Már futni is csak csini cuccban lehet?!

Vágólapra másolva!

A sport boldoggá tesz. Komolyan. Ezt nem csak úgy mondom. Tudományosan alátámasztott tény! Jó, ez némileg sántít, de tényleg nem csak üres klisé. Úgy segít, ahogy senki sem tud: lelked legmélyéről indítja el a változást. Még a legjobb pszichológus is csak kívülről tud rád hatni. A mozgás az egyetlen, ami belülről adja meg a kezdő löketet. Valahol a "mindjárt feladom, egy lépéssel sem bírok többet" és a "mégis kibírtam" között félúton.

Mozogni, sportolni jó. Még akkor is, ha néha se kedved, de még egy fikarcnyi késztetésed sincs rá. De azért nem kell minden egyes alkalommal beleszakadni sem. Bár néha azért nem árt jól megizzadni - olykor egész jól tud esni!

Az viszont nem teljesen mindegy, hogy miben izzadunk. Ne aggódj, nem arról lesz szó, hogy mostantól kezdve csak akkor mehetsz futni vagy az edzőterembe, ha nem csak a cipőd, de még a fülesed színe is passzol a felsődhöz!

Persze van ilyen is. A magam részéről csak mosolyogni szoktam rajta. Ha neki úgy esik jól... felőlem. De, köszönöm, én nem állok be a sorba.

Ellenben van néhány fontos dolog, amire érdemes figyelni. A mozgás formájától függően vannak olyan alapdarabok, amelyeknek megtérül az ára. Nem kell feltétlenül a legdrágább, mert nem biztos, hogy az a legstrapabíróbb, de jó jön néhány minőségi darab.

Mindenki magából indul ki - én meg ugye, amúgy is szeretek magammal példálózni - szóval, amikor már nem a szüleim pénztárcájából gazdálkodtam, hanem a saját, verejtékes munkámmal megkeresett garasaimmal, akkor hirtelen átértékelődtek a dolgok - és más színben tetszelgett az ár-érték arány.

Lévén, hogy gyermekkoromtól kezdve sportoltam, hosszasan visszhangoztak a fejemben egykori edzőm unásig ismételt szavai:

Kell egy jó cipő, ami tartja a bokát!

- amúgy akrobatikus fitneszre jártam.

Kellett is a bokát tartó cipő.

Így gyorsan osztottam, szoroztam és megállapítottam, hogy ha futni szeretnék, akkor kell egy jó cipő. A megvalósítás jó sokáig váratott magára, mert pont ez idő tájt "örököltem" egy - ugyan kicsit ütött-kopott, de kiválóan hordató - sportcipőt az unokaöcsémtől, aki épp ekkor cseperedett kajla kamasszá.

Szóval, gondoltam jó lesz az nekem. Vagyis nem is gondolkodtam. Egyszerűen spórolni akartam.

Meg amúgy is azt hittem, hogy úgysem fogok kitartani a futás mellett. Aztán valahogy nem így lett. A futás maradt, és jött hozzá egy csomó ízületi nyavalya. Ami részben a nem megfelelő cipőnek köszönhető.

Mekkorát spóroltam, nem? Hát nem.

De hát "okos nő" a saját kárán tanul, pláne, ha makacs. Mert majd vele minden másként lesz. Aztán persze nem. Időbe telt, de beláttam, hogy szükségem van egy jó lábbelire. Még akkor is, ha fáj az ára.

Nem szabad kapkodni vele, de könyörgöm, ne a kinézet alapján döntsetek. Számos szakbolt sorakozik már a palettán. Én például szeretem az Adidas termékeit.

De a lényeg, hogy menj el egy sportboltba, kérd ki az eladók véleményét, fogadd meg a tanácsukat, egyeztess a belső hangoddal - és meglesz a megfelelő.

Ha ezen túl vagy, még mielőtt elhagynád a tett helyszínét, vegyél sportzoknit! Hidd el, nem felesleges flanc. Elvezeti a verejtéket, megelőzi a vízhólyagot, és itt nyugodtan lehet szín szerint válogatni. A legtöbb ultra cuki. Nőként hasonló kiemelt helyet érdemel a melltartó. És nem a szexi csipkésre gondolok. Szoros, alátámasztó sportmelltartó kell a futáshoz!

Jó hír, hogy itt is válogathatunk szín szerint, de ennél valamivel hangsúlyosabb, hogy betöltse a funkcióját. Nyilván dús keblekkel megáldott hölgyeknél ez magától értetődő, de pici ciciknél sem elhanyagolható. Sőt, mivel én is az utóbbi csoportba tartozom: megsúgom, hogy nagyon sok szilikonos verzió is kapható. Jó, nem lesz tőle extra nagy, de legalább nem fogod lépten-nyomon azt érezni, hogy nincs is melled.

Összességében nézve a praktikum híve vagyok. Nem tud kiborítani, ha cipőm színe nem passzol teljes mértékig a felsőmével. Hazugság lenne, ha azt mondanám, hogy egyáltalán nem érdekel. Nő vagyok. Természetesen számít, de nem ez a fő szempont.

Nyitókép: Adidas