Nem lelőve a poént, a Croatia végül 2-0-s összesítéssel ment a BL akkori főtáblájára, de hogyan! Úgy, hogy
az MTK-nak simán meglett volna az esélye a világszenzáció eléréséhez, csak éppen a magyar bajnok kispadján egy gyáva holland edző, Henk ten Cate ült.
1999. augusztus 11-én a zágrábi Maksimir Stadionban 20.000 néző figyelte döbbenten, hogy az MTK mennyire kulturáltan focival kényszerítette ki a 0-0-s végeredményt nagynevű ellenfelével szemben. A meccsre küldött angol bíró, Graham Poll nem volt szívbajos, és ami a lényeg, nem esett hasra a horvátok alakításaitól. Az angol már a 17. percben második sárgával kiszórta Mujcsint, a horvát futballista műesés miatt kapta a piros lapot eredményező második sárgát. A 67. percben Halmai is mehetett zuhanyozni, mert felvágta Prosineckit.
Henk ten Cate amúgy annyira tartott ettől a meccstől, hogy
a kezdés előtt két órával a juniorcsapat akkori edzőjét, Lőrincz Emilt is a kezdőbe tette.
A húzás bejött, Lőrincz az egész mezőny legjobbja volt. A sokáig emberelőnyben focizó magyarok nem tudták gólra váltani létszámfölényüket, aztán Halmai kiállítása után már csak a 0-0 tartására törekedtek.
A 0-0 így is remek eredmény volt. A Nemzeti Sport két nappal a meccs után a címoldalon azt írta, hogy Európa várja az MTK-t. A magyar csapat holland edzője arról beszélt, hogy aki csak egy kicsit is szereti a magyar focit, az menjen ki az augusztus 25-i budapesti visszavágóra.
Hatezren döntöttek úgy, hogy a helyszínen nézik meg a második meccset, és ennyien látták döbbenten, hogy az MTK az első meccsen elért remek eredmény ellenére a visszavágón is módfelett visszafogott játékot nyújt. Olyan érzése volt az embernek, mintha Henk ten Cate bőven megelégedett volna itt is a 0-0-s végeredménnyel, hogy aztán a tizenegyesek döntsenek majd.
A Croatia 59 percig várta, hogy történjen valami, majd jött Simics, aki a semmiből szerzett vezetést a horvátoknak.
Simics nem sokkal a lefújás előtt bevert még egyet, ezzel minden eldőlt. Az MTK bátortalan játéka (pontosabban az MTK gyáva edzője) nem eredményezhetett mást, mint a sima kiesést.
Pedig másfél héttel a visszavágó előtt az MTK négy csatárral (Madar, Balaskó, Illés, Helder) állt ki a Tatabánya elleni bajnokira.
Az emberek elismerően nézték Henk ten Cate bátorságát, aki teljesen szokatlan felállásban kezdte ezt a bajnokit.
Mindenki arról beszélt, hogy a Croatia ellen is ez lesz majd. Arról nem beszélve, hogy a kispadon Egressy, Ilea, Kenesei Krisztián és Preisinger Sándor ült. Csupa olyan támadójátékos, aki máshol kezdő lett volna idehaza. Csakhogy ami az NB I-ben elég volt, az a nemzetközi szinten roppant kevés.
Arról nem beszélve, hogy 0-1 után sem váltott az MTK. A holland tréner ezt azzal magyarázta, hogy fejetlenség és öngyilkosság lett volna kitámadni. A Nemzeti Sportban el is ismerte azt, amiről az egész város beszélt: azt kérte csapatától, hogy azok játszanak a visszavágón is 0-0-ra.
Öngyilkosság lett volna kitámadni a remekül kontrázó Croatia ellen
– így a holland, aki azt fejtegette, hogy ennél többet nem nagyon lehetett volna elvárni a csapattól.
Akik látták a 19 évvel ezelőtti két BL-selejtezőt, jól tudják, hogy lehetett volna. Ha nem egy teli nadrágos edző vezényli az MTK-t, hanem olyan, aki a visszavágón úgy küldi csatába a játékosokat, hogy azok tegyenek meg mindent a győzelemért. Nem pedig arra bazíroz, hogy 120 perc után is 0-0 legyen az állás, és a tizenegyesek döntsenek.
Nem sokkal később, az UEFA Kupa első fordulójában a török Fenerbahce ellen mutatta meg az MTK, hogy mégis képes olyan játékra, amelyet a Croatia ellen kellett volna bemutatni.
A BL-selejtezőből való kiesés után a magyar bajnok az UEFA Kupa 1. fordulójában folytathatta, ahol a török sztárcsapatot kapta ellenfélnek. A hazai 0-0 után (már megint 0-0!) az isztambuli visszavágón Kenesei Krisztián két góljával idegenben 2-0-ra nyertek a kék-fehérek, és továbbmentek. A második körben a görög AEK Athén állította meg az MTK-t, amely 2-2-es összesítéssel esett ki úgy, hogy a görögök Budapesten 2-1-re kikaptak, de az athéni visszavágón 1-0-ra nyertek.