály pedig a legkevesebb 50 igazolt merülésre vonatkozó, ami korábban csak bizonyos helyeken (Brothers, Zabargad, Daedalus és Rocky Island) volt kötelező. Ez a szabály viszont sokak szerint szemben áll azzal, hogy ennél lényegesen kevesebb merüléssel haladó fokozatot szerezhetnek a búvárok, ami elvileg feljogosítaná őket biztonságos nyílt vízi merülésre ugyanolyan minősítésű búvárral együtt. A kritikák szerint ez az előírás a kezdő búvárok körében népszerűnek számító Vörös-tengert mint úticélt érinti károsan, ezért a gazdaságra is negatív hatással van.
A hatóság mindezt mérlegelte, és február 23-án Karim Helal elnök bejelentette, hogy a kormányzó - figyelembe véve az észrevételeket -, bizonyos módosításokat engedélyezett az új szabályokban. Visszavonták a minimum 50 merüléses limitet, ami továbbra is csak bizonyos tengeri nemzeti parkokban él majd.
Az egészségügyi állapot tekintetében pedig elegendő lesz a búvár nyilatkozata. Enyhítették a vezető/búvár arányra vonatkozó szabályokat is, ez a szafarik esetében 1/12 lesz a 1/10 helyett, a napi kihajózásoknál 25 merülés feletti búvárok esetén 1/12, annál kevésbé tapasztaltaknál 1/8 lesz a megkövetelt arány.
A szabályok bevezetését is későbbre tolták, az új előírások május végén lépnek majd életbe.