Winter - aki az utóbbi húsz talán legnagyobb kosarasaival, Michael Jordannel, Scottie Pippennel, Shaquille O'Neallel és Kobe Bryanttel dolgozott együtt a fent említett két csapatnál - egy éves szünetet követően nagy valószínűséggel újból csatasorba áll, mégpedig ismét Phil Jackson asszisztenseként. Minden idők legsikeresebb kosáredzője ugyanis pénteken jelentette be visszatérését a Lakers alakulatához - három évre, összesen harmincmillió dolláros gázsiért.
"Féltem Philt, nem vagyok meggyőződve arról, hogy okos döntést hozott, ő nem szokott hozzá ahhoz, hogy átalakulóban lévő, bajnoki címre esélytelen csapatoknál dolgozzon" - mondta a Los Angeles-i illetőségű Winter.
- Ennek ellenére mellé áll?
- Hogyne, vasárnap beszéltem vele telefonon, akkor már mondta nekem, hogy elfogadja Dr. Jerry Buss klubtulajdonos ajánlatát. Megkért, segítsek neki, s én örömmel mondtam igent. A hazai meccseken ott leszek a kispadon, de idegenbe már nem kísérem el a csapatot, mint ahogy az utóbbi években sem tettem már.
- Mit gondol, mire juthatnak ezzel a mostani, Shaquille O'Neal nélküli Lakersszel?
- Azt nagyon gyorsan el kell felejteni, hogy a bajnoki címért küzdhetünk. A cél a playoffba jutás... De Phil is azt nyilatkozta, hogy egyetlen célja van: örömet szerezni a Lakers-szurkolóknak azzal, hogy a csapat jobban szerepeljen, mint a 2004-2005-ös idényben.
- Hallotta, hogy a Detroit Pistons megnyerte a most zajló NBA-döntő harmadik összecsapását?
- Hogyne, és nagyon meg is lepődtem. Őszintén szólva azt hittem, a San Antonio Spurs kisöpri a fináléból a tavalyi bajnokot, 4-0-s végeredményt tippeltem azok után, hogy a két hazai mérkőzését simán nyerte a Spurs.
- Hogyan élte meg az Egyesült Államok válogatottjának athéni kudarcát, a harmadik helyet?
- Rosszul. Minden rossz volt a csapat körül, a válogatási elvek, a felkészülés, és azt is szégyenletesnek tartottam, hogy egy csomó sztár lemondta a szereplést kényelmi okokból. Be kell látnunk, már nem uraljuk a sportágat, s ha győzni akarunk egy világbajnokságon vagy olimpián, az sem elég, ha a legjobbjainkat küldjük ki. Tudniillik olyan nemzeti válogatottakkal kerülünk szembe, amelyek adott esetben évek óta együtt játszanak. Mármost, egyhetes felkészüléssel képtelenség megverni egy ilyen óraműszerűen összecsiszolt gépezetet. Mint amilyen például az argentin, a litván vagy a jó formában lévő szerb válogatott.
- Mit szól hozzá, hogy eddig kilencszer jelölték a sportág panteonjába, a Hall of Fame-be, de egyszer sem szavazták be?
- Biztosan úgy gondolják az illetékesek, hogy még túl fiatal vagyok...
Ch. Gáll András