Igazi varázslat Washingtonban

Erre vártak a fővárosban régóta, hogy nyerő kosárlabdacsapatuk legyen. Michael Jordannel nem sikerült, Eddie Jordannel igen. Száguld a Wizards, irányítója, Gilbert Arenas pedig a Kelet legjobbja a héten. A másik végen a Dallas Mavericks német csodacsatárja, Dirk Nowitzki tarolt, de a csapatok terén ott a San Antonio Spursre kell felnéznünk.

Nowitzki vezetésével a Mavericks 2-1-es győzelmi mérleggel zárta a hetet, de ez nem olyan nagy dolog, több csapat is volt, amely jobban teljesített. (Az egy vereség amúgy a San Antonio ellen volt, erre még visszatérünk.) Ami miatt a német óriás lett a hét egyik díjazottja, az a ligalegjobb 34,7-es pontátlaga, kiegészítve 12 lepattanóval és egyaránt 2,7 assziszttal és blokkal a három meccs alatt, továbbá az az 53 pont, amit a Houston elleni hosszabbításos meccsen szórt, és amellyel franchise-, American Airlines Center- és karrierrekordot állított fel, nem beszélve az NBA szezoncsúcsról.

Arenas ugyanakkor a Wizards 3-0-s hetéből 25,7 ponttal, 4,7 lepattanóval, 5,3 gólpasszal és 2,7 labdaszerzéssel vette ki a részét. Arenas összesített pontátlaga 1,1-del nőtt ezen a héten, a mostani 21,9-del 11. az NBA góllövőlistáján, a negyedéves irányító kétszer javította meg a szezoncsúcsát a három meccs alatt. Arenas előtt legutóbb 2003. március 2-án nyerte el a díjat Wizards-játékos, név szerint bizonyos Michael Jordan.

Jordan és Jordan között van különbség. A 10-5-ös mérlegével a Keleti főcsoportot vezető Wizards 1974 óta nem kezdte ilyen jól az idényt: akkor 11-4 volt a statisztikájuk 15 meccs után. A rendkívül jól összerakott gárda tulajdonképpen egy ex-GSW-társulat, Antawn Jamison (aki az idény előtt Dallasból érkezett) Arenasszal és Larry Hughesszal együtt játszott a Golden State Warriorsben - igaz egyszerre csak a 2001/02-es szezonban voltak ott. Az All-Star kaliberű csatár a két hátvéddel tökéletesen megérti magát, ráadásul Eddie Jordan edző taktikáját - alapvetően: sok passz, sok mozgás - tökéletesen tudják alkalmazni. Jamison számai a hasznossági listán a 17. helyre jók, a három játékos a csapat szenzációs 102,4-es pontátlagának 61,6%-át bírja, ráadásul Hughes első a ligában a labdaszerzések terén, ami azt is mutatja, ez az állandó vesztésre ítélt csapat végre a védekezésből is megsejtett valamit. Nem is kicsi ez a változás.

Tény, hogy a Kelet meccsbeosztása a kevés utazással kedvez a Wizardsnak, de már nyertek öt idegenbeli meccset, ami ahhoz képest, hogy tavaly összesen nyolcat hoztak össze, és végül 25-57-tel zárták a szezont, hatalmas előrelépést jelent. A washingtoniak akár a playoffig is eljuthatnak, pedig nem nyertek rájátszásmeccset 1988 óta (nem nagyon jutottak el odáig). A csapatépítés egyik iskolapéldájának tartják az amerikai szakértők azt, ahogy az örökösen vesztő, kezelhetetlen sztárokkal és túlértékelt tinikkel teletűzdelt Wizardsot két év alatt teljesen kicserélték, és ma komoly erővel bírnak a Keleti konferenciában.

Másfajta - nem ripszropsz - csapatépítést láthatunk a Nyugat jelenlegi legjobb együttesénél, amelyről mindent elmond, hogy a legjobb játékosa mindössze 35 percet játszik meccsenként. A San Antonio Spurs olyan jó, hogy Tim Duncan erejét a playoffra tartalékolhatja: a Bruce Bowen, Manu Ginobili kettősnél nincs gyilkosabb külső páros, Tony Parker játékmesteri készsége kivételes, Duncan mellett pedig a szintén 213 magas Rasho Nesterovic minden lepattanót megszerezhet.

Ahogy az lenni szokott, a Spurs a legjobb a ligában az engedett pontok (85,2) és az ellenfelek mezőnystatisztikája (40,9%) terén, és a különbség csak annyi, hogy a bajnoki cím után távozott David Robinsont, Stephen Jacksont és Speedy Claxtont most nem kell pótolni, már a múlt szezonban felépült a csapat, és csak erősíteni kellett - jött Brent Barry és a nagyreményű újonc Beno Udrih. Védekezni mindenki tud, jöhet a támadás, és ha nem szaladnak alá egy, a tavalyihoz hasonló Derek Fisher-bombának, a Spurs idén ott lesz a döntőben, és biztosak lehetünk benne, hogy ott nem lesz kegyelem. Egyszerűen nincs olyan csapat, amely egyszerre lenne erősebb, kitartóbb és éhesebb náluk. A harmadik meccsükön könnyen vették a Seattle-t, kikaptak, és a Sonics az első hónap legjobbja lett, most azonban már beállt a helyére a SAS, és nincs erő (elsősorban: nincs Shaq) Nyugaton, ami elmozdíthatná.