A népszerű trekking csúcsot 1952-ben Eric Shipton nevezte el. Első megmászására 1953-ban a történelmi brit expedíció során került sor, Charles Evans, Alf Gregory, Charles Wylie és Tenzing Norgay által. Ők egyrészt akklimatizációs céllal, másrészt az Everest megmászása során használni kívánt, akkor újdonságnak számító oxigénpalackok kipróbálása céljából mászták meg a hegyet. Periche és Dingboche irányából a hegy nem túl látványos, de ennek elsősorban az a fő oka, hogy a Föld egyik leglátványosabb hegyfala, a Lhotse déli fala magasodik szinte pontosan mögötte.
A magyar társaság Katmanduból Luklába repülővel, onnan pedig Phakding, Namche Bazaar, Tengboche útvonalon gyalog közelíti meg a technikailag könnyűnek számító hegyet, melyre kedvező időjárás esetén október 14-én terveznek feljutni. Útjuk onnan, a megközelítési útvonalon vezet vissza Nepál fővárosába, Katmanduba.
A csoport vezetői - Teravágimov Pál és Farkas Gábor - elmondták, hogy céljuk nem rendkívüli hegymászó-teljesítmény elérése, hiszen az Imja Tse erre annak ellenére sem alkalmas, hogy közvetlenül az Everest-Lhotse hegyvonulathoz tartozik, hanem egy a magyar túrázók és hegymászók által ritkán látogatott vidék bejárása, azzal a céllal, hogy pontos információk összegyűjtésével és esetleges későbbi publikálásával segítsék a Khumbu-régióba induló magyar utazók felkészülését.
Túrájukról terveik szerint legközelebb október 17-én Namche Bazaarból számolnak be elektronikus levél útján.