Juha Pál helyszíni jelentése Gelsenkirchenből
Csütörtök délelőtt a dortmundi repülőtér teljesen kihalt, pár plakátot és reklámtáblát leszámítva semmi jele, hogy egy nap múlva itt a világ tán legnépszerűbb sporteseménye veszi kezdetét. Kilépve a majd' 30 fokos németországi kánikulába aztán csak feltűnik négy spanyol mezben feszítő drukker, akik, mint kiderült, nem véletlenül érkeztek ilyen korán a helyszínre, hiszen nem is spanyolok ők, hanem németek. Ki tudja, talán nem tetszik nekik a Klinsmann-csapat játéka, és ezért szorítanak a jövő szerdán Ukrajna ellen pályára lépő hispán válogatottnak.
Pénteken Gelsenkirchen városa az Ecuador-Lengyelország meccsel mutatkozik be a focivébén, mellém is csapódik egy lengyel család: apu, anyu és a kis gyerkőc a jegyükért sietnek, de fogalmuk sincs, hol kell felvenni. A szimpatikus családapa büszkén mutatja kinyomtatott e-mailét, és mesélni kezd: "Nézd, óriási szerencsém volt, tegnap kaptuk, hogy kisorsoltak minket és jöhetünk drukkolni!" - mondta széles vigyorral, majd leadott egy gyors tippet a meccsre, szerinte a lengyelek 4-0-ra nyernek, még a góllövőket is felsorolta.
Egyelőre az újságírók is alszanak... A médiamunkások buszára egyedül az [origo] tudósítója pattan fel, a helyi önkéntes sofőr örül is, végre akad valaki, aki csütörtökön elsőként igénybe veszi a szolgáltatást. Aztán jön a szokásos esélylatolgatás. "A németeknek nem sok esélyük van, örülhetünk, ha a csoportból továbbjutunk" - mondta kissé pesszimistán a hatvanas úriember, miközben cikázva előzget a dortmundi forgalomban. Lothar Matthäust is kitárgyaljuk, "Blablabla, túl sokat beszél, de nem csinál semmit. Nagy játékos volt, de edzőként nem az igazi" - foglalja össze az egykori magyar szövetségi kapitányról alkotott véleményét sofőrünk.
Dortmundtól mindössze egy szűk órát kell vonatozni Gelsenkirchenig, ahol pénteken este 9-kor a "második nyitómeccsel" - az igazit Münchenben rendezik - kezdetét veszi a futballőrület. Aminek még a Schalke 04 városában sincs igazán nyoma, de Dortmundnál azért erősebb a futballsodrás. A városban minden harmadik kocsi ablakából kilóg a német zászló, a kabriósok meg a hajukat lengetik (bizony, itt minden negyedik autó tető nélküli), az Európa legmodernebb stadionjának tartott Veltins-Arena mellett pedig két tucat ecuadori szurkoló zászlót lengetve kiabál. Hogy miért? Este kedvenceik letesztelik a gyepet a 2004-es BL-döntő helyszínén. Pedig a drukkereket az arénába nem engedik be, az újságírók viszont "élőben" láthatják, amint az üresen kongó állapotában is csodálatos Schalke-otthonban edzenek egy jót a dél-amerikaiak. Keresztlabdák, kapáslövések, labdabűvölés, egymás elleni edzőmeccs - ezt láthatta az a mintegy 50 kíváncsi, köztük Mezey György is. Ő húsz éve ott volt Mexikóban, és most is kijutott a vébére, kár, hogy a FIFA prominenseként, és nem magyar szövetségi kapitányként...
A stadionon kívül ekkorra már megérkezett a lengyel szurkolói különítmény is (az európai gárda is letesztelhette a helyszínt), ők már vadabbul éltették kedvenceiket, piros-fehér színű volt minden porcikájuk, és "Polska, Polska, Polska" felkiáltással várták, hátha meglátnak valakit imádottjaik (Kosowski, Krzynowek, Zurawski, Smolarek és a többiek) közül. Meglehet, ezt az esélyt most elszalasztották, pénteken este viszont már nem lesz pardon, lengyel barátainkén kívül milliárdnyi szempár szegeződik majd a Dél-Amerika - Európa párharc parázs focicsemegéjére.