Kamerun: Eto'o egyedül kevés lesz

Akár egyszemélyes válogatottnak is nevezhetjük Kamerunt, amelynél Samuel Eto'ón áll vagy bukik minden. A lelkes, de rutintalan csapattársaknak fel kell nőniük a vezér mellé, hogy Kamerun megismételje az 1990-es vébén látott varázslatot, az afrikai csapattól régóta várt bravúrt azonban szerintünk nem Paul le Guen csapata szállítja majd.

Miért érdemes szurkolni nekik?

Mert az afrikaiakra jellemző lezserség gyorsasággal és technikával párosul, unalmas meccset ritkán látni, ha Kamerun játszik. Ráadásul a zöld-sárga-piros szerelésük is tetszik nekünk, és egy ismerős is ott lehet a vébén, amennyiben a korábbi Tatabánya- és Debrecen-játékos, a jelenleg Belgiumban profiskodó Dorge Rostand Kouemaha is bekerül a keretbe.

Hogyan lehet legyőzni őket?

Samuel Eto'o semlegesítése a legfontosabb lépés, hiszen szinte minden támadás az Internazionale sztárjára épül. A játékosok rutintalanságát is ki lehet használni, a keretből ugyanis többen csak néhány alkalommal léptek pályára a válogatottban.

Mit várunk tőlük?

Nagyon lelkes, de meggondolatlan játékot, gyakori hisztit Eto'ótól, amikor nem kap megfelelő passzt, vagy a játékvezető ellene ítél. A góloknál pedig beazonosíthatatlan törzsi táncot az oldalvonal mellett.

Kire figyelünk?

Természetesen Eto'óra, aki korábban csak egy gólt szerzett világbajnokságon (még 2002-ben Szaúd-Arábia ellen), és minden bizonnyal szeretne ehhez hozzátenni még párat. Ha átmenti remek bajnoki formáját, az Arsenal középpályása, Alexander Song is kulcsfigura lehet.

A gyenge pont

A kameruni játékosokat gyakran elviszi a hév, a lendület, mind támadásban, mind védekezésben - ami hátul gyakran rossz ütemű belépőket eredményez. Ezen kívül érdemes távoli lövésekkel próbálkozni, mert bár Idriss Carlos Kameni a legjobb afrikai kapus, de így is jóval bizonytalanabb európai riválisainál.

Róluk mondták

"Azért okoztak csalódást az Afrika-kupán, mert túlbecsülték saját képességeiket, és azt hitték, hogy taktika nélkül is nyerhetnek. De biztos vagyok benne, hogy a vébén nem így lesz. A játékosaik a legjobb európai bajnokságokban edződnek, és tudják, hogy a világbajnokságon sokkal többet kell mutatniuk" - jelentette ki a leendő ellenfél, Dánia szövetségi kapitánya, Morten Olsen.

A kameruni mindenes: Samuel Eto'o

33/50

Kapusok: 7/10
Az afrikai kapusokat gyakran kritizálják, azonban a kameruniak ezen a poszton is jól állnak, köszönhetően Kameninek. Az Espanyol játékosa fantasztikus reflexekkel rendelkezik, és mivel már az alapokat is Európában sajátította el, így az egyik legképzettebb afrikai kapusnak tartják.

Védelem: 5/10
A hátsó sor legrutinosabb tagja, Rigobert Song a jelek szerint az Afrika-kupán kijátszotta magát a kezdő tizenegyből, és úgy tűnik, hogy Paul le Guen szövetségi kapitány a fiatalok mellett teszi le a voksát: az olaszok ellen a 19 éves Nicolas N'Kolou és a 23 éves Sébastien Bassong szerepelt a védelem tengelyében. A jobb oldalon is akadhatnak problémák, elképzelhető, hogy ide Gereminek kell visszahúzódnia.

Középpálya: 6/10
Jean Makoun és Alexandre Song személyében egészen kiváló védekező középpályásokkal rendelkezik a válogatott, azonban kreatív futballistából már hiány mutatkozik. Achille Emanán kívül más nem képes megfelelően kiszolgálni a csatárokat, akikre így túlságosan nehéz feladat hárul.

Csatársor: 8/10
A világ egyik legjobb támadója a kameruniakat erősíti, azonban Eto'ónak nincs megfelelő partnere. Pierre Webó vagy Mohamed Idrissou nem ugyanaz a szint, tőlük nem sokat várhatnak a kameruni szurkolók, akiknek így abban kell bízniuk, hogy Eto'o csúcsformában lesz Dél-Afrikában.

Szövetségi kapitány: 7/10
Le Guen alig egy éve vette át a válogatott irányítását, de már több merész változtatást is végrehajtott: elvette például a csapatkapitányi karszalagot Rigobert Songtól, és Eto'ót nevezte ki. A húzás azonban bejött, és a francia edző személye professzionalizmust kölcsönöz a gárdának, ami korábban bizony nem volt jellemző a nemzeti csapatra.

Tanácsunk a szövetségi kapitánynak

Nem csak a szépre emlékezünk

Az afrikai labdarúgás Kamerun jóvoltából került fel a világ futballtérképére, amikor a válogatott remekül szerepelt az 1982-es világbajnokságon. Nyolc évvel később első afrikai országként bejutott a legjobb nyolc közé, ahol csak hosszabbításban szenvedett vereséget az angol válogatottól, mégpedig két, meglehetősen vitatható tizenegyessel.

A kameruniak ezt a teljesítményt nem tudták megismételni a négy évvel későbbi amerikai tornán, de mással felhívták magukra a figyelmet. Egyrészt az oroszok elleni súlyos, 6-1-es vereséggel, másrészt Roger Milla újbóli csatasorba állításával, aki a világbajnokságok történetének legidősebb gólszerzője lett. A következő két tornán egyaránt már a csoportkörben búcsúztak, pedig 2002-ben sokkal többet vártak tőlük.

Felejthetetlen pillanatuk

A kameruniak vb-szerepléseiről alighanem mindenkinek Milla jut eszébe először, aki három tornán is pályára lépett. A legemlékezetesebb ezek közül az 1990-es vébé volt, ahol Milla (a hivatalos iratok szerint Miller!) négy gólt szerzett, és mindegyik találatát követően a szögletzászlóhoz szaladt, hogy ott önfeledt tánccal ünnepeljen.

Mi lett volna, ha

Mind a mai napig az olaszországi vébé a kameruni labdarúgás legnagyobb sikere, ráadásul 1990-ben nem sok hiányzott a még nagyobb bravúrhoz. A negyeddöntőben Anglia ellen ugyanis Kamerun fantasztikusan futballozott, és kevéssel a lefújás előtt 2-1-re vezetett, ráadásul helyzetek egész sorát dolgozta ki - azonban sorra ki is hagyta a lehetőségeket.

Ha 2-1-es vezetésnél valamelyik ziccer bemegy, akkor Anglia már aligha tudott volna egyenlíteni, és Kamerun elődöntőt játszhatott volna az NSZK ellen.

Az 1998-as, franciaországi világbajnokságon a kameruniak nem jutottak tovább csoportjukból, amiért mind a mai napig elsősorban a magyar játékvezetőt, Vágner Lászlót okolják. Chile ellen nyerniük kellett volna ahhoz, hogy bejussanak a legjobb 16 közé, amit szerintük Vágner akadályozott meg.

Ami tény: a magyar bíró két kamerunit is kiállított, ráadásul Francois Omam-Biyiknek két találatát is érvénytelenítette - a második ítélet valóban vitatható.

A végeredmény 1-1 lett, Kamerun pedig az utolsó helyen végzett csoportjában - ha Vágner megadta volna a gólt, akkor a nyolcaddöntőben az afrikaiak Brazíliával találkoztak volna.

Négy évvel később viszont már csak saját magukat hibáztathatták. Az utolsó csoportmérkőzésen akkor is győzniük kellett volna, és az ellenfél Németország volt. A Nationalelf ellen a kameruniak remekül kezdtek, Salomon Olembé azonban elszórakozta ziccerét, és a csapat hiába került már az első félidőben emberelőnybe, képtelen volt betalálni. Pedig ha 0-0-nál Olembé gólt szerez, és Kamerun nyer, akkor a későbbi ezüstérmes németek már a csoportkörben kiestek volna. Kamerun pedig a nyolcaddöntőben a verhetőnek tűnő Paraguay ellen lépett volna pályára.

Út Dél-Afrikába

Azok után, hogy a 2006-os vébéről drámai körülmények között maradt le a válogatott (az utolsó, Egyiptom elleni selejtező utolsó percében Pierre Womé tizenegyest hibázott), úgy tűnt, hogy a kameruniak megint csak tévén kereszül nézhetik majd a tornát.

A második selejtezőkörben még magabiztosan szerepeltek (igaz, Mauritius, Tanzánia és a Zöld-foki-szigetek nem okozhatott problémát), a folytatásban azonban elmaradtak a várt eredmények. Miután az első két mérkőzésen még csak gólt sem szerzett a gárda (Togóban kikapott 1-0-ra, Marokkó ellen pedig otthon 0-0-ra végzett), a szövetség menesztette a szövetségi kapitányt, Otto Pfistert, és a francia Paul le Guent nevezte ki a helyére.

A húzás maximálisan bejött, mivel Le Guen irányításával a kameruniak mindegyik hátralévő mérkőzésüket megnyerték, és így történetük során hatodik alkalommal kvalifikálták magukat a világbajnokságra.

Csoportellenfelei: Hollandia, Dánia, Japán.

www.global-soccer.eu