O'Neal ellen a vendégek vezetőedzője, Larry Bird az úgynevezett Hack-a-Shaq taktikát alkalmazta, azaz a nem túl jól büntetőző center ellen direkt szabálytalankodásra utasította játékosait. Mivel a Lakers a meccs első negyedében elveszítette másik szupersztárját, Kobe Bryantet, Bird úgy gondolta, elég megfogni O'Nealt a győzelem érdekében.
Emiatt Shaq összesen 39-szer állhatott oda a büntetővonalra, héttel megdöntve Bob Cousy 32-es rekordját még 1953-ból. O'Neal végül 18-at értékesített a 39-ből, ami 46%-os hatékonyság, tehát Bird stratégiája bejött, csakhogy a Lakers veteránjai közül Ron Harper és Glen Rice is megrázta magát annyira, hogy Bryant hiánya ne legyen végzetes.
Ráadásul amikor Shaq nem a vonalon állt, akkor feltartóztathatatlan volt: 40 ponttal, 24 lepattanóval, 4 gólpasszal és 3 blokkal végzett. A negyedik negyedben 16-szor dobhatott büntetőt (9 volt sikeres), a sok fault miatt a 12 perces játékrész 48 percig tartott.
A Los Angeles végül 111-104-re megnyerte a találkozót, amivel 2-0-ra vezetett a fináléban, amit aztán összesítésben 4-1-re megnyert. Ez volt az O'Neal-Bryant éra első bajnoki címe, előbbit megválasztották a döntő legértékesebb játékosának is azok után, hogy az alapszakaszban már bezsebelte ugyanezt a díjat.
