Honduras: csak védekezni ne kelljen

A története második világbajnoki részvételére készülő hondurasi futballválogatottra érdemes lesz odafigyelni a vébén, nem csak azért, mert Luis Ramos személyében egy magyar bajokságban szereplő játékos is kerettag lehet, hanem azért is, mert a közép-amerikaiak szeretnek támadni, ami gyakran a védekezés rovására megy, így gólgazdag meccsekre van kilátás.

Miért érdemes szurkolni nekik?

A kiscsapatok mindig színesebbé tehetik a vébét, a brazilokat meg a németeket már mindenki unja, épp ideje feltűnnie egy új kedvencnek.

Hogyan lehet legyőzni őket?

Lelkesedésben valószínűleg lehetetlen lesz felülmúlni őket, de játéktudásban már annál inkább. A területet és a játék irányítását átengedve a hondurasiak szervezetlen támadásokat vezethetnek, természetesen valamennyi védőjük is szeretne gólt szerezni, amit könnyű kihasználni.

Mit várunk tőlük?

A játékosok nagyon lelkesen, kezüket a szívükre téve (esetleg vízszintesen a mellkasuk elé tartva) hangosan fogják énekelni nemzeti himnuszukat, és minden egyes gólnál vagy helyzetnél keresztet vetnek majd.

Kire figyelünk?

Elsősorban az angliai kontingensre, vagyis Maynor Figueroára, Hendry Thomasra (mindkettő Wigan Athletic) és Wilson Palaciosra (Tottenham Hotspur), akik a Premier League-ben már bizonyítottak. De kulcsfigura lehet még a Genoa villámgyors csatára, David Suazo is.

A gyenge pont

Egyértelműen a védelem, amelyből hiányoznak a kiemelkedő tudású játékosok (leszámítva a balhátvéd Figueroát). A hondurasiak nagyon nehéz csoportba kerültek, és a támadó szellemben futballozó Spanyolország, illetve Chile ellen könnyen beleszaladhatnak egy súlyos vereségbe.

Róluk mondták

"Nem becsülhetjük le a hondurasi csapatot, hiszen több játékosa is erős európai bajnokságokban szerepel. Honduras válogatottja agresszív futballt játszik, de egyben technikásat is, amiből alaposan fel kell készülnünk" - mondta a sorsolás után a spanyol szövetségi kapitány, Vicente del Bosque.

24/50

Kapusok: 3/10
Noel Valladares helye megingathatatlan, az összes selejtezőn ő védett, ennek ellenére a válogatott egyik leggyengébb képességű tagja. A karrierjét csatárként kezdő kapus elképesztő potyagólokat kapott már karrierje során, a selejtezők során a Trinidad és Tobago és az Egyesült Államok elleni mérkőzéseken is nagyokat hibázott.

Védelem: 4/10
A hátsó alakzatot sem tartják különösebben megbízhatónak, főleg középső védők szempontjából áll gyengén a válogatott. A balhátvéd Maynor Figueroa ugyan hétről hétre bizonyít a Premier League-ben, de a többieknek nincsen hasonló rutinjuk, ami bizony a világbajnokságon nagy problémát jelenthet.

Középpálya: 6/10
Ebben a csapatrészben már több Európában légióskodó játékost találunk. Közülük is Wilson Palaciost érdemes kiemelni, aki a szezon egyik felfedezettje Angliában, és a világbajnokságon is kulcsfigura lesz, hiszen elsősorban védekező feladatai vannak. A csapatkapitány Amado Guevara ugyan otthon futballozik, de igazi vezéregyéniségnek és valóságos nemzeti hősnek számít.

Csatársor: 5/10
A legnagyobb kérdés a hondurasiak számára az, hogy az Olaszországban légióskodó David Suazo (Genoa) formába lendül-e a vébéig. Képességek alapján egyértelműen ő a legjobb hondurasi támadó, de a selejtezők során pocsékul játszott, és kiszorult a kezdők közül. Carlos Pavón tudásban messze elmarad tőle, helyzetkihasználásban pedig méginkább. Carlo Costly a vb-selejtezőkön hat gólt szerzett, de lábközépcsont-törése miatt a vébén nem lehet ott.

Szövetségi kapitány: 6/10
A kolumbiai szakember, Reinaldo Rueda szerződtetése a lehető legjobb húzás volt a hondurasi szövetség részéről, hiszen az évek alatt csapatot épített a korábban sokszor széthúzó hazai sztárokból. Taktikailag az egyik legjobb dél-amerikai szakembernek tartják (2004 és 2006 között hazája válogatottját irányította), aki szinte mindig kihozza a maximumot játékosaiból, és korosztályos szinten már ért el sikereket a kolumbiai válogatottal.

Tanácsunk a szövetségi kapitánynak

Az olasz Bariban légióskodó jobbszélső, Edgar Álvarez meglepően kevés játéklehetőséget kapott a selejtezők során, mindössze négy mérkőzésen lépett pályára. Az utóbbi időben a Serie A-ban remekül futballozó középpályásra Ruedának jobban kellene számítania.

Nem csak a szépre emlékezünk

A hondurasi válogatott számára a világbajnoki szereplés nagyon sokáig csak álom volt, ám az 1970-es torna előtt közel kerültek a kijutáshoz. A selejtező második fordulójában Salvador volt az ellenfelük, és a két ország közötti feszült politikai viszony nem tett jót a párharcnak. Mindkét együttes nyert hazai pályán, így harmadik találkozóra volt szükség, amelyen Mexikóban a salvadoriak győztek - ám a találkozó egyben casus belliként is szolgált, és kitört az azóta is csak futballháborúnak nevezett fegyveres konfliktus, amely öt napig tartott.

A hondurasiaknak még 12 évet kellett várniuk az első vb-szereplésre, amely egészen mostanáig az egyetlen. A legutóbbi, 2006-es torna előtt a válogatott a selejtezők során már a második körben elvérzett, vagyis volt honnan előrelépni.

Felejthetetlen pillanatuk

Az 1982-as vébén Honduras első mérkőzését a házigazda ellen játszotta, és mindenki biztos volt a spanyolok fölényes győzelmében. A közép-amerikaiak azonban hamar elcsendesítették a hazai közönséget, hiszen a nyolcadik percben Héctor Ramón Zelaya góljával hatalmas meglepetésre megszerezték a vezetést. A hondurasiak ezt követően egészen a 65. percig tartották előnyüket, és egy erősen vitatható tizenegyes kellett ahhoz, hogy a spanyolok végül egyenlítsenek.

Mi lett volna, ha

Az 1970-es vb selejtezői elsősorban a futballháború miatt emlékezetesek Hondurasban, pedig az akkori válogatott kifejezetten jó erőkből állt. Az első meccsen elért hazai 1-0-s győzelem után ugyan Salvadorban 3-0-ra kikapott a csapat, de mivel a gólkülönbség nem számított, így harmadik meccsre volt szükség, amit semleges pályán játszottak.

A rendes játékidőben 2-2-re végeztek a csapatok, hondurasi részről mindkétszer Rigoberto "Chula" Gómez volt eredményes, de a hosszabbításban a salvadoriak megszerezték a győztes gólt. Továbbjutás esetén Hondurasnak még Haitit kellett volna legyőznie ahhoz, hogy kijusson a vébére.

1982-ben szenzációsan mutatkozott be a válogatott. A spanyolok elleni döntetlent követően Észak-Írországgal is 1-1-et játszott, vagyis az utolsó, Jugoszlávia elleni találkozón még volt esélye a továbbjutásra. A hondurasiak ennek megfelelően is kezdték az összecsapást, és sokkal jobban játszottak ellenfelüknél, azonban a helyzetkihasználásuk csapnivaló volt.

Porfirio Betancourt kétszer is egy az egyben vihette rá a labdát a jugoszláv kapusra, de képtelen volt betalálni, a hajrában pedig a jugók tizenegyesből megszerezték a győzelmet. Pedig ha Honduras nyer, akkor továbbjutott volna, függetlenül az egy nappal később lejátszott Spanyolország-Észak-Írország találkozó eredményétől. A középdöntőben Franciaország és Ausztria lehetett volna a hondurasiak ellenfele.

Út Dél-Afrikába

Azok után, hogy a 2006-os vébé előtt a válogatott el sem jutott a CONCACAF-zóna selejtezőjének utolsó fázisába, a csapattól maximum tisztes helytállást vártak, ám a kvalifikációs sorozat előtt szerződtetett kolumbiai szakember, Reinaldo Rueda csodát tett. Az első körben Puerto Rico kiverése nem jelentett problémát, de a második fordulóban kifejezetten nehéz csoportba került az együttes, hiszen Mexikó, Jamaica és Kanada voltak az ellenfelei.

A hondurasiak azonban csoportelsők lettek: mindhárom hazai meccsüket megnyerték, és Kanadából is elhozták a három pontot. Az utolsó fázisban viszont elúszni látszott a vébészereplés azok után, hogy az Egyesült Államoktól otthon 3-2-re kikapott a csapat (Carlos Pavón tizenegyest hibázott). Az utolsó játéknapon a Salvador elleni idegenbeli győzelem mellett az is feltétele volt a sikernek, hogy az USA pontot szerezzen Costa Rica ellen.

A hondurasiak megnyerték a maguk meccsét, de a rivális még a 93. percben is vezetett, amikor is az amerikaiak egyenlítettek, kijuttatva ezzel Hondurast a vébére. Az országban alighanem még sohasem ünnepelték így az Egyesült Államokat.

Csoportellenfelei: Spanyolország, Chile, Svájc.

www.global-soccer.eu