Mexikó

 

• Mexikó
• Jared Borgetti

A Közép-Amerikában fekvő Mexikó a Csendes-óceánnal 7200 kilométer hosszú partszakasszal érintkezik, az ország középső részét a Mexikói-magasföld foglalja el, amely északon 1500 méter, délen 2300 méter átlagmagasságú. Az ország mai területét az ősidőktől fogva fejlett civilizációjú indián törzsek népesítették be. A déli részen a Maja Birodalom alakult ki a 4-10. században, az aztékok a 14. században hódították meg az országot. Utóbbiakat 1518 és 1521 között a spanyol konkvisztádorok igázták le, amelynek lezárásaként 1535-ben spanyol gyarmat lett. Mexikó függetlenségét a népi felszabadító háború után 1821-ben deklarálták. Az amerikai-mexikói háborúban (1846-1848) elveszítette eredeti területének több mint a felét. Később császárság, majd diktatórikus kormányzás várt a mexikói népre, majd polgárháború után 1917-ben alkotmányban fogadták el a Mexikói Egyesült Államok kikiáltását.

Szövetség neve:	Federación Mexicana de Fútbol Asociación (FMF)
Alapítási éve:	1927
FIFA-tagság kelte:	1929
Címe:	Colima No. 373, Colonia Roma, 06 700 Mexico D. F., Mexico
Telefonszáma:	00-52-55-52410166
Telefaxszáma:	00-52-55-52410191
Internetcíme:	www.femexfut.org.mx
E-mail címe:	[e-mail]
Elnök:	José Alberto De la Torre
Főtitkár:	Decio de María Serrano
Szövetségi kapitány:	Ricardo Lavolpe
A válogatott szerelése:	zöld-fehér mez, fehér nadrág, piros sportszár

Mexikóban is az angolok ringatták a labdarúgás bölcsőjét, brit munkások és hivatalnokok voltak az ország első labdakergetői. Az első bajnokságot 1902-ben Mexikóvárosban rendezték öt klub (British Club, Mexico Cricket Club, Orizaba Charleston, Pachuca, Reforma Club) részvételével. Az első dicsőség az Orizaba játékosainak jutott osztályrészül, de a következő években inkább a Reforma uralta a továbbra is a fővárosra koncentrálódott ligát. Később más régiókban (Liga de Occidente, Liga Veracruzana) is beindult a versengés, de a mexikóvárosi Primera Fuerza továbbra is legerősebb ligának számított. Az első kupaküzdelmekre 1907-ben került sor, a sorozat lezárásaként 1908-ban a Pachuca játékosai vehették át a Copa Towert. (A trófeát az angol nagykövet, Reginald Tower ajánlotta fel, aki 1907-ben érkezett állomáshelyére.)

A sportág 1943-ig amatőr alapon működött az országban, a Reforma Club kezdeti sikerei (az egylet hat aranyérmet nyert) jöttek a mai is ismert, eredményes klubok, a Club América és a Necaxa (mindkét egylet négy elsőségig jutott), de az időszak favoritja a Real Club Espana volt, amely 14-szer diadalmaskodott a pontvadászatban. 1943-ban megalakult a Liga Mayor, az első profi és az első igazi, országos liga. Tíz klub szerepelt az alapítók között (az América, az Asturias, az Atlante, az Espana, a Marte és a Moctezuma a Primera Fuerzából, az Atlas és a Guadalajara a Liga Occidentéből, míg az Orizabeno és a Veracruz a Liga Veracruzanából szállt ki), de a következő két esztendőben további hat egyesület csatlakozott hozzájuk. A legsikeresebben azóta a Guadalajara és az América teljesített (tíz-tíz bajnokságot nyertek), a Cruz Azul és a Toluca (nyolc), a León és az UNAM (öt) követi őket a bajnoki aranyérmek számát tekintve. A Mexikói Kupa (az évek során több néven futott, nevezték Copa Eliminatoriának is) 1997-ig létezett, azóta nem írták ki. A térségben a nemzetközi porondon sokáig egyeduralkodó volt a mexikói labdarúgás klubszinten is, a zóna bajnokcsapatainak vetélkedései során a 42 győzelemből 21-et zsebelt be az ország képviselője (a Cruz Azul például ötször nyert), de a kupagyőztesek rövid életű vetélkedése során is az öt győzelemből négyet mexikói egylet ünnepelhetett.

Az ország válogatottja 1923. január 1-jén játszotta első hivatalos mérkőzését, Guatemalában egy hét alatt háromszor is pályára lépett a két válogatott. Az esztendő végén, decemberben ismét rendeztek egy mexikói-guatemalai hetet, az újabb három erőpróbára akkor viszont Mexikóvárosban került sor. A hat mérkőzésből ötöt nyertek a mexikóiak, ám ennek ellenére a szelekció legközelebb csak öt évvel később, az amszterdami olimpia apropóján állt össze. A válogatott a különböző regionális tornákon nagyon eredményesen szerepelt, az Arany-kupát négyszer (1993, 1996, 1998, 2003), annak elődjét háromszor nyerte meg, de öt ízben a közép-amerikai és karibi játékokon, háromszor pedig a pánamerikai játékokon is az első helyen végzett. A mexikói válogatott történetében a legtöbb mérkőzést Claudio Suárez játszotta. A védő, aki 1992 óta tagja a válogatottnak a mieink elleni tavalyi mérkőzésen 173. alkalommal viselte az El Tri mezét, amivel világrekorder a válogatottságok számát tekintve.