Spanyolország

 

• Spanyolország
• Raúl

A Pireneusi (Ibériai)-félsziget öthatodát elfoglaló országhoz tartoznak az Atlanti-óceánban, Afrika északnyugati partjai előtt fekvő Kanári-szigeteken kívül a Földközi-tenger nyugati medencéjében található Baleár-szigetek is. Az önálló egységes spanyol állam magvát aragóniai II. Ferdinánd és kasztíliai Izabella 1469-ben kötött házassága teremtette meg.

1492-ben az Izabella királyné szolgálatában álló Kolumbusz elérte Amerika partjait, és ez fordulópont lett az ország történetében. A spanyol birodalom hanyatlása 1588-ban kezdődött, amikor az angolok megsemmisítették az Armadát. Az ország 1803 és 1814 között a napóleoni Franciaország uralma alatt állt, a 19. században pedig sorra veszítette el gyarmatait.

Az ország nem vett részt az első világháborúban, majd egy katonai diktatúra után, 1931-ben kikiáltották a köztársaságot. Az 1936. évi választások után Franco tábornok vezetésével felkelés tört ki, amit a spanyol polgárháború követett. 1939-ben Franco kezébe került a hatalom, aki katonai diktatúrát irányított haláláig.

Két nappal később (1975. november 22-én) Don Juan Carlos de Borbón y Borbón herceget I. János Károly néven királlyá koronázták. Spanyolország 1986-ban (Portugáliával egyidőben) csatlakozott az Európai Unióhoz. A 504 ezer km² területű országban 41,5 millió ember él.

Szövetség neve:	Real Federación Espanola de Fútbol (RFEF)
Alapítási éve:	1913
FIFA-tagság kelte:	1904
Címe:	Ramón y Cajal, s/n Apartado postal 385, 28 230 Las Rozas, Espana
Telefonszáma:	00-34-91-4959800
Telefaxszáma:	00-34-91-4959801
Internetcíme:	www.rfef.es
E-mailcíme:	[e-mail]
Elnök:	Ángel María Villar Llona
Alelnök:	Juan Padrón Moráles
Főtitkár:	Jorge Pérez Arías
Szövetségi kapitány:	Luis Aragonés
A válogatott szerelése:	piros mez, kék nadrág, kék sportszár

Spanyolországban az egységes országos bajnokság megszervezése előtt regionális küzdelemsorozatok léteztek, a különböző országrészek szövetségeinek szervezésében. Az úttörő szerep a katalánoké volt, a Campionat de Catalunyát 1901-ben írták ki először. A Macaya-kupa néven ismertté vált sorozatot az FC Barcelonát is megelőzve a Hispania FC nyerte.

Egymás után a többi tartományban is beindult a labdarúgóélet, Madridban és környékén 1903-ban, a Kanári-szigeteken 1912-ben, Galíciában 1913-ban, Valenciában, Asztúriában és Andalúziában 1916-ban, Baszkföldön 1918-ban, Aragóniában 1922-ben, Kantábriában 1923-ban, Kasztíliában 1924-ben, míg a Baleár-szigeteken 1927-ben indult be a helyi versengés.

Az első országos bajnokságot 1929-ben rendezték, a 10 résztvevő klub közül az FC Barcelona diadalmaskodott. A regionális küzdelmek így szép lassan szerepüket, rangjukat veszítették, az utolsó tartományi bajnokságokat 1940-ben írták ki. Az országos kupa, Copa del Rey első döntőjét 1902-ben játszották, XIII. Alfonz király a Club Vizcaya de Bilbao játékosainak gratulált a finálét követően.

Az 1929-es bajnoki rajt óta két klub örök küzdelme határozza meg a spanyol labdarúgás mindennapjait, a Real Madrid és az FC Barcelona az azóta eltelt időszakban összesen 46 bajnoki címet szerzett meg (29 és 17 eloszlásban), a többi klubnak mindössze 28 elsőség jutott

A harmincas évek elején még az Athletic Bilbao elhomályosította a két megaklubot (a baszkok a polgárháborúig megrendezett nyolc szezonból négyet is megnyertek), de később az Atlético Madrid kétszeri duplázását (1939-41, 1949-51) leszámítva a nyolcvanas évekig nem volt ellenszer a Real és a Barca ellen. A fővárosiak különösen a hatvanas években remekeltek, 1961 és 1965 között szériában öt bajnoki aranyérmet harácsoltak, majd az Atlético bravúrsikere után újabb három elsőséget vívtak ki.

A két óriás a későbbiekben szépen elosztotta a dekádokat egymás között, a hetvenes években és a nyolcvanas évtizedben (leszámítva a Real Sociedad és az Athletic Bilbao két-két elsőségét) a Real Madrid, a következő esztendőkben pedig a Barca volt a legeredményesebb. A közelmúltban sem változott a helyzet, csupán a Valencia CF tudott felnőni a duóhoz, ez a három klub pedig nemzetközi szinten is meghatározta kontinensünk klubfutballját.

A spanyol egyletek korábban is rendkívül eredményesek voltak az európai kupákban, a BEK-ben, illetve Bajnokok Ligájában tízszer (ebből kilencszer a Real), a Kupagyőztesek Európa-kupájában hétszer (a Barca négyszer), a VVK-ban, ill. az UEFA-kupában pedig kilencszer (a katalánok és a Valencia háromszor is) szerezték meg a győztesnek járó serleget.

Kevés olyan válogatott van a világon, amelyik rögtön tétmérkőzésen debütált, de a spanyol ilyen. Az ország legjobbjai, soraiban a legendás Ricardo Zamora kapussal és Rafael Moreno Pichichivel (akiknek neveit a bajnokság legjobb kapusának és gólkirályának járó díjak őrzik) 1920. augusztus 28-án az antwerpeni olimpián Dánia ellen játszották első mérkőzésüket, amit Arabolaza Patricio góljával 1-0-ra megnyertek.

A tornán Csehszlovákia kizárása miatt, a spanyolok végül megszerezték a második helyet. Szintén kevés válogatott büszkélkedhet azzal, hogy első 13 mérkőzéséből csupán kettőt veszített el, mindkétszer a belgák törtek borsot a spanyolok orra alá. A nemzeti csapat először 1934-ben indult világbajnokságon, majd sokáig az 1950-es negyedik helyezés volt a legnagyobb sikere.

1964-ben azonban Európa-bajnokságot nyert az ország válogatottja, pedig akkor már nem az Alfredo di Stéfano, Francisco Gento, Puskás Ferenc, Kubala László, Héctor Rial nevével fémjelzett generáció szerepelt a nemzeti színekben. Világversenyen legközelebb 20 év múlva, 1984-ben találkozhattunk Spanyolországgal, az 1984-es Eb döntőjében azonban Franciaország jobbnak bizonyult. Az elmúlt két évtizedben rendre csalódást okozott a nemzeti csapat, valamennyi tornán titkos esélyesként indulva messze elmaradt az előzetes várakozástól.