Hogy megvizsgáljuk pontosan, miért is lehet precedenst teremtő a 2019-es finálé, szükséges egy kicsit mélyebbre ásni. Az NBA-ben létezik egy úgynevezett kollektív szerződés (CBA) a liga és a játékosok között, mondhatni, ez a bajnokság alkotmánya. Ezt időről időre újratárgyalják, hiszen határozott időre kötik meg, és mielőtt az aktuális megállapodás lejárna, a felek többször is leülnek átbeszélni. A vita sarkalatos pontja természetesen az NBA bevételének elosztása szokott lenni, azaz hogyan osztozzanak ezen a játékosok és a klubok.
Az NBA az elmúlt években őrült fejlődésen ment keresztül, az érdeklődés megsokszorozódott világszerte, a legnagyobb bevételt jelentő televíziós közvetítési jogok díja az egekbe szökött, ennek köszönhetően ömlik a pénz a ligába.
Ezért is ugrott meg a fizetési sapka (az a keretösszeg, amelyet a csapatok a játékosok bérére költhetnek évente), így lehet az, hogy ma már a legjobbak évi 30-40 millió dollárt tehetnek zsebre, de még a padmelegítők is szinte fürdenek a pénzben.
A jelenlegi helyzet miatt a kosarasok, vagyis inkább az őket képviselő szakszervezet (NBAPA) aligha fog lázadozni a kollektív szerződés újratárgyalásakor, amely három éven belül esedékes lesz. A probléma ezúttal a játékosok öntudatra ébredése, a hatalmuk növekedése,
leginkább pedig saját egészségük védelmezése lesz, főleg annak fényében, mi történt az elmúlt két hónapban.
Ha sikerrel járnak, monumentális reformok jöhetnek.
A 2010-es évek első felében két komoly változás is történt a ligában. Az egyik az egész világot érintette, a másik a bajnokság belső működését. Az információs forradalom, a közösségi média és a korlátlan (videós) elérhetőség a sportolók viselkedését is megváltoztatta.
A legnagyobb sztárok már saját online cikkekben jelentik be csapatváltásukat (pl. LeBron James 2014-ben, Kevin Durant 2016-ban), véleményt formálnak Twitteren, szájkaratéznak a szurkolókkal, vagy egymással. Az események a szemünk előtt zajlanak, kezd megszűnni a „kulisszatitok” fogalom, hiszen szinte mindenhova belátunk, minden kiszivárog.
Korábban a játékosok csupán katonák, alkalmazottak, árucikkek voltak, ez mára gyökeresen megváltozott, ugyanis kiderült róluk, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint mi, csak jóval tehetségesebb és kitartóbb sportolók.
Ezzel egy időben, 2014-ben vette át a hatalmat az NBA-ben az új komisszár, Adam Silver, aki a nyugdíjba vonuló David Sternt váltotta a liga élén.
Hiába nevelte egy kőkemény mester, Silver sokkal inkább játékospárti, mint elődje, aki ha kellett, még Michael Jordant is eltiltotta másfél évre az egyre kellemetlenebbé váló játékfüggősége miatt (nem hivatalosan, mert akkor még léteztek titkok). Amíg Stern volt hatalmon, az volt a szentírás, amit ő diktált, de nem lehet mondani, hogy a módszere sikertelen lett volna, az NBA felvirágoztatása hatalmas részben tekinthető az ő érdemének.
Aztán jött Silver, akinek az ajtaja mindig nyitva áll a játékosok előtt, gyakorlatilag értük van, erről beszélt 2017 szeptemberében a háromszoros bajnok Bruce Bowen is az Origónak.
Silvert a sors azonnal mély vízbe dobta, hivatali idejének harmadik hónapjában máris kiosztotta az amerikai sporttörténelem legnagyobb büntetését, amikor a Los Angeles Clippers akkori tulajdonosát, Donald Sterlinget örökre kitiltotta az NBA-ből, elvette tőle a klubot, valamint 2,5 millió dollárra is megbüntette, mert kiszivárgott róla egy hangfelvétel, amelyen rasszista megjegyzésekkel illette saját játékosait.
Egy baráti komisszár, a közösségi média terjedése, és a rohamosan emelkedő fizetések tehát egyre nagyobb hatalomhoz juttatták a játékosokat.
A legnagyobb sztárok véleményére ma már mindenki ad, amellett, hogy szupersztárok, egyben influencerek is, és pontosan tudják, hogy ők a liga mozgatórugói.
Silver éppen ezért igyekszik a kedvükben járni. Amikor a 82 mérkőzéses alapszakaszt sokalló hangok kezdtek felerősödni, az elnök lazított a menetrenden, elnyújtotta az alapszakaszt, az All-Star gálára egyhetes szünetet szervezett, valamint csökkentette a csapatok esetében az egymás utáni estéken lejátszott meccsek (back-to-back) számát. Amikor különböző klubok elkezdték pihentetni a sztárjaikat, arra is talált megoldást, még mielőtt nagyobb botrány kerekedett volna belőle, de volt, amikor ő is tehetetlennek bizonyult.
Mégpedig Kawhi Leonard, a 2019-es döntő MVP-jének emlékezetes sértődésénél, amikor a San Antonio Spurs színeiben 9 meccs kivételével a teljes 2017-18-as szezont kihagyta. Hiába kapott zöld utat a csapatorvosoktól, ő nem volt hajlandó játszani, mert úgy érezte, még nem teljesen egészséges. A helyzet közte és a csapat között annyira elmérgesedett, hogy Leonard cserét kért a Spurstől, amely végül Torontóba küldte 2018 nyarán. A Raptors az egész alapszakaszban a kívánságait leste, csak akkor játszott, amikor úgy érezte, képes rá, végül a 82 mérkőzésből 60-on lépett pályára.
Ennek az eredménye az lett, hogy Leonard egészségesen, szinte kipihenten kezdhette meg a rájátszást, ahol végül fékezhetetlenül játszott védekezésben és támadásban is,
sokatmondó adat, hogy nála több pontot egy playoff alatt csak Michael Jordan (1992-ben) és LeBron James (2018-ban) tudott dobni, miközben az idei mezőnyben Leonardé volt a legtöbb pont, dobott kosár, dobott büntető, lepattanó és labdaszerzés is.
Nem csoda, hogy bajnoki címig vitte a Torontót, rögtön az első kanadai idényében. Amíg az elmúlt másfél évben mindenki tátott szájjal nézte, és nem értette a szappanoperáját, rengetegen elítélték, mert nem akart játszani, addig a 2019-es rájátszás alatt már kezdték kapizsgálni az emberek, miért is tagadta meg a játékot még a Spursnél.
Aztán jött két sajnálatos sérülés, amik tökéletesen igazolták Leonardot.
A Golden State Warriors kiválósága, a 2017-es és a 2018-as döntő legjobbjának megválasztott Kevin Durant idén a Houston Rockets elleni főcsoport-elődöntő ötödik mérkőzésén megsérült, (állítólag) a jobb vádlija meghúzódott, és nem is tudta folytatni a játékot. A csapat nélküle is simán vette az akadályt, a következőt még könnyebben, söpréssel, viszont a döntőben 3-1-es hátrányba került nélküle, ezért az ötödik mérkőzésre ismét nevezték, hiszen egy vereség esetén véget ért volna a finálé, és a Toronto lett volna a bajnok.
Durant jól kezdett, sültek a triplái, megállíthatatlannak tűnt, 14 perc alatt 12 pontot dobott, aztán egy betörési kísérletnél elveszítette a labdát, majd a jobb sarkához, egészen pontosan az Achilles-inához kapott. Az esetet bemutató szuperlassítás percek alatt elterjedt a neten, amin pontosan látszik, ahogy elszakad az Achilles, így amikor a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón a szokásoktól eltérően a Warriors általános igazgatója, Bob Myers könnyeivel küszködve megjelent, már mindenki tudta, hogy nagy a baj, nem sokkal később a hivatalos diagnózis is megérkezett:
szakadás, 8-12 hónapos felépülési idő.
Látható, ahogy elpattan az ín:
Csodával határos módon a Golden State megnyerte a meccset, és a hatodikon is vezetett, másik sztárja, Klay Thompson szétdobta a Torontót, aztán a harmadik negyed végén egy zsákolási kísérlet és Danny Green faultja után rosszul fogott talajt, és bár visszatért, hogy bedobja a büntetőit, a játékot már nem tudta folytatni.
A Toronto győzött és bajnok lett, majd Thompsonról is kiderült, hogy elszakadt a térdszalagja.
Egyébként a döntő harmadik meccsén ő sem játszott (az addig vasembernek tartott hátvédnek karrierje első kihagyott playoff-meccse volt), szóval ő sem teljesen egészségesen vállalta a folytatást, és sajnos rá is fizetett.
Két (igazából három, de arról később) párhuzamot lehet vonni Durant és Thompson sérülése között. Egyrészt mindketten szinte végigjátszották az alapszakaszt, 82 meccsből 78-szor kezdtek, a testük korántsem volt 100%-os a playoffra. Másrészt – és talán emiatt is – mindketten megsérültek a rájátszás alatt, és mindketten túl korán tértek vissza.
Durant esetében teljesen egyértelmű, hogy elhamarkodott volt a döntés, hiszen egy állítólagos vádlihúzódásból egy Achilles-szakadás lett, ami miatt a következő szezont ki kell hagynia.
Thompsonnak a bal combhajlítója sérült meg korábban, és bár bizonyíték nincs arra, hogy ez nem gyógyult meg teljesen, és ezért regált a térde rosszul az ominózus leérkezésnél, kizárni sem lehet az összefüggést.
Tehát van egy Kawhi Leonard, aki először megtagadta a játékot, mert tudta, hogy sokat kockáztatna azzal, ha elsietné a visszatérését, majd a következő szezonban, megfelelő környezetben rápihent a rájátszásra, ez pedig bajnoki címet ért neki és a Torontónak.
Vele szemben van egy Kevin Durant és Klay Thompson, akik szinte végigjátszották az alapszakaszt, majd túl korán tértek vissza egy sérülésből, rásérültek, az egyik 8-12 hónapot, a másik 6-8 hónapot fog biztosan kihagyni.
És mi a harmadik párhuzam a két Golden State-klasszis között? Az, hogy mindkettőnek lejárt a szerződése, így a jövőjük is óriási kérdőjel, amellett, hogy az első év rehabilitációval fog telni.
Már csak az a kérdés, melyik klubnál.
Thompson maradását szinte biztosra vette a közvélemény, Durantnél azonban más volt a helyzet, ott a legtöbben azt jósolták, hogy elért mindent a Warriorsnál töltött három éve alatt, ideje továbblépnie. (És ezért óriási tisztelet jár neki, hogy saját egészségét kockára téve vállalta a játékot egy olyan csapatban, amit a nyáron valószínűleg elhagyott volna.)
Azóta a Warriors bejelentette, hogy kész mindkét játékosának a maximumszerződést ajánlani, ami fejenként nagyjából szezononként 35 millió dollárt jelent, és öt évre szól. Az elsőben úgy, hogy nem valószínűleg nem is fognak játszani.
Ráadásul az idei szabadügynök-piac minden idők egyik legerősebbje, mellettük olyan klasszisok lesznek szabadon igazolhatók, mint éppen Leonard vagy Kyrie Irving, Kemba Walker, Jimmy Butler, Tobias Harris, Al Horford, Marc Gasol, Nikola Vucsevics, Khris Middleton, JJ Redick, Bojan Bogdanovic, D'Angelo Russell, valamint rengeteg hasznos kiegészítő ember.
Természetesen az egészet egy dominóláncként kell elképzelni, és Durant súlyos sérülésével az egész már azelőtt borult, hogy felállt volna. Az NBA-rajongók eddig is epekedve várták a piac nyitását, innentől ez még érdekesebb lesz, ráadásul a csapatok is biztosan kapkodni fognak. Ez a finálé, valamint a nyár rövid távon is átrajzolhatja az NBA térképét, újraíródnak az erőviszonyok, olyan csapatok léphetnek elő első számú bajnokesélyessé, amelyek be sem jutottak a legutóbbi rájátszásba.
Hosszú távon viszont még komolyabb jelentősége lehet a történteknek. Azzal, hogy Leonard bebizonyította, milyen eredményes tud lenni az enenergiatakarékos alapszakasz, és mennyire veszélyes egy leharcolt testtel megkezdett rájátszás, forradalomnak nézünk elébe. Az a legkevesebb, hogy ebből tendencia lehet, hiszen rengeteg olyan klasszis van, aki a playoffra kipukkad, vagy a teste fogy el (James Harden, Russell Westbrook, Paul George, a teljesség igénye nélkül).
2019 tavasza és júniusa mindenki számára világossá tette, hogy a pihenés kifizetődő, ezért szinte biztos, hogy aki megteheti majd, az élni fog vele, és mondjuk a szezon egynegyedét a kispadról nézi majd.
De egyre többen fognak azért kampányolni, hogy a 82 meccsből töröljenek el mondjuk 16-ot, és az máris barátibb, a játékosok egészsége javulna, és még elégedettek is lennének.
Adam Silver nincs irigylésre méltó helyzetben, mert hiába tesz meg mindent a játékosokért, ő egyébként a liga legfőbb döntéshozó szervének, a tulajdonosok tanácsának (Board of Governors) a képviselője. A tulajok pedig aligha fognak örülni évi 16 meccsnyi tévés pénz, valamint 8 hazai mérkőzés jegybevételének kiesésének.
Persze jelenleg meg lehet kérdezni Joe Lacobot, a Warriors tulajdonosát, mit választana inkább: ezt a mínuszt, vagy azt, hogy a 2019-20-as idényben két játékosnak fizethet 70 millió dollárt úgy, hogy nem is fognak pályára lépni.
Reméljük, nem fog elfajulni a dolog, nem lesz játékossztrájk és lockout sem. Silvernek észnél kell lennie, és ha meggyőzni a csapattulajokat arról, hogy elég a jóval kevesebb meccs, az soha nem látott mérföldkő lenne mind a ligában, mind a teljes tengerentúli sportvilágban. Arról nem is beszélve, hogy ha ez valóra válik, akkor a hokisok, a baseballosok és az amerikaifocisták is ki fogják nyitni a szájukat.