Hivatalos szakvélemény a búvár haláláról

A halott búvár, Deon Dreyer tetemének kiemelése közben életét vesztett Dave Shaw történetének utolsó fejezetét már a pár nappal később felszínre került holttest vizsgálói írták. Bár mindenki tudta, hogy rendkívül veszélyes vállalkozásról van szó, a tragédia megrázta a technikai búvárok világát. A történtek kielemzése talán segít az események feldolgozásában.

A vizsgálat során ellenőrizték a merülés során használt felszerelést, elemezték a videofelvételt, szimulálták a merülés utolsó tíz percét, és analizálták a gázkeverékeket is.

Annyi bizonyos, hogy Dave Shaw a tervezett módon elérte Deon Dreyer tetemét, majd miután nem sikerült kiszabadítania, hat perc után, szintén a tervnek megfelelően, felhagyott a próbálkozással. Ám ekkor a tetemhez rögzített kötélbe gabalyodott bele, és a túlzott erőfeszítés során, ahogy megpróbálta magát kiszabadítani, a belélegzett gáz megnövekedett szén-dioxid-tartalma és a fellépő nitrogénnarkózis hatása miatt elájult és megfulladt. A vizsgálat szerint Shaw 22 perccel a merülés kezdete után vesztette el eszméletét.

A vizsgálat során arra a következtetésre jutottak, hogy újralégzőjének túltöltése akadályozta meg abban a búvárt, hogy tökéletesen tudjon kilélegezni. Mindezt úgy lehet elképzelni, mint ha valaki egy teljesen felfújt zsákból próbálna lélegezni - hiába áll rendelkezésre elegendő levegő, hiába működik minden elvileg jól, a légzés hatékonysága mégsem megfelelő. A nem megfelelő légzés és a nagy megerőltetést kívánó munkavégzés eredményezte azt, hogy tíz perc után kritikus mértékben megnövekedett a szén-dioxid mennyisége. Ezt a jelenséget nevezik úgynevezett mélyvízi ájulásnak. Shaw először teljesen elgyengült, később elvesztette eszméletét, majd megfulladt. Bár az események aránylag gyorsan zajlottak le, a szakértők szerint időtartama miatt mégis inkább az a valószínű, hogy a fent leírt, szén-dioxid-dúsulással járó folyamat okozta Shaw halálát, nem pedig az oxigénhiány.

A nitrogénnarkózisnak - ami a számítások szerint azzal volt egyenértékű, mint ha egy búvár normál levegős merülés során 44 méterre ereszkedik - pedig komoly szerepe lehetett abban, hogy nem volt képest megoldani a problémát, mielőtt túl késő lett volna. Miután a búvár elvesztette eszméletét, a fulladás elkerülhetetlenné vált.