Takarodj innen, de ne aggódj, fizetünk

Az amerikai sportok világa kemény üzlet, ahol sokszor borzasztó döntések is születnek. A fizetési sapka rendszere miatt a csapatok vezetésének mindig is a kiskapuk megtalálása volt az egyik legfontosabb feladata, amikor egy-egy nagy sztárt akartak igazolni. Aztán ezek az igazolások olykor besültek. Sérülés, öregedés, motiválatlanság, mind-mind közrejátszhat abban, hogy az ünnepelt csillagból egyszer csak kolonc lesz, akinek valahogy meg kell oldani az eltávolítását. Ennek az egyik leghumánusabb (és olykor üzletileg is a legegyszerűbb) módja a kivásárlás. Ezzel a csapat is jól jár, meg a játékos is, mert vagy visszavonulhat úgy, hogy a pénzét még kapja egy ideig, vagy aláírhat egy másik csapathoz, így már két helyről kapja a fizetését. Nézzük meg az amerikai sportok legkirívóbb eseteit.

NHL

2012-ben, amikor a bérvita miatt elmaradt a fél NHL-szezon, hoztak egy olyan szabályt, hogy 2013-ban és 2014-ben a csapatok büntetlenül kivásárolhatják két játékosukat is, nem fogják ezek terhelni a fizetési sapkát. Ez pedig elindította a lavinát. Az alább taglalt szerződéseknek köszönhető, hogy ma már nem lehet 8 évnél hosszabb kontraktust adni senkinek. Vegyük sorra tehát, kik azok, akik kis túlzással már arra sem fognak emlékezni, kiktől kapják a fizetést, miközben odahaza a fotelben ücsörögnek.

1. Rick DiPietro

A New York Islanders a 2000-es NHL újonc drafton a legelső választás jogával élve a 18 éves tehetséges kapusra, Rick DiPietróra voksolt. 32 év után ő volt az első kapus, aki az első helyen kelt el az újoncbörzén, de soha nem váltotta be a hozzá fűzott reményeket, sőt. Borzasztóan sérülékeny volt, ráadásul a teljesítménye is hullámzott. 2006 nyarán azonban az Islandersnél úgy gondolták (annak ellenére, hogy borzasztó évet zárt), hogy ideje hosszú távra a csapathoz láncolni üdvöskéjüket, és adtak neki egy 15 évre szóló, 67,5 millió dolláros papírt. DiPietro pedig nem volt hülye, azonnal alá is írta. A játéka azonban nem javult, a sérülései is folyamatosan hátráltatták, nem egyszer pedig saját magából is bohócot csinált.

2013-ban a csapat megvált tőle amnesztiával, azaz a hátralévő fizetésének kétharmadát kapja meg, a szerződés hossza viszont duplájára nő.

Mivel a szerződéséből ekkor még 8 év volt hátra, még 16 évig, vagyis 2029-ig fog neki fizetni a csapat mintegy 24 millió dollárt.

Ekkor 48 éves lesz az amerikai kapus, aki nem mellesleg 2013-ban vissza is vonult, ma rádiós műsorvezetőként dolgozik.

2. Alekszej Jasin

Maradjunk is a New York Islandersnél. Alekszej Jasin az Ottawa Senators csapatánál töltötte első éveit és remek szezonokat futott. Szerette volna, ha ezt megfelelően honorálja a Senators, de a csapat nem volt hajnaldó emelni a fizetésén. Jasin 1999-ben cserét kért, a Senators ennek sem tett eleget, az orosz játékos reakciója az volt, hogy nem jelent meg a csapatnál, mire az Ottawa eltiltotta az egész idényre. 2000-ben megjött az esze, de a kapcsolat már helyrehozhatatlan volt, 2001-re ugyanott álltak a felek. Ekkor jött Mike Milbury, az Islanders szakmai igazgatója, és cserélt Jasinért, eladva az Islanders fél jövőjét (Milbury egyébként megérne egy önálló cikket, egyedül döntötte porba a new yorki csapatot, DiPietrót is ő draftolta például, a bűnlajstroma elképesztően hosszú).

Jasin new yorki kitérője nem volt sikersztori Forrás: Getty Images/AFP/2005 Getty Images/Jim Mcisaac

Szóval, ez a derék Mike azok után, hogy kimentette Jasint New Yorkból, gyorsan meg is dobta egy 10 éves, 87,5 milliós szerződéssel. A center viszont itt már nem tudta hozni ottawai formáját. Hiába voltak jó periódusai, 2007-ben végül megelégelték a szenvedését és kivásárolták a szerződéséből.

Ekkor egyébként ő volt a harmadik legjobban fizetett játékos a ligában (a második az alább tárgyalt Brad Richards.) Az Islanders még 17 millióval lógott neki, amit 2015-ig rendezett is, Jasin pedig az utolsó öt évét otthon töltötte a KHL-ben, majd 2012-ben visszavonult.

3. Brad Richards

Már megint New York, de ezúttal a város második csapata, a Rangers a téma. Brad Richards karrierje sokkal impozánsabbnak mondható, mint a már említett kollégáié. Már 2004-ben, 24 évesen kupagyőztesnek vallhatta magát, miután a Tampa Bay Lightning csapatával elhódította a Stanley Kupát, Richards pedig elnyerte a rájátszás legjobb játékosának járó Conn Smythe Trophy-t. Ligaszerte az egyik legjobbnak számított. 2011-ben, amikor szabadon igazolhatóvá vált, rengeteg csapat megkereste, ő pedig a New York Rangerst választotta, főleg az edző John Tortorella miatt, akivel együtt nyertek Stanley-t Tampában.

9 évre szóló, 60 millió dolláros megállapodást kötött vele a csapat, Richards azonban csak árnyéka volt önmagának a Nagy Almában.

Az első éve még elfogadható volt, a másodikban viszont már jött a hanyatlás, egy minősíthetetlen rájátszással megspékelve. A harmadikban megkapta csapattársnak az egykori tampai barátját, Martin St. Louist, a Rangers be is jutott a döntőbe, de veszítettek, Richards pedig tudta, mi jön. A Rangers nem állt túl jól a fizetésekkel, így 2014 nyarán elköszöntek tőle, de a csekkeket a fennmaradó több mint 20 millió dollárral egészen 2026-ig kapja majd. Ráadásul nem vonult vissza, elment Chicagóba és be is gyűjtötte a második kupagyőzelmét is, majd 2016-ban végleg szögre akasztotta a korikat.

4. Vincent Lecavalier

Brad Richards egykori csapattársa és gyerekkori barátja, aki szintén nyert a Tampával kupát 2004-ben, sőt, a Lightning egyik legnagyobb legendája. 2007-ben az NHL gólkirálya volt 52 találattal, 2008-ban pedig hosszabbított a floridai csapatnál, egészen 2020-ig, összesen 85 millió zöldhasúért.

Vincent Lecavalier 2027-ig kapja a fizetését Forrás: AFP/2014 Getty Images/Elsa

Igen ám, de Vinny akármennyire is kölyökképű, elkezdett öregedni. Egyre sérülékenyebb lett, és egy játékos hiába világklasszis, a pályán kívül sokat nem ér.

A 2013-as amnesztia-hullám őt is utolérte, és az 1037 Tampa-mezben lejátszott meccs után Lecavalier új csapat után kellett, hogy nézzen. Természetesen a kompenzáció nem maradt el, a Lightning egészen 2027-ig fizet majd neki, összesen több mint 32 millió dollárt.

A center próbálkozott ezután Philadelphiában, de ott sok sót nem evett meg, el is cserélték Los Angelesbe, ott már csak a lejtőn lefelé haladó csapatba került be és 2016 nyarán vissza is vonult.

5. Ilja Brizgalov

Ha már volt szó a Philadelphiáról, akkor folytassuk velük. A Flyers '90-es évek és a legendás Ron Hextall óta hadilábon áll a kapusokkal. 2011-ben úgy gondolták, ezt már tényleg ideje megoldani, ezért leigazolták az orosz Ilja Brizgalovot, aki négy évvel korábban már nyert Kupát (igaz, csereként) Anaheimben, majd utána Phoenixben kiváló szezonokat produkált.

A Philadelphia szerint megért 51 millió dollárt és úgy gondolták, 2020-ig le is vannak tudva a kapusgondok.

Brizgalov rögtön az első hónapban "beragadt a rajtnál", a Winnipeg ellen például kapott egy kilencest (kettes átlag lenne az optimális), majd elmondta, hogy semmi önbizalma nincs, nélküle jobb a csapat. Az újévi nyitottpályás Winter Classic előtt így fogalmazott:

Van egy remek hírem, és egy annál is jobb. A jó az, hogy nem én fogok védeni a meccsen, a még jobb pedig, hogy így van esélyünk nyerni. Én majd gondoskodom arról, hogy a termoszomban legyen meleg tea és élvezzem a kispadot."

A média egyszerre imádta és tette tönkre. Nyilatkozataiért órás sorok álltak, annyira egyedi volt a személyisége és a megnyilvánulásai.

Ilja Brizgalov: Duma volt és pénze is lesz Forrás: AFP/2014 Getty Images/Jonathan Daniel

De egy-egy rossz meccsért kapott hideget-meleget, ezeket lelkileg nem tudta feldolgozni, a teljesítménye pedig folyamatosan romlott. A 2013-as nyár lett az ő végzete is, a Flyers megköszönte az addigi két évét és kitette, viszont

2027-ig mintegy 23 millió dollárt folyósít neki.

Az orosz kapus próbálkozott ezután Edmontonban, Minnesotában és Anaheimben, de végül 2015-ben visszavonult.

A legjobb megszólalásai és védései:

NBA

Az NBA-ben kicsit más a fizetési rendszer. Itt is van fizetési sapka, de a csapatok meghaladhatják ezt, cserébe luxusadót kell fizetni a liga kasszájába. A szerződések is különböznek, vannak garantáltak és részlegesen garantáltak. Abból a szemptonból viszont van párhuzam az NHL-lel, hogy elbaltázott szerződések itt is köttettek, a kasszafúrást pedig szintén kivásárlással büntetik. Nézzük, kiknél volt ez a leghíresebb.

1. Gilbert Arenas

Nem lehet mással kezdeni, mint Agent Zeróval. Iskolapéldája annak, hogy egy rossz döntés, valamint a sérülések hogyan tehetnek tönkre egy felfelé ívelő karriert. Miután Arenast 2003-ban megválasztották az NBA legtöbbet fejlődő játékosának, Washingtonba igazolt,

ahol a 2., 3. és 4. éve fantaszikusan sikerült, mindháromszor bekerült az All-Star csapatba, volt olyan meccs, amikor 60 pontot szórt.

De a térdei nem bírták, 2007-ben elszakította a kersztszalagját és a meniscusát, az akkori szakmai igazgató Ernie Grunfeld azonban hitt a felépülésben és 2008-ban, amikor Arenas szerződése lejárt, egy hatéves, 111 millió dolláros hosszabbítással ajándékozta meg.

Arenas LeBron James orra alá is sok borsot tört, de a térdgép árulkodó Forrás: Getty Images/AFP/2008 Getty Images/Gregory Shamus

A gyógyulás viszont nem jött, a következő három szezonban a maximális 246 meccsből csak 55-ször tudott pályára lépni az irányító. Erre még jött a hab a tortán,

amikor 2009 végén csapattársával, Javaris Crittentonnal fegyvert rántottak egymásra az öltözőben, állítólag kártyatartozás miatt.

Az ügyből óriási botrány lett, mindkettőjüket eltiltotta a liga. A 2010-es szezonra visszatérhetett Arenas, de a Wizards két hónapon belül Orlandóba cserélte egy másik vállalhatatlan szerződésű, kiöregedőben lévő játékosért, Rashard Lewisért. Agent Zero itt már csak szenvedett, majd a 2011-es bérvita utáni szezonkezdet előtt az Orlando kitette, ezzel ő lett az első amnesztiával kivásárolt játékos az NBA-ben. Próbálkozott még Memphisben, de ott is megváltak tőle összesen 30 meccs után, így 2012 tavaszán visszavonult. 2016 októberében kapta meg az utolsó fizetési csekkét a 111 millióból.

2. Brandon Roy

A Portland Trailblazers pályája szinte biztosan egy elátkozott indián kisállattemetőre épült. Nem kérdés, hogy az elmúlt tíz év legpechesebb csapatáról van szó, ami a sérüléseket illeti. Brandon Roy az egyik legjobb példa erre.

2006-ban újoncként berobbant az NBA-be, ő lett az Év Újonca, de még fejlődni is tudott, pazar pályafutás állt előtte. 2010-re a liga egyik legjobb játékosává nőtte ki magát, a Portland pedig egy ötéves, 82 milliós ajánlatot tett neki, amit ő el is fogadott.

Térdproblémáiról már ekkor is lehetett tudni, hiszen egy szezont sem játszott végig. A következő idényben be is ütött a krach, Roy-nak meg kellett műteni a térdeit, amikben súlyos porckopást fedeztek fel. A 2011-es rájátszásra még visszatért, de a következő, a bérvita miatt hosszúra húzódó holtszezonban bejelentette: gyakorlatilag nincsenek már porcok a térdeiben, ezért kénytelen visszavonulni.

Brandon Roy-nak is van mit a tejbe aprítania Forrás: AFP/2011 Getty Images/Ronald Martinez

A Portland pedig amnesztiával kivásárolta a szerződéséből. Egy évvel később még visszatért a Minnesota színeiben, de a térdei feladták öt meccs után, ismét kés alá kellett feküdnie, majd végleg visszavonult, ma az Egyesült Államok legjobb gimnáziumi kosárcsapatát edzi. A Portland úgy fizetett neki 17 millió dollárt, hogy már a Minnesota játékosa volt.

A leghíresebb dobása:

3. Steve Francis

Francis egy nagyon érdekes jelensége volt az NBA-nek. Játékstílusa hihetetlenül látványos volt, sokszor streetballt vitt a parkettre, de a sikerek nem jöttek. Ennek ellenére csapata, a Houston Rockets szerette volna megtartani őt még hosszú évekre, így hát beajánlottak neki egy hatéves, 84 milliós hosszabbítást. Francis elfogadta, az új megállapodás pedig 2003-ban lépett érvénybe. Mindössze egyszer jutott a csapata vele és Yao Minggel a rájátszásba, akkor, amikor az új edző, Jeff Van Gundy vette át az irányítást.

Őt viszont utálta Francis, cserét kért, majd Orlandóban kötött ki 2004 nyarán, többek között Tracy McGrady-ért cserébe.

A Magicnél mindössze másfél évig bírtak vele, 2006 elején New Yorkba küldték, de ott már csak szenvedett. Itt sem húzott le többet, ráadásul a második szezonjában egy térdsérülést is összeszedett, inkább már csak hátrányt jelentett a Knicks számára, akik el is cserélték Portlandbe, ahol azonnal ki is vásárolták.

Ekkor még mintegy 34 millió volt hátra a szerződéséből, a Portland pedig képest volt ennyit kifizetni azért, hogy ne játsszon náluk Francis.

Ekkor az irányító visszatért Houstonba, akik fél évvel később ismét túladtak rajta, Memphisbe került, de ott már sosem lépett pályára, mert onnan is kirakták. Elment még Kínába, de 2010-ben végleg felhagyott a kosárlabdával. Kár érte, fiatalkorában élmény volt nézni.

4. Allan Houston

Az egykori Knicks-klasszis 2001-ben az egyik legjobb dobóhátvédnek számított, New Yorkban pedig rajongtak érte, nem volt kérdés tehát, hogy szerződést hosszabbítanak vele. Ebből egy hatéves, százmilliós papír született, Houston pedig az első két idényében meg is szolgálta a pénzét.

Allan Houston (jobbra) dobómozdulatait nehéz lesz elfelejteni Forrás: AFP/Jeff Haynes

2003-ban viszont jöttek a térdfájdalmak, amik egyre súlyosabbá váltak, végül 2005-ben muszáj volt visszavonulnia. Ekkor még 40 millió hátra volt a fizetéséből, amit meg is kapott, mert a New York egy másik játékost vásárolt ki, így

Houston még két évig volt a liga második legjobban fizetett játékosa - visszavonulása után.

2007-ben megpróbálkozott visszatérni, de nem bírták a lábai. Gyönyörű dobómozdulatát nehéz lesz elfelejteni.

NFL

Az NFL megint más tészta, mint az előző két liga, a garantált és nem garantált szerződéseken szinte lehetetlen kiigazodni. Aláírási bónuszok, teljesítménybónuszok szerepelnek ezekben, ráadásul jó részük nem is publikus. Egy embert azonban muszáj így is kiemelni, ő pedig nem más, mint "Big Al", azaz Albert Haynesworth.

Haynesworth csak szenvedett, miután Washingtonba szerződött Forrás: AFP/2009 Getty Images/Win Mcnamee

A kétméteres, 160 kilós védőfalember az egyik legjobbnak számított a posztján, amikor a Tennessee Titans játékosa volt. 2009-ben, amikor lejárt a szerződése, nem győzött válogatni a giga-mega-ultra-ajánlatok közül. Végül a Washington Redskinsét fogadta el, amely 7 évre és pontosan 100 millió dollárról szólt, ebből 41 millió volt garantált. A Redskins azonban más védekező-sémában játszott, mint a Titans, Big Al pedig nem találta a helyét,

a liga egyik legjobbjából pedig két év alatt az egyik legrosszabb játékosa lett,

végül bagóért eladta a csapat a New England Patriotsnak, de ott is, majd Tampában is megbukott fél-fél szezon alatt.

Az NFL-szakértők az ő szerződését tartják minden idők legrosszabbjának, igazából a Redskins azért fizetett, hogy rosszabb legyen a csapat védelme.

Látható tehát, hogy az ilyen szerződések főleg a jövőbe való befektetések. Megkötésükkor viszonylag reálisaknak tűntek, hiszen vagy tehetséges fiatalokról, vagy pályájuk csúcsán lévő sztárokról van szó, akik aztán vagy hozzáállásbeli problémák, vagy sérülések miatt elkezdtek a lejtőn lefelé csúszni. Az üzlet pedig üzlet, és ahol fizetési sapka van, ott nem fér bele, hogy ekkora nehezéket vigyenek magukkal a csapatok. Humánus, vagy nem, a profi sportolók ezekkel mind tisztában vannak, amikor bekerülnek a profi ligákba.