Totális holland futball, nyugatnémet világbajnoki arany Münchenben

A csapatkapitány Franz Beckenbauer és a kapus, Sepp Maier a világbajnoki trófeával

Az 1974-es Nyugat-Németországban rendezett 10. labdarúgó világbajnokság a totális futball diadala volt. A futball itt már nem Pelé csillogásáról szólt, hanem két európai zseni, a holland Johan Cruyff és a keletnémet Gerd Müller versengéséről, amiből a Bayern München legendája került ki győztesen.

Az új vb-trófea

Az 1974-es labdarúgó világbajnokság a tizedik vb volt a futballtörténelemben. A rangos eseménynek Nyugat-Németország adott otthont, amely 1966-ban kapta meg a rendezés jogát. Az NSZK és Spanyolország alkut kötött egymással, miszerint a 74-es torna szavazásánál a spanyolok támogatják az NSZK-t, a 82-es esetében pedig fordítva.

Az NSZK-ban rendezett tornán debütált az olasz szobrász, Silvio Gazzaniga által megalkotott vb-kupa, ami a mai napig a világbajnokság trófeája.

Pelé, a legendás brazil csatár mosolyogva viszi a Jules Rimet trófeát, miután az 1970-es világbajnokság döntőjében Brazília 4-1-re legyőzte Olaszországot Forrás: AFP/Stf

Megalkotására azért volt szükség, mert az 1970-es mexikói világbajnokságon – az akkor már harmadszorra – diadalmaskodó brazilok örökre megtarthatták a Jules Rimet vb-trófeát, amiért 1930 és 1970 között folyt a versengés.

Nikét, a győzelem görög istennőjét ábrázoló alkotást a Brazil Labdarúgó Szövetség székházában őrizték 1983-ig, azonban egy ismeretlen tettes ellopta, és azóta sem kerül elő.

A világbajnokság hivatalos kabalája Tip és Tap volt. Két fiú, akik nyugatnémet felszerelést viseltek WM 74 (Weltmeisterschaft, világbajnokság) 74 felirattal.

Tip és Tap, az 1974-es világbajnokság kabalafigurái Forrás: AFP

A torna lebonyolítása

A FIFA 1971-ben szavazta meg, hogy a tornán 16 csapat vehet részt, pedig sokáig úgy tűnt, hogy 24 válogatott is elindulhat a világbajnokságon. A selejtezőkre rekordszámú nevezés érkezett, 91 ország küldte el jelentkezési lapját. Afrikából 23, Észak- és Közép-Amerikából, a Karibi-szigetekről 13, Dél-Amerikából 9, Ázsiából 11, Óceániából 2 és Európából 33 ország.

A világbajnoki selejtezőkben több futballnagyhatalom is elvérzett.

Az angolok, a spanyolok, a franciák is lemaradtak a tornáról, akárcsak a magyar válogatott, amely ezüstérmes volt az 1972-es müncheni olimpián.

A magyar válogatott a világbajnoki selejtezők utolsó, budapesti mérkőzésén 3-3-as döntetlent játszott Svédországgal. Győzelem esetén a magyarok utazhattak volna a vébére, de a döntetlen a svédeknek kedvezett. Magyarország sorozatban a második világbajnokságra nem jutott ki. Az 1974-es világbajnokság lebonyolítási módja módosult az 1970-eséhez képest: a 16 csapatot négy négyes csoportba osztották. Minden csoportból az első két helyezett csapat jutott tovább a következő fordulóba, ahol szintén szétosztották őket, ezúttal két négyes csoportba. A két csoport győztese bejutott a döntőbe, míg a második helyezettek a bronzmérkőzésen találkoztak.

Az első csoportkör

A mérkőzések látogatottsága viszonylag alacsony volt. Ennek két fő oka volt: az egyik, hogy a torna ezen szakaszában nem kényeztette el a nézőket az időjárás, folyton esett, és akkoriban a stadionok még sokkal kevesebb fedett részel rendelkeztek. A másik, hogy a kelet-európai szurkolók a politikai körülmények és a pénzhiány miatt csak korlátozottan tudtak eljutni egy-egy mérkőzésre.

Az 1974-es világbajnokság csoportbeosztása Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Manfred Rehm

Az 1-es csoportban az NDK (Német Demokratikus Köztársaság), az NSZK (Nyugat-Németország), Chile és Ausztrália kapott helyet.

Az első mérkőzésen a nyugatnémetek a Bayern München legendás játékosának, Paul Breitnernek a góljával egygólos győzelmet arattak Chile fölött.

A dél-amerikai csapat középpályását, Carlos Caszelyt a 67. percben kiállították, így ő lett a világbajnokságok történetének első piros lapos játékosa.

A piros lapot hivatalosan már az 1970-es világbajnokságon bevezették, de a mexikói tornán egy játékost sem állítottak ki. A kvartett első helyén az NDK végzett öt ponttal, míg a Sepp Maier, Berti Vogts, Franz Beckenbauer és Gerd Müller nevével fémjelzett nyugatnémet csapat két győzelemmel és egy vereséggel a csoport második helyén jutott tovább.

A nyugatnémet Gerd Müller (fehér mezben) és a keletnémet Konrad Weise (kék mezben) az 1974-es vébé NDK-NSZK (1-0) mérkőzésén Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Werner Baum

A csoportmeccsek legnagyobb szenzációja az volt, amikor az NDK Sparwasser góljával Hamburgban 1-0-ra nyert a későbbi világbajnok NSZK ellen.

A 2-es csoportban a címvédő brazilok gól nélküli döntetlent játszottak a jugoszlávokkal és a skótokkal is, majd az utolsó mérkőzésen Jairzinho, Rivellino és Valdomiro góljaival 3-0-ra legyőzték Zairét.

A csoportban az döntött, hogy hány gólt tudott szerezni Brazília, Jugoszlávia és Skócia a legyőzött Zaire ellen, ugyanis a többi mérkőzés döntetlennel ért véget.

Így az első három helyezett csapatnak egyaránt négy pontja volt. Jugoszlávia 9-0-ra ütötte ki (ezzel beállították a magyar válogatott rekordját. Puskásék 1954-ben szintén kilencet szereztek Dél-Korea ellen), Brazília 3-0-ra győzte le őket, míg Skócia csupán két góllal bizonyult jobbnak Zairénél, így rosszabb gólkülönbsége miatt kiesett a csoportjából.

A 3-as csoportban a világbajnokságra 36 év után újra kijutó hollandok elkápráztatták az egész világot a totális futballal.

A Cruyff és Neeskens vezette hollandok Uruguayt és Bulgáriát legyőzték, Svédországgal pedig döntetlent játszottak. Hat rúgott és egy kapott góllal a csoport élén végeztek, mellettük a svédek jutottak tovább a második helyen.

A 4-es csoportból Lengyelország százszázalékos teljesítménnyel jutott tovább, pedig a négyesben két végső győzelemre esélyes csapat is szerepelt. Legyőzték Argentínát 3-2-re, Haitit 7-0-ra, majd Olaszországot 2-1-re. A hárompontos olaszok kiestek a csoportból, jobb gólkülönbségüknek köszönhetően az argentinok jutottak tovább a második körbe.

A csoportutolsó Haiti mindhárom mérkőzését elveszítette, azonban Olaszország ellen megszerezték a vezetést Emmanuel Sanon góljával, ami azért nagy dolog, mert a Dino Zoffot és Fabio Capellót is soraiban tudó olaszok ezt megelőzően 19 mérkőzésen át nem kaptak gólt.

Még nincs vége, lapozzon a folytatáshoz!