Azért ne legyünk igazságtalanok, mert a liga aktuálisan legeredményesebb dobói között is vannak olyanok, akik szeretnek és tudnak is középtávolról dobni, például Devin Booker:
Miután a csapatok engedve a statisztikáknak leginkább a kinti dobókra és a palánk alatt ügyködőkre koncentrálnak védekezésben, logikus, hogy van tér és idő a jó öreg középtávoli dobásokkal próbálkozni.
A középtávoli régió talán azért is vált amolyan senkiföldjévé, mert a legtöbb kosaras mára hihetetlenül atletikus, aki két labdaleütéssel, két-három lépésből a gyűrű alatt terem a triplavonal környékéről, márpedig biztosabb egy zsákolással, vagy egy palánkra feltett ziccerrel próbálkozni, mint megkísérelni egy bizonytalan kimenetelű középtávoli tempót.
Az említett Goldsberry egyik infografikája mellett egy kommentelő elképedve írja, hogy a Chicago Bulls újoncának, Coby White-nak konkrétan megtiltották, hogy a középtávoli dobásokat gyakorolja edzésen, azzal az indokkal, hogy úgysem túl jó benne, és a kísérleteivel inkább ártana a csapatnak, mint sem használna.
Ugyanakkor egyre több center próbálkozik egyre gyakrabban a 7,24 méteres triplavonalon túlról.
2006-ban még kisebb csoda volt, hogy a Dallas Mavericks német legendája, a 213 centi magas Dirk Nowitzki nyerte az All-Star-gál tripladobó versenyét, a múlt héten azonban már aligha kapta fel a fejét bárki arra a hírre, hogy az ugyanilyen magas denveri Nikola Jokic nyolc triplát engedett el egy meccsen, amiből négy ráadásul célba is talált.
Arra pedig ne nagyon számítsunk, hogy a tendencia változni fog. Míg a triplák bevezetésének idényében, azaz az 1979-80-as szezonban meccsenként 2,8 kísérletre vállalkoztak a játékosok, és mérkőzésenként csupán kevesebb mint egy (0,8) sikeres kísérletet rögzítettek, addig tíz évvel később már 6,6 kísérletből 2,2 volt sikeres, újabb évtized elteltével 4,8/13,7, majd a 2009-10-es szezonban 6,4/18,1 volt a mutató, míg a 2016-17-es szezonban már 9,7/27 volt a sikeres kísérletek/próbálkozások mutató.
