Saját gyermekeik feledtették el a legendás sportolók világraszóló sikereit
Az Egyesült Államok az egyik legnagyobb sportnemzetként abban is kimagaslik, hogy rengeteg olyan világhírű sportoló kerül ki onnan, akinek valamelyik szülője is rendkívül sikeres volt egy sportágban. Néhányuk ugyan megmaradt a szülők árnyékában, de a legtöbbjüknek sikerült elbírniuk a nyomást és felül is múlták az elődöket eredményességben. Ráadásul jó esély van arra, hogy ez a tendencia a közeljövőben is folytatódik.
Több százezer gyerek nő fel úgy világszerte, hogy legalább az egyik szülője világhírű. Ugyan meg lehet próbálniuk úgy tenni, mintha nem így lenne, de nekik bizony szinte lehetetlen "hétköznapi emberként" élniük az életüket. Akárhová mennek, akármit csinálnak: ha megtudják a vezetéknevüket, akkor bizony máris jön az elengedhetetlen beskatulyázás. Az iskolában a társaktól és a tanároktól pedig ezt akár minden egyes nap el kell viselniük.
Noha sok híres sportoló egyenesen ódzkodik attól, hogy a csemetéje is az ő sportágát válassza, a legtöbbjükkel szemben mások részéről szinte elvárás, hogy ugyanazt a sportot kezdje űzni, mint a szülő. Arányosan kevesen vannak, akik végül valóban megpróbálkoznak vele; még kevesebben, akik hosszú ideig kitartanak; és alig néhányan, akik profi karrierig jutnak el végül. Utóbbi kategóriával azonban
a legnagyobb arányban az Egyesült Államokban találkozhatunk, ahol a világ többi országához képest sokkal nagyobb a világhírű szülő-gyermek sportolópáros.
(Sőt, ha a szülő máshonnan szerzett hírnevet, akkor is akad bőven példa az USA-ban sikeres sportoló gyermekre: ilyen az énekes Bruce Springsteen olimpiai ezüstérmes díjugrató lánya, Jessica, vagy a színész Chuck Norris NASCAR-bajnok fia, Eric is.)
A legeredményesebb magyar sportdinasztiák
Magyarországnak sem kell szégyenkeznie, ha több generáción átívelő sikeres sportolókról van szó. Az olimpiákat illetően három olyan szülő-gyermek páros van, amelynek mindkét tagja aranyérmet tudott szerezni: Homonnai Márton (vízilabda, 1932 és 1936) és Szőke Katalin (úszás, 1952), Németh Imre (kalapácsvetés, 1948) és Németh Miklós (gerelyhajítás, 1976), valamint Szívós István (vízilabda, 1952 és 1956) és ifj. Szívós István (vízilabda, 1976). Utóbbi család ráadásul közel állt ahhoz, hogy a világon egyedüli módon három különböző generáció is aranyérmes legyen náluk, ám Szivós Mártonnak "csak" a világbajnoki cím jött össze.
De ha az olimpiai aranyérmeken túltekintünk, rajtuk kívül is bőven akad sikeres magyar szülő-gyermek páros. Csak hogy a legismertebbeket és talán legsikeresebbeket említsük: Gerevichék, Gyarmatiék, Zsivótzkyék, Kásásék és Dárdaiék is közéjük tartoznak.
Profi sportolók, akik meg sem közelítették az édesapjuk sikereit
Kezdjük azokkal a legismertebb amerikai családokkal, ahol az utód ugyan eljutott a profi karrierig, ám végül a közelébe sem került az édesapja eredménysorának – belőlük van talán kevesebb.
A világ legsikeresebb és egyik legjobb kosárlabdázója, a hatszoros NBA-bajnok Michael Jordannek az első házasságából egy lánya és két fia született, és sokáig úgy tűnt, hogy utóbbi két gyermek örökölte édesapja tehetségét és akár követheti is a karrierjét. Az 1988-as születésű Jeffrey a kosárlabda mellett amerikaifutballal is próbálkozott, a nála két évvel fiatalabb Marcus viszont már gimnazista korától kezdve Michael egykori sportágát űzte. Végül kettejük pályafutása összefonódott, és
2012 januárjáig mindketten a floridai UCF egyetem kosárcsapatában játszottak – ám ekkor nagyjából egyszerre, személyes okok miatt távoztak onnan.
Ezután már nem is tértek vissza a kosárlabdához, ehelyett mindkettejüknek volt letartóztatást érő összetűzése a rendőrséggel, jelenleg pedig üzletvezetőként és a Heir Jordan nevű filantróp alapítvány vezetőjeként dolgoznak.
Nem sokkal jutott tovább édesapja sportágában Thaddeus Moss sem, aki az NFL történetének egyik legjobb elkapójának, Randy Mossnak az örökségét próbálta meg elviselni. Randy Moss lényegében a legfontosabbon, a Super Bowl-címért járó Vince Lombardi-trófeán kívül mindent megnyert, és sok olyan rekordot döntött meg, ami a mai napig fennmaradt a ligában. Fia, az 1998-as születésű Thaddeus 2019-ben a louisianai LSU-val első helyen zárta az egyetemi bajnokságot, hogy aztán draftolatlanul bekerüljön az NFL-be. Ám
hamar kiderült, hogy a fiatal tight end még nem áll készen a ligára, és a Washington Football Team, majd a Cincinnati Bengals is gyorsan megszabadult tőle.
Idén azonban úgy teljesített, hogy még talán van esély arra, hogy visszakerüljön a legnagyobbak közé, ugyanis az afféle betétszéria-bajnokságnak számító USFL-t nyáron megnyerte a Birmingham Stallions csapatával.
Egy harmadik amerikai sportoló, aki szintén édesapja nyomdokaiba lépett, de a profi karrier ellenére hamar kicsúszott onnan, ő Michael Andretti. Az ország mostanáig utolsó Forma–1-es világbajnoka, Mario Andretti 1978-ban ért fel a csúcsra, és 15 évvel később a fia is eljutott az F1-ig, miután hazájában számos szép sikert ért el különböző sorozatokban.
Sőt, Mario másik fia, Jeff, és unokaöccse, John is autóversenyző lett.
Azonban hozzájuk hasonlóan Michael Andretti is messze járt attól, hogy megismételje a Hill (majd később a Rosberg) család bravúrját, miszerint apa és fia is világbajnoknak mondhatja magát, hiszen
mindössze 13 verseny és 1 dobogó után lecserélte őt a McLaren Ayrton Senna mellől Mika Häkkinenre, mert a rengeteg autótörését megelégelte a csapat.
Andretti nem távolodott el az autósporttól, hiszen jelenleg is tulajdonosa egy istállónak, és eltökélt szándéka, hogy az F1-ben is csapatot indítson. Ráadásul Michael fia, Marco is továbbvitte a családi örökséget, hiszen belőle is autóversenyző lett – igaz, ő még édesapja IndyCar-os sikereit sem tudta megközelíteni.
Akik elviselték a terhet és túlnőttek az apjukon
Az elmúlt években rengeteg olyan sportolóból lett klasszis az Egyesült Államokban, akivel szemben már a pályafutása elején komoly elvárásokat támasztottak a vezetékneve miatt. Ami pedig a még nagyobb szó, hogy gyakorlatilag minden egyes (major) sportágban lehet találni olyanokat, akik bizony már-már el is feledtették az édesapjuk eredménysorát, mert vita nélkül lekörözték őket.
Jégkorongban a Hírességek Csarnokába is beválasztott Hull család viszi a prímet, ugyanis az idén meghalt Bobby Hull fiával, Brett-tel együtt az egyetlen apa-fiú páros az NHL történetében, akik egyaránt voltak legértékesebb és legsportszerűbb játékosnak is megválasztva. Bobby Hull a Chicago Blackhawks, Brett pedig a Dallas Stars és a Detroit Red Wings csapatát vezette egy-egy Stanley-kupáig.
A kanadai Bobby végül 610 góllal zárta le a karrierjét, az amerikai válogatott Brett 741-gyel – utóbbi máig az örökranglista hatodik helyén áll.
Brett azonban az utolsó NHL-es meccsein sem felejtette el apja örökségét: 2005-ben, a Phoenix Coyotes színeiben lejátszott öt mérkőzésén a (még Winnipeg Jets csapatnéven) klublegenda apja korábban visszavonultatott, 9-es számú mezében lépett jégre.
A baseballozóknál két család is van, akit mindenképpen meg kell említeni, hiszen Bondséknál és Griffey-éknél is sikerült leköröznie a fiúnak a világhírű édesapát. Bobby Bonds többek között 332 hazafutással, 3 Arany Kesztyű-díjjal és 3 All Star-szerepléssel vonult vissza az MLB-ből, hogy aztán edzőként is részese legyen a ligának. Többek között 1993-tól a San Francisco Giants csapatát is irányította, ahová ugyanebben az évben igazolt át a Pittsburgh Piratestől a fia, Barry is. Barry már ekkor is az MLB egyik legjobbja volt, a folytatásban pedig minden egyes mutatóban felülmúlta édesapját:
762 hazafutás, 8 Arany Kesztyű-díj és 14 All Star-szereplés mellett 7 MVP-címet is a magáénak mondhat,
ám az aktuális csapatával egyszer sem tudta megnyerni a nagydöntőt, azaz a World Seriest.
A Griffey család vitrinjében azonban ott van a bajnoki címet jelentő trófea, a háromszoros All Star-játékos Ken Sr. ugyanis tagja volt a hetvenes évek közepén két MLB-szezonban is a csúcsra érő Cincinnati Reds csapatának. Griffey-ék ráadásul nemcsak egy időben dolgoztak ugyanannál a csapatnál, de egyszerre pályára is léptek:
arra is akadt példa a kilencvenes évek elején, hogy Ken Sr. és Ken Jr. ugyanazon meccsen ütöttek hazafutást a Seattle Mariners színeiben.
Ken Jr. ugyan World Seriest nem nyert, de az egyéni statisztikája jóval fényesebb lett, mint az apjáé: 630 hazafutással, 10 Arany Kesztyű-díjjal, 13 All Star-szerepléssel és 1 MVP-címmel vonult vissza 2010-ben.
A kosárlabda világából is két családot kell kiemelni ebben a kategóriában: Bryantéket és Curryéket. Joe Bryant ugyan 8 szezont játszott az NBA-ben, később mégis edzőként volt ismertebb és sikeresebb, noha ezt már nem ebben a ligában érte el. Fia, a 2020 elején tragikus halált halt Kobe viszont a számos egyéni rekordja mellett
az 5 bajnoki címével, az MVP-címével és a 18 All Star-szereplésével a Los Angeles Lakers és az egész liga egyik legnagyobb legendájává vált.
A kétszeres olimpiai bajnok Kobe Bryant azonban a Hírességek Csarnokába történő beválasztását és a potenciális edzői karrierjét egy helikopterbaleset miatt már nem élhette meg.
Dell Currynek Joe Bryanthez hasonlóan egy erősen közepes pályafutása volt az NBA-ben, hiszen hiába zárt meccsenkénti 11,7 pontos átlaggal, egyik csapatában sem számított alapembernek.
Csakúgy, mint ő, mindkét fia a 30-as mezszámot viseli a csapatában,
és a fiatalabbik, a Dallas Mavericks csapatához idén nyáron visszaigazolt Seth kísértetiesen hasonló karriert teljesít, mint édesapja. A Sethnél két és fél évvel idősebb, kétszeres világbajnok Stephen viszont a Golden State Warriors csapatában egyértelműen a család legjobbjává vált. A 4-szeres NBA-bajnok, 9-szeres All Star, 2-szeres MVP irányítóból elsősorban a hárompontosainak köszönhetően lett a ligatörténelem egyik legjobb és legeredményesebb játékosa – és még mindig csak 35 éves.
Az NFL-ben egyértelműen a Manning család vált a legsikeresebbé. Archie Manning a hetvenes években a New Orleans Saints irányítójaként ért el sikereket, de végül három fiából kettő is nagyobb sikereket ért el a ligában. Pedig a legidősebb, Cooper is tehetségesnek tűnt középiskolás korában, ám a gerincferdülése miatt be kellett fejeznie a sportot, és "csak" vállalkozóként és televíziós személyiségként vált országszerte ismertté.
Peyton és Eli viszont azután, hogy mindkettejüket elsőként (1/1-esként) draftolta egy NFL-csapat, egyaránt 2-2 Super Bowlt nyertek.
Az egyéni statisztikák alapján eredményesebb Peyton az Indianapolis Colts és a Denver Broncos quarterbackjeként is legendává vált, Eli pedig a New York Giants csapatát irányította kétszer is Super Bowl-győzelemre a korszakban egyeduralkodónak számító New England Patriots ellen.
A major sportokon túl is van élet az Egyesült Államokban, és itt is bőven található sikeres család. Atlétikában ilyenek McLaughlinék, ahol
az olimpikon futó Willie-t már most, 24 éves korára (többször) lekörözte az olimpiai- és világbajnok, világcsúcstartó Sydney McLaughlin-Levrone, aki a budapesti vb egyik legnagyobb sztárja is lesz.
Az USA-ban szintén nagyon kedvelt NASCAR-ban Dale Earnhardt Sr. és Dale Earnhardt Jr. egy időben együtt is versenyeztek, mielőtt a hétszeres Cup Series-bajnok, Hírességek Csarnokába is beválasztott édesapa 2001-ben életét vesztette. Ám a fia addig és azután sem tétlenkedett az autóversenyzés világában: Dale Jr. összesen 26 futamgyőzelemmel zárt és kétszer (apjánál eggyel többször) megnyerte a legrangosabbnak számító Daytona 500-as versenyt is.
A legnagyobb nevek viszont talán az országban rendkívül népszerű ökölvívásban találhatóak, ugyanis Muhammad Ali és Floyd Mayweather Sr. is nagyban hozzájárult, hogy az USA hamar felkerüljön a bokszvilág térképére – ám végül mindkettejük gyermeke összességében eredményesebben zárta a karrierjét. Az olimpiai- és világbajnok
Muhammad Ali a ringben és azon kívüli tevékenységeivel is ismertté, ráadásul a 20. század legjobb sportolójává vált,
a nehézsúlyú ökölvívó lánya, Laila azonban statisztikailag jobban – 24 meccsén 21 kiütéssel, veretlenül, többszörös világbajnokként, minden idők egyik legjobb női bokszolójaként – fejezte be a karrierjét. Laila Ali egykori edzője, Floyd Mayweather Sr. a két testvérével – Jeff-fel és Rogerrel – együtt érte el a sikereket a hetvenes-nyolcvanas években: 35 meccsen végül 28 győzelemmel zárt.
Fia, Floyd Jr. azonban mind az 50 profi mérkőzését megnyerte a karrierje során,
és egyedülálló módon nagypehelysúlyban, könnyűsúlyban, kisváltósúlyban, váltósúlyban és nagyváltósúlyban is világbajnok lett.
Előttük áll a jövő – felülmúlják-e a szülőjüket?
Minden kategóriában, sportágban fel lehetne még sorolni bőven sportolókat, és nagyon úgy tűnik, hogy ez a jövőben sem fog megváltozni. Rengeteg olyan tehetség van ugyanis kibontakozóban az Egyesült Államokban, akinek az édesapja már túl van egy rendkívül sikeres karrieren, vagy legalábbis annak zenitjén.
A már említett Manning-dinasztiát például Cooper fia, a 18 éves Arch viheti tovább, aki a középiskolája legjobb irányítójaként idéntől az egyik legjobbnak számító texasi egyetem csapatában, később pedig akár az NFL-ben érheti el a szebbnél szebb eredményeket.
A lábbal játszott futballban ennél már előrébb jár
Trinity Rodman, aki 21 évesen alapembere a női foci-vb legnagyobb esélyesének számító amerikai válogatottnak.
Az ő édesapja más sportágból, a kosárlabdából lehet ismerős: Dennis Rodman az NBA egyik legellentmondásosabb figurájaként a Detroit Pistonsszal két, a Chicago Bullsszal három bajnoki címet szerzett, majd minden idők egyik legjobb védekező játékosaként, "lepattanókirályként" vonult vissza 2006-ban.
Vannak hárman, akik bizony szorosan kosárlegenda apjuk nyomdokaiba léptek: a 6-szoros NBA-bajnok Scottie Pippen fia, Scotty Jr. 22 évesen máris a Los Angeles Lakers igazolt játékosa; a 4 gyűrűvel rendelkező LeBron James közelmúltban szívmegálláson átesett fia, Bronny 18 évesen szintén Los Angelesben, de egyelőre még "csak" egy egyetemi csapatban vitézkedik; a szintén 4-szeres bajnok Shaquille O'Neal fia, Shareef pedig 23 évesen szintén a Lakerst erősítette, legutóbb az NBA G League Ignite tagjaként játszott.
Shareef O'Neal egyébként azok közé tartozik, akik őszintén bevallották, hogy zavarta őket az apjuk hírneve okozta felhajtás körülötte:
ő 2020-ban a kaliforniai egyetemről azért ment át a louisianaira, mert ott nem folyton Shaquille O'Nealről kérdezgették és hozzá mérték, hanem hagyták, hogy önmaga legyen.
Az igazi amerikaias sportágakban jelenleg ők tűnnek a legesélyesebbnek arra, hogy a legendás szülő örökségét továbbvigyék, de a náluk is fiatalabbak közül is már többen belevágtak az édesapa sportágába. A hatszoros olimpiai bajnok úszó, Ryan Lochte a hatéves fiának, Caidennek már a 2036-os olimpián való szereplését vizionálja; a 23-szoros Grand Slam-győztes teniszezőnő, Serena Williams hatéves lánya, Olympia Ohanian már olyan profin fogja a teniszütőt, mint anno édesanyja tette; a világsztár golfozó, Tiger Woods tizennégy éves fia, Charlie pedig már a korosztálya egyik legjobb golfozójának számít. Szóval úgy tűnik, a sportrajongók az utóbbi időszakhoz hasonlóan a következő években-évtizedekben is bőven fognak találkozni ismerős vezetéknevekkel, ha sikeres amerikai sportolókról lesz szó.
origo.hu
Ne vegye fel, ha erről a számról hívják, sok pénzébe kerülhet
origo.hu
Szalai Ádámnak üzent Budapesten, kirúghatják a kapitányt
borsonline.hu
Szerelmes pillantás: 11 évvel fiatalabb szerelmével kapták lencsevégre Peller Annát
mandiner.hu
Magyarország végre nincs egyedül: nyolc ország ment neki az EU-nak, azonnali változást követelnek
ripost.hu
Megtörte a csendet a jósnő Andrei Mangra botrányáról: ez vár Szabó Zsófira
magyarnemzet.hu
Löködöd ám a k…rva anyádat!
origo.hu
Polipok a trónon: mi történne, ha az emberiség eltűnne?
origo.hu
Szoboszlai Dominik sorsa megpecsételődött a Liverpoolnál
origo.hu
Mars: elpusztíthattuk az életet a bolygón
origo.hu
Szabó Zsófi megszólalt Andrei Mangra botrányáról
origo.hu
Üzent Oroszország: Biden lépése a harmadik világháborúhoz vezethet
origo.hu
