A Golden State 2015 óta uralja az NBA-t, viszont az első bajnoki cím után 2016-ban nem jött össze az ismétlés, annak ellenére sem, hogy megdöntötték a Michael Jordan vezette Chicago Bulls 1996-os rekordját, és a 82 meccses alapszakaszból 73-at megnyertek. A nagydöntőben hiába vezettek a négy győzelemig tartó párharcban 3-1-re, LeBron James és a Cleveland megfordította a szériát.
Ezért a Warriors nyáron leigazolta Kevin Durantet, vele felépült a dinasztia, azóta kettőből kettő a csapat mérlege, Durantet pedig mindkétszer megválasztották a döntő legjobbjának.
De ez még mindig nem volt elég, ezért 2018 nyarán megszerezték bagóért DeMarcus Cousinst, igaz, ő aztán fél évet kihagyott sérülés miatt, de az NBA történetében idén fordult elő először, hogy egy csapat ötfős kezdőcsapatából mindegyik All-Star válogatott legyen.
Szinte mindenki biztosra vette, hogy a Warriorst idén sem lehet megállítani, és egyelőre pontosan így is alakul a szezon, a nyugati főcsoportban az élen végzett az alapszakaszban. Az rájátszás első körében némi meglepetésre a Clippers két meccset is tudott nyerni ellenük, de ettől független sima volt a továbbjutás. A másodikban jöhetett a tavalyi főcsoportdöntő visszavágója a Houston Rockets ellen, amelyben ezúttal egészséges volt Chris Paul, de 2-2-es állás után a Warriors úgy is megnyerte az ötödik meccset, hogy Durant megsérült az összecsapáson, majd Houstonban a szupersztár nélkül is lezárta a szériát.
A nyugati döntőben aztán úgy söpörte a címvédő a Portlandet 4-0-val, hogy három meccset is minimum 15 pontos hátrányból fordított meg – továbbra is Durant nélkül.
Az ő hiányában a Golden State játéka ugyanarra az örömkosárlabdára hasonlít, amit érkezése előtt is játszott a Warriors: rengeteg passz és mozgás labda nélkül, a végén üres dobóhelyzet, amiből vagy Steph Curry, vagy Klay Thompson dob egy triplát, vagy valaki üresen marad a gyűrű alatt, és könnyű ziccer/zsákolás a vége. Steve Kerr eredeti rendszeréről ugyan le kellett törölni a port, de ez zökkenőmentesen sikerült.
Az már biztos, hogy Durant hiányozni fog a nagydöntő első meccséről (és valószínűleg a másodikról is), ezért vélhetően ugyanezt próbálja meg játszani a Golden State, mint a Portland ellen. Csakhogy a túloldalon rengeteg jól védekező játékos van, no meg egy megállíthatatlan robotember, Kawhi Leonard.
A 2014-es döntő MVP-je egy szappanoperaszerű 2017-18-as szezon után cserét követelt a San Antonio Spurstől, egy mai napig rejtélyes sérülés miatt mindössze 9 meccsen játszott, majd felszívódott, csapata pedig azt sem tudta, hol van. Állítólag Leonard nagybátyja, Dennis Robertson mozgatta a szálakat a háttérből, végül kierőszakolták a váltást, de nem az általuk megálmodott Los Angelesbe, vagy New Yorkba küldte a kiscsatárt a Spurs, hanem a hideg északra, Torontóba.
A Raptors általános igazgatója, Masai Ujiri húzott egy merészet, és annak ellenére, hogy tudta, Leonard idén nyáron szabadon távozhat, egy évi szolgálatáért beáldozta a klublegendát, DeMar DeRozant, akitől 10 szezon után köszöntek el Torontóban.
Leonardot innentől kezdve tejben-vajban fürdették nemcsak a Raptorsnál, hanem az egész városban, egyrészt azért, hogy a rejtélyes sérülés ki ne újuljon, másrészt hogy meggyőzzék, maradjon hosszabb távon is. Egyelőre annyit tudunk, hogy előbbi maradéktalanul sikerült, ugyanis a remek alapszakasz után a Karomnak (The Klaw) becézett játékos élete legjobb teljesítményét nyújtja eddig a playoffban, a hátára vette csapatát, és egy könnyebb első kör (0-1 után 4-1 az Orlando ellen) után egy parádés második körös párharcban legyőzték a Philadelphiát, méghozzá az NBA történetének első, hetedik meccses dudaszós kosarával.
Természetesen Kawhi Leonard volt az elkövető, aki kevesebb mint egy szezon alatt klublegenda lett már ezzel a jelenettel.
Aztán jött a főcsoportdöntő, ahol új magasságokba emelkedett, ugyanis a Raptors 0-2-ről felállva 4-2-re megnyerte a szériát az alapszakaszgyőztes Milwaukee ellen, Leonard pedig az egyik meccsen gólpasszokban, egy másikon pedig lepattanókban döntött karriercsúcsot.
Eközben az ellenfél szupersztárját, az idei alapszakasz várható MVP-jét, Giannis Antetokounmpót megfojtotta védekezésével, a Görög Szörny borzalmasan szenvedett az ő szorításában.
Leonard vezetésével tehát a Toronto története során először bejutott a nagydöntőbe, Ujiri számításai már ezzel is bejöttek, hiszen a cél a szintlépés volt rövidtávon.
Más kérdés, hogy Kawhi nyári lelépése még mindig valószínűbb (a Los Angeles Clippershez), mint a maradása, valamint a fináléban már nem a Raptors a favorit. Ugyan nem lesz akkora kivégzés, mint a Warriors tavalyi 4-0-ja a Cleveland ellen, de nehéz lenne a bajnok ellen fogadni.
Curry és Thompson tűzereje, valamint Draymond Green játékszervezése és védekezése ellen rettenetesen nehéz bármelyik csapatnak játszania. Amikor jár a labda, élmény nézni a Warriorst, ráadásul eredményesek is.
Green, Thompson, vagy Andre Iguodala is remek opció lehet Leonard ellen védekezésben, rengeteg múlik azon, hogy a Raptors többi klasszisa, Kyle Lowry, Marc Gasol, vagy Pascal Siakam melyik arcát mutatja. Mindegyikőjük hullámzó teljesítményt nyújtott a playoffban, de most az extra kell tőlük.
A Toronto csapatvédekezése elit, akár még gondot is okozhat a Golden State-nek, de még így is nehéz elképzelni, hogy ez elég legyen. Ráadásul minél hosszabbra nyúlik a széria, annál valószínűbb Durant (és Cousins) visszatérése, ami jelentősen növelné a címvédés esélyét. Leonardnak egyébként van törleszteni valója a Golden State-tel szemben, az egész sérüléses kálváriája még a 2017-es nyugati döntő első meccsén kezdődött, amikor Zaza Pachulia gusztustalan módon lépett alá, Leonard pedig már nem térhetett vissza a szezonban.
A döntő magyar idő szerint péntek hajnalban kezdődik, az első két találkozót Torontóban játsszák. Ha esetleg mindkettőt meg tudná nyerni a Raptors, az érdekessé tehetné a döntőt, de ha csak egyet is tud hozni a Golden State, onnantól nagyon nehéz lesz megállítani. Az biztos, hogy elképesztő küzdelem és remek színvonal fogja jellemezni a szezon utolsó meccseit.