A Múmia és a Villám, a két legendává vált bajnok együtt vonul vissza

Amikor minden év áprilisában véget ér az NBA-szezon alapszakasza, nemcsak a csapatonként 82 meccses darálótól köszönünk el, és várjuk epekedve a hosszú előétel után magát a főfogást, a rájátszást. Ilyenkor azoktól a legendáktól is búcsúzunk, akik vagy már korábban, vagy az utolsó mérkőzésükön bejelentették, hogy ez volt nekik a végső harc. 2019-ben két klasszis, több helyen már most legenda státusznak örvendő játékos fejezte be pályafutását: Dirk Nowitzki és Dwyane Wade. A két kosaras teljesen más utat járt be a csúcsig és a várható halhatatlanságig, de több ponton is összefonódott a karrierjük. Ezért mi most megpróbálunk egyszerre tisztelegni előttük.

A német magasember három és fél évvel idősebb kollégájánál, és előbb is mutatkozott be az NBA-ben, de abszolút másképpen jutott el a topligáig. Időrendben fogunk haladni, megnézzük, melyikőjük hol tartott éppen a pályafutásában.

Az egyik egy szörny, a másik hullákat talál a kukában

1990: a 11-12 éves Nowitzki már ekkor egy fejjel magasabb volt osztálytársainál, mivel tökéletes sportolói géneket örökölt. Édesanyja kosarazott, édesapja német válogatott kézilabdázó volt. A "kis" Dirk utóbbival próbálkozott eleinte, valamint teniszezett is, de nagyon bántotta, hogy a többi srác szörnyetegnek hívta a méretei miatt, így ekkor átpártolt a kosárlabdára. Mindeközben a Chicagóban felnövő hétéves Dwyane Wade szülőházában rendszeresek voltak a rendőri razziák, édesanyja ugyanis drogfüggő és -díler, valamint bandatag.

Dwyane többször is találkozott a közeli kukákba dobott hullák látványával.

Nővére egy csellel rávette, hogy költözzenek édesapjukhoz, ő pedig a sportot választotta a bandák helyett.

1994: Nowitzkinek annyira bejött a váltás, hogy egy korábbi válogatott játékos, Holger Geschwindner felfigyelt rá, és szárnyai alá vette. Először csak heti két-három alkalommal, majd naponta tartott neki egyéni edzéseket, főleg a technikai képzésre fektette a hangsúlyt, ami óriási hatással lett Dirk pályafutására.

Holger Geschwindner és Dirk Nowitzki Forrás: Sports Illustrated

Még ebben az évben bemutatkozott szülővárosa csapatában, a DJK Würzburgban, amely ekkor a német másodosztályban szerepelt. Emellett viszont visszaestek a tanulmányi eredményei, ezért eleinte nem ment neki a játék.
Wade közben elkapóként szerepelt az iskola amerikaifoci-csapatában, de a kosárlabdával is próbálkozott, kevesebb sikerrel. Édesanyjával legtöbbször a börtön beszélőjében találkozott, aztán két évig egyáltalán nem.

1998-99: sorsfordító évek mindkét játékos szempontjából. Nowitzki ekkor már ünnepelt sztár Németországban, az év játékosának választották, miután a Würzburg megnyerte a másodosztályt.

Egy gálameccsen pályára léphetett olyan szupersztárok ellen, mint Scottie Pippen, vagy Charles Barkley.

A fiatal német nem okozott csalódást, nagyon megszórta az amerikaiakat, a meccs végén pedig odament hozzá Barkley, és az alábbi párbeszéd zajlott le köztük:

- Haver, te mégis ki a frász vagy?
- Dirk Nowitzki.
- Hány éves vagy?
- 19.
- Azt már tudod, hol játszol jövőre?
- Bevonulok a seregbe.
- Hagyjál már haver, dehogy vonulsz, 210 centi vagy, ilyen magas katonák nincsenek. Gyere az Auburn Egyetemre, a világon bármit megkapsz, amit csak kérsz. Egy telefonba kerül, és mehetsz, érted? Bajnoki címre vezetheted a sulit, aztán leszerződsz a Nike-val.

Nowitzki végül nem ment egyetemre, inkább jelentkezett az NBA újoncbörzéjére (draft), tudta, hogy oda is eljutott a híre.

Végül nem tévedett, a kilencedik helyen kiválasztotta őt a Milwaukee Bucks, de még abban a pillanatban továbbadta egy többcsapatos cserében a Dallas Mavericksnek, amely egyébként vele együtt Steve Nasht is megszerezte.

Wade-nek is jól alakultak a dolgai a gimiben, bár tanulásban nem jeleskedett, féltestvérével átvették a hatalmat a kosárcsapatban. Ráadásul az is segített, hogy egy nyár alatt 10 centit nőtt, az edzője jobban bízott benne, ő pedig ezt meghálálta.

Szörnyű bemutatkozás a profik között és az egyetemen

2000: Nowitzki újoncidénye annyira rosszul sikerült, hogy a németországi hazatérésen gondolkodott. Ebben az évben viszont a Maverickst megvette Mark Cuban, aki rengeteget fektetett a csapatba, tökéletes körülményeket teremtett, amely Dirkre is nagy hatással volt. Óriásit javult a játéka, másodikként végzett a "Legtöbbet fejlődött játékos" díj odaítélésekor, gyakorlatilag megduplázta az elsőéves átlagait az összes statisztikai mutatóban.

Két klasszis erőcsatár, a fiatal Dirk Nowitzki, és az akkor már pályafutása végén járó Karl Malone csatája Forrás: AFP/Paul Buck

Wade a domináns végzős középiskolai éve után a Marquette Egyetemet választotta, de mivel borzalmasan tanult (vagy inkább nem tanult), nem léphetett pályára a kosárcsapatban az első szezonjában.

2003: Nowitzki ekkor már az NBA ünnepelt sztárja, töretlen ütemben fejlődött, Michael Schumacher mögött a második legjobban fizetett német sportoló lett, megválasztották Európa legjobb kosarasának, a Dallasszal pedig a nyugati főcsoportdöntőig jutott ebben az évben, de ott a második meccsen megsérült, ezért ki kellett hagynia a későbbi bajnok San Antonio elleni széria hátralevő részét.
Wade számára kiválóan sikerült a második és harmadik év a Marquette-en,

2003-ban az egyetemi bajnokság (NCAA) négyes döntőjéig vezette a korábban nem túl sokra tartott iskolát. Egyre több figyelmet kapott az NBA játékosmegfigyelőitől, ezért úgy döntött, nem megy vissza az utolsó évére a suliba, hanem jelentkezik a draftra.

A 2003-as börzét minden idők egyik legerősebbjeként tartják számon, hiszen ekkor került az NBA-be LeBron James (első helyen), Carmelo Anthony (3.), Chris Bosh (4.) és bizony Dwyane Wade is, akit az ötödik helyen elvitt a Miami Heat.

Az első randi a hegytetőn

2006: Nowitzki továbbra is az NBA egyik legjobb játékosa, a teljesen egyedi, egy lábról, hátrafelé ugorva elengedett dobásaira nincs ellenszer. Ennek ellenére a rájátszásban nem igazán jöttek a sikerek, Steve Nash ekkor már újra Phoenixben pattogtatott, és nyert is két MVP-díjat. A 2005-06-os szezonban karriercsúcsot jelentő 27 pontot átlagolt az alapszakaszban, és végre a playoffban is ledobta a láncot: az első körben a Dallas kisöpörte a Memphist, majd hét meccsen, elképesztő izgalmak között a címvédő San Antoniót is sikerült kiütni. Jöhetett a konferenciadöntő, ahol a Phoenix Suns sem jelentett akadály, hat meccsen jutott fináléba (a klub történetében először) a Mavericks.

Ott pedig a Miami Heat várt rá, amely két évvel korábban megszerezte Shaquille O'Nealt, ami Wade teljesítményén is dobott egy nagyot. 2005-ben majdnem összejött a döntő, 2006-ban viszont már senki sem állíthatta meg a Heatet keleten.

Wade a játékstílusa miatt megkapta a Flash (Villám) becenevet, ugyanis olyan gyorsan tudott eljutni a gyűrű közelébe, hogy sokszor észre sem lehetett venni. Chicagói gyerek révén természetesen Michael Jordan játékát próbálta másolni, ugyanolyan agresszív volt, keményen is védekezett, bár a középtávolija soha nem volt olyan hatékony, mint Jordané.

Az állandóan utódkereső, összehasonlítgató amerikai média viszont kikiáltotta Wade-et a következő MJ-nek, amihez adalék volt az is, hogy neki is a Detroit Pistonst kellett sokadjára legyőznie ahhoz, hogy végre bejusson a nagydöntőbe.

Shaq és Wade a legjobbat hozták ki egymásból Miamiban Forrás: Getty Images/AFP/2006 Getty Images/Ronald Martinez

A 2006-os finálé első két meccsét Dallasban játszották, amelyeket meg is nyert a Mavericks. Ezután a csapatok átmentek a Miamiba, de a harmadik összecsapáson is a Dallasnak állt a zászló, hiszen hat és fél perccel a vége előtt 13 ponttal vezetett. Wade ekkor robbantott először, 15 pontot dobott ebben a játékrészben, a Heat pedig fordított, és nyert. Wade 42 ponttal és 13 lepattanóval zárt.

A negyedik meccsen a Miami elővette a fojtogató védekezését, és 25 ponttal kiütötte a Dallast, Wade 36-ot szórt. Jöhetett az ötödik meccs, 2-2-es állásnál. A végletekig kiélezett találkozót végül hosszabbítás után 101-100-ra a Heat nyerte. Hozzá kell tenni, hogy a játékvezetők rengeteg kétes ítélettel segítették a Miamit, és senki sem csodálkozna, ha néhány év múlva kiderülne, hogy ez egy irányított meccs volt. Wade például 25 büntetőt dobhatott, pontosan annyit, mint az egész Dallas összesen. Ezekből egyébként 21-et értékesített (NBA-rekord a nagydöntőt tekintve), végül 43 pontnál állt meg. Így mentek vissza a csapatok Dallasba, ahol a Mavs az életben maradásért küzdött, és bár az első negyedet megnyerte,

Wade-del megint nem tudott mit kezdeni, aki 36 ponttal győzelemre vezette csapatát, egyúttal megnyerte a Heatnek a bajnokságot, őt pedig megválasztották a döntő legjobb játékosának.

Az egyik legelismertebb szakíró, Bill Simmons szerint az azt megelőző 30 évben senkitől sem látott olyan teljesítményt a fináléban, mint 2006-ban Dwyane Wade-től.

24 évesen felért a csúcsra, és harmadik idényének végére eljutott oda, hogy mindenki az NBA korszakos egyéniségeként kezelte.

2007: Nowitzkinek meglehetősen jól sikerült túltennie magát a döntő elvesztésén, csapatával 67 győzelmet szerzett a következő alapszakaszban,

a németet pedig megválasztották MVP-nek, az NBA történetének első európai játékosa lett, aki elnyerte a trófeát.

Minden készen állt az újabb menetelésre, azonban a playoff első körében a nyolcadik kiemelt Golden State Warriors (amire a mai divatdrukkerek szinte biztosan nem emlékeznek) hat meccsen kiütötte a Dallast. Mióta négy nyert meccsig játsszák az első kört (2003), azóta ez az egyetlen példa arra, hogy az utolsó kiejtette az elsőt.
Wade-nek sem sikerült jobban ez a szezon, elkezdte sújtani az a sérüléshullám, ami aztán végigkísérte egész karrierjét. 31 meccsről hiányzott a szezonban, a rájátszás első körében pedig söpréssel esett ki a Miami a Chicago ellen.

A vének visszavágnak a Szupercsapatnak

2011: te jó ég, mennyi minden történt eddig! Dallasban a kispadon Avery Johnsont Rick Carlisle váltotta, a Mavericks pedig megszerezte a már korosodó, de még mindig fantasztikus Jason Kiddet, valamint Caron Butlert, Shawn Mariont és Tyson Chandlert. A sorozatos rájátszásbeli kudarcok után ebben az évben a Dallas először megverte a Portlandet, aztán kisöpörte a címvédő Los Angeles Lakerst, majd a fiatal Oklahomát is legyőzte, így ismét döntőbe jutott.
Ahol már megint a Miami Heat lett az ellenfele.

2010 nyarán összeállt a LeBron James-Chris Bosh-Dwyane Wade szupertrió, és a döcögős kezdés ellenére eljutott a döntőbe. Wade korábban gazdagodott egy olimpiai arannyal és egy NBA-pontkirályi címmel is, de nagyon szeretett volna ismét bajnok lenni.

Alig volt ember, aki a Miami ellen fogadott volna ebben a szériában, az első meccset hozta is a Heat hazai pályán, ráadásul Nowitzki bal keze megsérült. A másodikon a Miaminak 15 pontos előnye is volt, de visszaküzdötte magát a Dallas, a német szupersztár az utolsó fél percben öt pontot szerzett, többek között a győztes kosarat is - a sérült kezével.

A párharc átköltözött Dallasba, viszont a Heat azonnal visszavágott egy szoros mérkőzésen, amelyen Nowitzki elhibázta a dobást az egyenlítésért, pedig itt is mínusz 14-ről jött vissza a csapat. A negyedik meccsre Nowitzki 38 fokos lázzal érkezett, de fel sem merült, hogy kihagyja az összecsapást. A Heat ezen is ellépett 9 ponttal, de a negyedik negyedben a Mavs átvette a vezetést, és bár nem tudott nagy előnyt kialakítani, végül azt a kicsit sem adta ki a kezéből, és három ponttal győzött.

Úgy, hogy LeBron Jamest 8 ponton tartotta.

Az ötödik mérkőzésen mindkét csapat jobban támadott, mint addig az egész szériában, de ez is ugyanolyan szorosan alakult, viszont a negyedik negyedet megint a Dallas bírta jobban, a győzelemmel 3-2-es vezetést szerzett. Így mentek vissza a felek Miamiba, ahol az első félidő hektikusan alakult, mindkét együttesnek voltak nagyobb futásai. A harmadik negyedben a Mavs növelni tudta előnyét, miközben James ismét eltűnt, a fór pedig kitartott a lefújásig.

A Dallas és Nowitzki öt év után visszavágott a Miaminak és Wade-nek, ráadásul ők is idegenben tudták behúzni a bajnoki címet.

Dirk természetesen megkapta a döntő MVP-jének járó díjat, örökké emlékezetes produkciót tett le az asztalra, és néhány héttel 33. születésnapja előtt felért a csúcsra egy lesajnált, öregnek tartott csapattal, a döntőben a Nagy Hármast legyőzve.

2013: a Dallas a bajnoki cím után szétesett, a következő szezonban a feltörekvő Oklahoma City már az első körben söpörte a texasi együttest. Ezután Nowitzki megműttette a térdét, és a 2012-13-as szezon első hónapjait kihagyta. Bár a teljesítménye nem esett vissza sokat, a Dallas végül lemaradt a rájátszásról, 2000 óta először.
Wade viszont a csúfos 2011-es finálé után 2012-ben ismét bajnok lett, majd 2013-ban jött a címvédés a San Antonio ellen. Ekkor már egyértelműen LeBron volt a Heat vezére, Wade átlagai folyamatosan estek vissza, amiben a pihentetésnek is volt szerepe, mert egyre több sérüléssel bajlódott.

Wade (balra), James (középen) és Bosh (jobbra) 2012-ben és 2013-ban is bajnok lett a Miamival Forrás: AFP/Brendan Smialowski

Öregedés és stílusos búcsúk

2016-17: Nowitzki ekkorra már jócskán túl volt a zeniten, 38 évesen ő az NBA múmiája. Ez volt utolsó szezon, hogy a Dallas bejutott a rájátszásba, de a bajnoki címre már évek óta nem volt esélye. A német szupersztár mindenféle örökranglistán kúszott felfelé, folyamatosan leadott a fizetési igényeiből, hogy ütőképes csapat legyen körülötte, de a teste már igencsak fáradt. 2017. március 7-én megdobta 30 000. pontját is, hatodikként az NBA történetében, rajta kívül erre csak Kareem-Abdul Jabbar, Karl Malone, Kobe Bryant, Michael Jordan és Wilt Chamberlain volt képes, valamint azóta LeBron James. Dallasban megőrült a közönség, amikor Larry Nance Jr. fölött a saját ikonikus dobásával összejött a 30 000.

Wade-del eközben megtörtént az, amit senki sem gondolt volna. 2016 nyarán annyira összeveszett a Heat elnökével, Pat Riley-val, hogy nem írt alá új szerződést a csapattal, helyette a gyerekkori kedvenchez, a Chicago Bullshoz igazolt. Rajon Rondóval és Jimmy Butlerrel minden idők egyik legrosszabbul működő trióját alkották, aminek egy elsőkörös playoff-búcsú lett a vége, majd a csapat kivásárolta szerződéséből, ő pedig csatlakozott legjobb barátjához, LeBron Jameshez a Cleveland Cavaliersnél.

2019: Nowitzkiről mindenki tudta, hogy ez volt az utolsó, bár ő nem kürtölte világgá. Nem akart búcsúturnét, mint Kobe Bryant, vagy éppen Wade. Személyiségéből adódóan ő a csendes, Tim Duncan-féle módját választotta az elköszönésnek. Annyira megöregedett, hogy nem lehet pályán tartani 15 percnél tovább, de még így is megelőzte Wilt Chamberlaint a pontok örökranglistáján. Adam Silver NBA-komisszár külön engedélyével bekerült ő is, és Wade is az All-Star gálára (előbbi tizennegyedszer, utóbbi tizenharmadszor).

Adam Silver is tisztelgett a két legenda előtt azzal, hogy külön meghívta őket az All-Star gálára Forrás: AFP/2019 Getty Images/Streeter Lecka

Emellett kapott egy elképesztően tehetséges mentoráltat maga mellé Luka Doncic személyében, aki egy nap majd átveheti tőle a valaha volt legjobb európai játékosnak járó képzeletbeli titulust. Utolsó hazai meccsén 30 pontot dobott, majd bejelentette visszavonulását. Ezek után még egy meccse volt a Dallasnak az egyik örök rivális San Antonio otthonában, ahol olyan meghatóan búcsúztatták, hogy elsírta magát, végül egy 20 pontos, 10 lepattanós dupla duplával köszönt el az NBA-től. 21 szezont húzott le, mindegyiket ugyanabban a csapatban, ezt senki más nem mondhatja el magáról.

Szerencsére Wade is visszatalált a Miamiba, miután a Cavs 2018-ban "hazacserélte" őt. Erik Spoelstra vezetőedző innentől csereirányítóként számított rá, ami feküdt neki. Még egyszer belekóstolt a rájátszásba, majd 2018 nyarán bejelentette, a következő lesz az utolsó idénye. Minden egyes arénában búcsúztatták, a szerinte arra érdemes játékosokkal mezt cserélt a meccsek után.
A Heat az alapszakasz végéig harcban volt a rájátszásért, sokan drukkoltak Wade miatt, hogy legyen meg, de egy hajszállal lemaradt a floridai csapat. Minden idők egyik legjobb dobóhátvédjének hazai búcsúja szintén 30 pontosra sikerült, legutolsó meccsén, Brooklynban pedig összejött pályafutása ötödik tripla duplája 25 ponttal, 11 lepattanóval és 10 gólpasszal.

A két visszavonulás tehát fantasztikusra sikerült. Mindkét klasszis volt a csúcson, és egyikben sem maradt több. De még épp időben befejezték, és nem húzták addig, amíg ciki lett volna. Teljesen különböző úton érkeztek az NBA-be, teljesen más utat jártak be, és teljesen máshogy fejezték be.

De a csúcson kétszer is keresztezték egymás útjait, és igazságos eredmény született.

Ott van a helyük minden idők legjobbjai között, saját posztjukon vita nélkül a legjobb ötben vannak. Összesen három NBA-bajnoki cím, két döntő-MVP cím, egy alapszakasz-MVP cím, és 62 342 dobott pont távozik velük a parkettről. Mindketten a lehető leggyorsabban be fognak kerülni a Hírességek Csarnokába, ezenkívül pedig rengeteg rekordot hagytak hátra maguk mögött. Na és jókora űrt is.