A kevert harcművészetek a harcosok ismertségében, vagy éppen a gálák eladhatóságában mindig is a profi ökölvívás árnyékában poroszkált, évitzedek óta próbálva kitörni a boksz árnyékából. Persze a profi boksznak van egy jó évszázados előnye, amire nem lehet csak úgy legyinteni, hiszen olyan félistenek tették szikla szilárddá a renoméját, mint Joe Lewis, Rocky Marciano, Muhammad Ali, Sugar Ray Leonard, Mike Tyson, Floyd Mayweather Jr., hogy csak azokat említsük, akiknek a létezéséről a világ legeldugodtabb pontján is hallottak már.
Ilyen embere egyelőre nem igazán van az MMA-nak, bár az Ultimat Fighting Championship 1991-es indulásával, különösen pedig a Las Vegas-i szórakoztatóiparon szocializálódott Frank és Lorenzo Fertitta beszállásával
egyre nagyobb teret nyert az a szemlélet, hogy nem csak jó harcosokat kell adni a rajongóknak, hanem cirkuszt is.
Bár a Fertitták már kiszálltak az elmúlt két évitzedben a világ vezető MMA-szervezétévé váló (a szintén amerikai Bellator és az ázsiai térséget uraló One Championship tartja a lépést) UFC Dana White irányítása alatt még inkább a sztárcsinálás irányába ment el.
Ehhez persze alapvetően jó bunyósok kellenek, mert egy rossz harcosból a világ legjobb promótere sem fog sztárt faragni. Ezért nem lehetett mit kezdeni a kétszeres nehézsúlyú világajnokkal, Stipe Miociccsal: hiába a jó háttérsztori a majd' kétméter magas, jóképű, horvát felmenőkkel bíró clevelandi tűzoltóról, ha ő szinte taszítja a rivaldafényt.
És éppen ezért lett tökéletes alanya a sztárgyárnak a kaliforniai utcagyerek, a meccsei előtt és után marihunával lazító, illetve regenerálódó Nate Diaz, a kolumbiai, egykori bandatag, hátsó udvarokban illegális meccseken bunyózó Jorge Masvidal, vagy éppen a hírnevét balhétól balhéig öregbító, de mára mégis dollármilliomos ír Conor McGregor.
Azonban mindannyian elkövettek egy alapvető hibát: túl sokszor kaptak ki. Márpedig ez nem túl jó ajánlólevél annál a cégnél, amelyik úgy vágja ki bármelyik harcosát, hogy a lába nem éri a földet, ha nem hoz elég bevételt az előfizetéses (PPW) kábelszolgáltatóknál. Kellenek a hősök, még jobban az antihősök, ha pedig mindkettő megvan valakiben, nos, az maga a jackpot, a három cseresznye a félkarú rabló képernyőjén. Pont ilyen főnyeremény lehet Paddy Pimblett.
Rosszcsont Paddy 1995-ben született a Liverpoolhoz tartozó Huytonban. Tizennégy éves volt, amikor a tévében látta Vitor Belfort és Rich Franklin nehézsúlyú csatáját, és, amikor előbbi kiütötte utóbbit, a kis Paddy már tudta, hogy másnap a legközelebbi edzőteremben ő is megkezdi MMA pályafutását. A Next Generation MMA termében kötött ki, ahol gyorsan kiderült, hogy van érzéke a bunyóhoz. Ügyes volt az állóharcban, és pár hónap múlva már földharcban is emberes próba volt elbánni vele.
Pedig ekkor még kicsi volt és vézna, senki nem vette komolyan, egészen addig, amíg el nem verte őket.
3-0-s amatőrmérlege volt, amikor 17 évesen szerződést kapott a legnagyobb birt promóciótól, a Cage Warriorstól. Igaz, hogy rögtön a második meccsét elvesztette, de a Cameron Else elleni vereség ráébresztette, hogy még keményebben kell melóznia. A következő kilenc meccsét meg is nyerte változatos módokon (fojtással, kiütéssel, pontozással), amikor a Julian Erosa elleni sikert követően a győzelmi interjú során elkezdett véreset hányi az oktagonban.
Ez volt az a pillanat, ami végképp ráébresztette, hogy lehet jó bunyós úgyis, ha hetente kétszer eljár esténként bulizni, és brutális fogyasztásokkal zsigereli ki a testét, de az igazi céljait így soha nem fogja elérni.
A meccs előtt hétfőtől péntekig 12 kilót fogytam. 74,2 kilóró kezdtem, és legalább 8,4 kilót kellett fogynom, hogy átmenjek a mérlegelésen. Megcsináltam. A létező legkevésbé profi módon, de hoztam a súlyomat
- emlékszik vissza Paddy, aki nem titkolja, imád enni, különösen az édességeket szerti, volt, hogy egy meccse után másnap 11 ezer kalóriát vitt be, ötezret csak csokoládé formájában.
A vézna kisgyerekből ugyanis az egészségtelen és felelőtlen életmód miatt húszas évei elejére egy, a súlyával nehezen boldoguló fickó lett, akivel előfordult, hogy félnehézsúlyúként (kb. 93 kg) kezdett egy felkészülést a könnyűsúlyban (70 kg) kiírt meccsre.
"Ahogy most élsz, az arra jó, hogy tönkretedd a tested. Ha így dolgozol tovább, soha nem leszel bajnok. Nem maradhatsz ilyen dagadt" - figyelmeztette honfitársa, az akkor már UFC-sztár, TJ Dillshaw.
Azt mondja, tulajdonképpen 24-25 éves koráig nem nőtt be a feje lágya, de ma már úgy él, mint egy profi. Grammra tudja, hogy milyen élelmiszerben mennyi, zsír, fehérje vagy éppen szénhidrát kell, hogy mennyit kell, illetve mennyit szabad ezekből bevinnie egy-egy felkészülés alatt, és, hogy a meccsek ellőtti fogyasztásokat miként kell halálos precizitással időzíteni.
Régebben mindenkinek azt mondtam, pofa be, majd én tudom, mit kell csinálnom.
Így aztán hiába volt mögöttem a legjobb csapat, a legjobb a család, a legjobb barátnő. Ma viszont már nem csak harcos vagyok, hanem igazi sportember. Egészségesen élek, profi vagyok, táplálkozási szakértővel dolgozom együtt, aki megváltoztatta az életemet."
Hogy melyik súlycsoportban, az még kérdéses, mindenesetre a Cage Warriorban még pehelysúlyban nyert bajnoki címet (amit aztán elveszített), hogy átnyergeljen a könnyűsúlyra, ahol a Sören Bak elleni címmeccsen ugyancsak könnyűnek találtatott. De a brit szervezet, különösen a "sztárcsináló" promóter, a Paddy által csak zseninek nevezett Ian Dean legalább a szigetországban ismert sztárt csinált belőle.
Deannek köszönheti karrierje felívelését a UFC-bajnok, Michael Bisping, de Conor McGregor is a Cage Warriors szervezetnél kezdte.
Dean szava járása, hogy "az egyensúlyt kell megtalálni", mert minden harcosnak más és más van a csomagjában. Paddy azon szerencsés kevesek egyike, saját szavaival élve, milliárd közül az egy, akinek mindene megvan, hogy a legnagyobb legyen: jó bunyós, nagy dumás, tökéletesen eladható "termék", ugyanakkor óriási szíve van, és a magához való esze is megvan.
Paddyt végül 2021-ben szerződtette le a UFC. Az amerikai szervezetné profik dolgoznak, nem véletlenül látták meg már évekkel korábban a nagy pénz lehetőségét a fiatal liverpooliban. Profiknak profik, csak éppen Dana White soha nem a nagyvonalúságáról volt híres: pont annyi pénzt kaptok, amennyit megérdemeltek, ez az ő mondása arra, amikor a szervezet alkalmazottai, azaz azok, akik félévente szétveretik magut az oktagonban panaszkodnak, hogy nevetségesen kevés a gázsi, amit a legnagyobb szervezet fizet nekik.
Paddy pedig kétszer is elküldte a UFC-t a francba a nevetséges ajánlatukkal,
és inkább maradt a kevésbé ismert, mégis jobban fizető Cage Warriorsban. A gázsijából rendezte az anyja lakáshitelét, felújíttatta a konyháját, és saját magának is vette egy lakást Liverpoolban.
De azt már 2016-ban világosan látta, hogy övé a jövő, és ki is mondta, mert ő egy olyan srác, aki kimondja, ami az eszébe.
Én vagyok a UFC jövőbeni nagy bajnoka, úgy ám! De nem a scouser Conor McGregor vagyok, ahogy sokan mondják. Egy francot. Ő az ír Paddy Pimblett. Mert, ha én egyszer beteszem a lábam a UFC-be, őt rögtön elfelejtik, és az emberek majd azt kérdezik "Conor kicsoda"?
- beszélt nagy magabiztosággal. Hozzátéve, hogy könnyűszerrel bánna el az egész könnyűsúlyú mezőnnyel, kivéve McGregort, Frenkie Edgart és José Aldót. A 2020-ban visszavonult Habib Nurmagomedovot, mondjuk kihagyta a felsorolásból...
"Némelyik harcosuk egy vicc. Láttam a UFC 197-et, Yair Rodriguezt és Andre Filit, hát, komolyan modom, meg se kottyannának nekem, pillanatok alatt bánnék el velük" - mondta.
Nagy szavak voltak ezek, különösen, hogy következő három meccséből kettőt elveszített. Azóta viszont ötből öt meccset nyert, valamennyit idő előtt befejezve, és az utolsó hármat már a UFC égisze alatt, miután megkapta azt a pénzt, amit szeretett volna. A Luigi Vendramini elleni sikeres bemutatkozása után megkötötte első komolyabb szponzori szerződését is: 1 millió fontos kontraktust írt alá a Barstool Sportsszal.
Paddy pedig élvezi a sikereket, és tesz azért, hogy ráfigyeljenek, akár egy mérlegelést kell emlékezetessé tenni, hogy pörögjön a téma a közösségi médiában:
akár egy meccs utáni sajtótájékoztatóból kell egy jóízű vacsorát csinál ugyancsak liverpooli kolléganőjével, Molly McCann-nel:
Saját magáról pedig egészen jó véleménnyel van:
Millióból egy vagyok, vagy akár miliárdból egy. A személyiségem, a karizmám megvan, jól nézek ki, és tudok bunyózni. Egy szóval minden megvan bennem, egy komplett csomagot kapsz.
Nos, nem egészen. Paddy nem diktálja a divatot, nincsenek több ezer dolláros öltönyei (lehet, hogy semmilyen öltönye nincs), nem villant drága karórákat, egyelőre még egy közönséges whiskey-márkája sincs. Védjegyévé vált hajától nem hajlandó megszabadulni, ahogy egyetlen tetoválása sincs.
"A kölykök jobban így azonosulni velem, mintha egy telivarrt kemény csávó lennék" - mondta erről egyszer.
Amiben hasonlítanak egymásra McGregorral, az lokálpatriotizmus: egyikük úton-útfélen reklámozza, hogy ír, a másikuk pedig, hogy liverpooli. Paddy bevallása szerint soha nem élne másho csak a nyugat-angliai kikötővárosban, ott nőtt fel, oda köti minden, az az ő közege. Imádja a Liverpool focicsapatát (fentebb látható képen a szürke kapucnis pulcsin is egy Pool-játékos látható), és az 1989-es Hillsborough-stadionkatasztrófa okán soha nem veszi a kezébe a Sun című bulvárlapot.
Az erős scouse akcentussal (scousereknek hívják a Liverpoolban és a város környékén élőket) beszélő, hiperaktívnak tűnő, és valóban nem túl iskolázott fiatalembert sokan bolodnak nézhetik, pedig Paddy nagyon is tudja, hogy mi a fontos.
Egy nagyon jó barátja öngyilkossága után szólalt fel a mentális betegséggel élők mellett,
hangsúlyozva az odafigyelés és a megfelelő ellátás fontosságát. A Jordan Leavitt elleni július 23-i győzelem után az oktagonban állva arra használta a győzelmi interjút, hogy elmondja, milyen fontos, hogy a férfiak is tudjanak beszélni az érzelmeikről, és be tudják ismerni, ha segítségre van szükségük. Szavait az élő közvetítésnek hála 15 millióan hallották, ő pedig sírva hagyta el az oktagont.
A beszéd BBC Sports népszerű és igencsak forgalmas Instagram-fiókján a valaha volt harmadik legtöbbször lájkolt történet lett. A következő napokban, hetekben üzenetek százait kapta, hogy mennyit jelentett a kiállása, és ezt ő is pontosan látja.
"Ezek a dolgok számomra többet jelentenek bármilyen győzelemnél, az, amikor emberek azt mondják, hogy már végeztem volna magammal, ha te nem vagy" - nyilatkozta a BBC-nek. Jól tudja, miről van szó, elmondása szerint még 2018-ban olyan mélyen volt lelkileg, hogy őt is megkísértette az öngyilkosság gondolata. Rengeteg támadást kapott a közösségi médiában és végül az segített át ezen az időszakon, hogy volt kivel beszélnie, a családdal, a barátokkal.
Nem számít, hogy milyen kemény vagy, vagy, hogy mekkorát tudsz ütni, mindenkinek van egy mentális határa, amit nem lehet a végtelenségig feszíteni
- vallja, ahogy azt is, hogy nála ismertebb, híresebb embereknek is ideje lenne felszólalniuk a témában.
A következő meccsen újra lehetőséget kap, hogy kiálljon egy fontos ügy mellett, no és, hogy megmutassa, valóban érdemes a figyelemre, és bajnoki alapanyag van a szalmasárga üstök alatt. Hogy meg fogjuk-e nézni? Nyilván.
"Akár szeretsz, akár gyűlölsz, látni akarod, ahogy harcolok. Vagy azért, mert azt akarod látni, ahogy kiütnek, vagy azért, hogy győzni lássál" - foglalta össze a hitvallását.