Raúl, a spanyolok szent tehene

A spanyol válogatottat rendre a titkos esélyesek közé szokták sorolni a nagy világversenyeken, de a vébéken a hispánoknak az 1950-es torna kivételével sohasem sikerült túljutniuk a negyeddöntőn. A cél tehát most adott, de a legnagyobb kérdés Luis Aragonés együttese kapcsán az, hogy mi legyen a spanyol labdarúgás "szent tehenével", Raúllal.

A hispán nemzeti tizenegy a 2002-es vébéig híres volt arról, hogy a kvalifikációs sorozatot rendre magabiztosan hozta, hogy aztán a világversenyen csalódást okozzon. A 2004-es Európa-bajnokságra aztán a spanyolok már csak pótselejtezőn jutottak ki, de ennek ellenére titkos esélyesként kezelték őket, a végeredmény pedig megint kudarc lett. Az Eb után a veterán tréner, Luis Aragonés lett a szövetségi kapitány, és a gárda vele ismét pótselejtezőre kényszerült, igaz, a playoffban a szlovákokat magabiztosan intézte el, de a kvalifikációs sorozat eredménysora is jelezte, hogy a spanyolok korántsem olyan félelmetesek, mint korábban.

Az utóbbi évek válogatott csalódásainak valósággal egyik jelképe lett a Real Madrid támadja, Raúl, aki immár a spanyol nemzeti tizenegy történetének legeredményesebb futballistájának mondhatja magát, klubszinten minden lehetséges trófeát elnyert - de a címeres mezben a rengeteg gól ellenére is rendre kudarcot vallott a nagy tornákon. Az 1998-as vébén még ifjú titán volt, de ennek ellenére a kezdő tizenegyben szerepelt az első két csoportmeccsen, sőt, Nigéria ellen gólt is szerzett, a csapat azonban nem tudott továbbjutni.

Két évvel később az Eb-n már egyértelműen hatalmas sztárnak számított, mindegyik találkozón kezdő ember volt, de egyetlen gólt sem ért el, sőt, a franciák elleni negyeddöntőben az utolsó percekben tizenegyest hibázott, pedig kiegyenlíthette volna az állást. A legjobb teljesítményét a 2002-es vébén nyújtotta, ahol háromszor is betalált, de a koreaiak elleni negyeddöntőn sérülés miatt nem játszhatott, a spanyolok pedig büntetőkkel kiestek. A két évvel ezelőtti Eb-n azonban megint kudarcot vallott, gyengén futballozott, de ennek ellenére kihagyhatatlan volt a csapatból.

Raúl most a selejtezők alatt is alapembere volt a spanyol gárdának, mindegyik kvalifikációs mérkőzésen a kezdő tizenegyben kapott helyet, annak ellenére, hogy formája egyre rosszabb volt klubjában. 2004 nyara óta két szezon alatt mindössze 14 gólt ért el a Primera Divisiónban - 1995-től kezdve csak egy olyan idény volt, amikor ennél kevesebbet szerzett (nem két, hanem egy bajnokság alatt!). Aragonés mester azonban továbbra is köré építette a csapatot, pedig Raúlnak a válogatottban sem nagyon ment.

Ugyan megdöntötte a válogatottsági gólcsúcsot (immár 42 találatnál tart a címeres mezben), de az elmúlt majd két évben mindössze négyszer volt eredményes, annak ellenére is, hogy mindössze két válogatott mérkőzést hagyott ki 2004 nyara óta. Ugyanezen idő alatt Fernando Torres nyolcszor talált be, de például a sokkal kevesebb időt a pályán töltött, és a vébékeretből is kimaradt Fernando Morientes vagy Raúl Tamudo is jó volt három találatra.

Az év elején aztán Raúl sérülés miatt nem állt Aragonés mester rendelkezésére, aki a márciusi, Elefántcsontpart elleni előkészületi mérkőzésen kipróbálta a 4-3-3-as játékrendszert, a csatársorban a Luis García, Fernando Torres, David Villa trióval, amelybe a második félidőben Luis García helyére Joaquín, Torres helyére pedig José Antonio Reyes állt be, és a csapat váratlanul eredményes volt, három gólt is szerzett.

A múlt heti, oroszok elleni találkozón ugyanez a felállás azonban leszerepelt, a végeredmény gól nélküli döntetlen lett, ami a jelek szerint megerősítette Aragonésben azt az érzést, hogy Raúlra szükség van. Így aztán a hét végi, Egyiptom elleni edzőmérkőzésen Raúl várhatóan visszatér a kezdő tizenegybe, mégpedig a középpályára, amolyan irányítóként a két csatár (Villa és Fernando Torres - több csatár ugyanis nincs a keretben!) mögött.

A gyenge formában lévő futballista "erőltetése" miatt már a spanyol közvélemény is kezdi kritizálni Aragonést, aki szerint azonban Raúl ezen a poszton képes a legjobb teljesítményre, előkészítőként a legjobbnak számít Spanyolországban. Az, hogy Raúl az utóbbi időben a Realban sem játszott ezen a poszton, és hogy az egész idény során mindössze három gólpasszt adott (míg mondjuk David Beckham tízet, de még a sokat kritizált Zinédine Zidane is hatot), az kevésbé érdekelte.