Búvártragédia külső szemmel

A média több helyen is beszámolt a néhány hete történt búvártragédiáról, melyben egy barlangi búvár vesztette életét a Baradla Rövid-Alsó-barlangban. A baleset miatt többek között a Barlangi Mentők Észak-magyarországi Egyesület tagjait is riasztották. Írásunk egy a barlangi mentés kapcsán a helyszínre érkező résztvevő beszámolóját foglalja össze.

Szombaton (2006. 07. 01.), valamivel délután egy óra előtt érkezik a riasztás: eltűnt egy búvár a Baradla Rövid-Alsó-barlangban. A Barlangi Mentők Észak-magyarországi Egyesületének jelenlevő tagjai késlekedés nélkül indulnak Lillafüredre, a legelső olyan helyre a közelben, ahol megfelelő mobiltelefonos hálózat van. Az elsődleges feladat ilyenkor, hogy minél több információt gyűjthessenek, mi is történt valójában, hiszen mindenre fel kell készülni. Az Aggteleki Nemzeti Parktól jött a segélykérés, és velük a megfelelő információk pontosítása után a mentők értékelik a helyzetet, döntenek, és elindul a riasztási lánc.

Egy riasztás során minden lehetőséget figyelembe kell venni. Biztosan sokan emlékeznek a pár évvel ezelőtti balesetre a Rákóczi-barlangban, ahol öt napig tartott a bajba került búvár kimentése. Mindez rendkívüli erőfeszítésbe került, nemcsak nagy számú mentőre volt szükség, hanem megfelelő technikai felszerelésre is.

A riasztás óta alig több, mint félóra telik el, és a mentőcsapat már úton van Jósvafő felé. Útközben szüntelenül csörög a vezető, Ónodi László telefonja. Többször a helyszínről adnak újabb információkat, ahova egymástól függetlenül indult el az egyesület két orvosa, akik mindketten barlangászok is. Nekik elsőként kell a sérülthez jutniuk. Ezen kívül a sajtó is gyakran érdeklődik a történtekről. Ónodi László visszafogottan tájékoztatja őket, csak a biztos tényközlésre hagyatkozik, hiszen nem érkezett még meg a baleset helyszínére, hogy személyes információi legyenek.

A nagyjából egyórás út során tehát folyamatosan zajlik a tájékoztatás, oda-vissza, a helyszín és a robogó autó között. A mentők egymás között arról beszélnek, mi mindenre kell felkészülni, és hogyan lehet minél gördülékenyebben megoldani a feladatot. Rövidesen megtudják, hogy megtalálták a búvárt, sikerült a felszínre is kihozni, az orvosok próbálják újraéleszteni.

A mentők még a helyszínre érkezés előtt értesülnek arról, hogy a búvár sajnos nem élte túl a balesetet. Az orvosok hosszú ideig próbálták újraéleszteni, de nem tudták megmenteni. A csapat ettől függetlenül folytatja útját.

A helyszín közelében, egy parkolóban egy mentőhelikoptert látható. A barlanghoz vezető ösvény kezdeténél pedig egy barlangász fekszik a padon az eget kémlelve. Errefelé ez egészen "hétköznapi" kép, de az arcát látva az ember megborzong a tekintetétől. Talán mert benne van minden, ami történt.

A barlang előtt kisebb csoport. Határőrök - akik a helyszínt biztosítják -, az Aggteleki Nemzeti Park természetvédelmi őrszolgálatának tagjai, és a búvárcsoport, akikkel mindez történt. Kérdéseinkre elmondják: még mindig nem lehet tudni, pontosan mi történt. Az elhunyt tapasztalt búvár volt, több száz merüléssel a háta mögött. Ez ráadásul nem is veszélyes hely, viszonylag könnyű terepnek számít búvárberkekben. Valószínű, hogy valamilyen egészségügyi probléma léphetett fel, ami bárhol máshol megtörténhetett volna vele.

Rövid tanácskozás után a mentők úgy döntenek, maradnak, míg a rendőrök megérkeznek, hiszen még mindig szükség lehet a segítségükre, például a holttest járműhöz szállításában.

Technikai segítségre végül is nincs szükség, a mentők csak az ottmaradt holmikat viszik az őrszolgálat tagjaival közösen az autójukhoz.

Meglehetősen sok barlangi és búvártúra történik évente, aránylag kevésben fordul elő baleset, de ha mégis, akkor a felkészült és szakértő barlangi mentők általában sikeresen felszínre hozzák a sérültet. Tragédiával viszonylag elenyésző számú túra végződik, és akkor sem a mentőkön múlik a sikertelenség.

A boncolás során később megállapították, hogy a halál oka szívelégetelenség és ebből adódóan szívmegállás volt.

A következő hétvégén a Barlangi Mentők Észak-magyarországi Egyesülete mentési gyakorlatot tart, melyen én mint "szimulált" sérült veszek részt. Beszámolómat a jövő héten olvashatják.

Forrai Mária Melinda