Minden idők egyik legjobb centere néhány évvel ezelőtt az Open Court című műsorban mesélt élete egyik legjobb napjáról:
"Aznap felrúgtam a napi rutinomat. Általában a délelőtti edzés után mindig hazamentem, bedobtam néhány majonézes szendvicset, aludtam egyet, majd vissza meccsre, aztán domináltam. De akkor egyáltalán nem akartam játszani, mondtam Kobe-nak, Rick Foxnak és a többieknek, hogy övék a pálya. Általában erre az volt a módszer, hogy gyorsan begyűjtöttem két-három személyi hibát és akkor az edző úgyis gyorsan leültetett, de én át sem akartam öltözni.
Hullafáradtan érkeztem a meccsre, mert nem volt meg a délutáni alvásom a szervezkedés miatt, aztán csak beöltöztem.
A Clippers eleinte lemosott minket a pályáról, Phil Jackson pedig velem üvöltözött, hogy miért nem csinálok semmit. Mondtam a srácoknak, hogy "oké, adjátok ide a labdát".
Aztán megláttam, hogy Pete Chilcutt egyedül fog engem, arra gondoltam, hogy ez sima lesz. Próbált más is védekezni ellenem, meg folyamatosan faultolni, de még a büntetőket is próbáltam jól dobni. Eljuttam 20-ig, aztán 30-ig, aztán 40-ig, 50-ig, ekkor mondták a többiek, hogy menjek rá a 60-ra. Aztán ebből 61 lett, de öt perccel a vége előtt Phil lecserélt, amit nagyon sajnáltam, mert a 70, de talán a 80 is összejött volna.
Emlékszem, Kareem Abdul-Jabbar akkor a Clippers tanácsadója volt, és amikor dobtam egy horgott, akkor inkább rám se nézett. Annyira felhúztam magam ezen, hogy bármilyen játékot is hívott Phil, megmondtam, hogy nem, a labdát én kérem. Bosszút akartam állni rajta.
Ja, és még valami. A buli parádésan sikerült, ott volt az összes hollywoodi szupersztár."
Shaq egyébként abban az évben valóban a kosárvilág királya volt: ő lett az All-Star gála, az alapszakasz, és a döntő legértékesebb játékosa is (MVP), a fináléban az Indiana Pacerst 4-2-es összesítésben verte a Lakers. O'Neal ekkor nyerte 4 bajnoki címéből (2000, 2001, 2002, 2006) az elsőt.