Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A csoportkör a nagy válogatottak gyenge játékáról és a címvédő németek kieséséről maradt emlékezetes.
Az A-csoportot Uruguay uralta, mindhárom meccsét megnyerte, ráadásul egyedüli csapatként gólt sem kapott. A FIFA-világranglistán 70. helyen álló házigazda oroszok nyolc gólt lőttek (annyit, amennyivel 2010-ben Spanyolország világbajnok lett), és a második helyen jutottak tovább az alsó ágra.
A második napon lejátszották a vb egyik legjobb meccsét, a szövetségi kapitányát elveszítő Spanyolország kétszer is egyenlített Portugália ellen, sőt, fordított is, de az utolsó percekben Ronaldo megszerezte a harmadik gólját, így lett 3–3.
Gólörömnél a növekvő kecskeszakállát vakargatta, ezzel üzenve azoknak, akik Messit tartják a valaha volt legjobb játékosnak
(Messit GOAT-nak szokás nevezni, ami angolul kecskét jelent, de ebben az esetben azt, hogy greatest of all time, azaz minden idők legjobbja). Az utolsó fordulóban a spanyolok csak egy 93. perces, VAR (azaz a videobíró) által megítélt Iago Aspas góllal csikarták ki az ikszet Marokkó ellen, a portugálok kiesése Irán ellen pedig kb. egy méteren múlt. A mutatott játék alapján már ekkor voltak jelei annak, hogy a két, végső győzelemre is esélyesnek tartott válogatottnak lehetnek gondjai a folytatásban.
A C-csoportot simán nyerték a franciák, még úgy is, hogy a luxuskeret egyik meccsen sem erőltette meg magát, Dánia ellen például sikerült lejátszania a torna egyetlen 0–0-ját – a lefújáskor 78011 ember fütyült a Luzsnyiki Stadionban. Az argentinok csak egy 1–1-es döntetlennel indítottak a története első vb-meccsét játszó Izland ellen.
Messi tizenegyest rontott.
A szurkolók ekkor még nem izgultak, lapunknak is elmondták, hogy biztosak benne, hogy meglesz a továbbjutás, ami akkor került komoly veszélybe, amikor a második fordulóban a horvátok 3–0-ra verték őket.
A meccs után borult a bili, kiderült, hogy Jorge Sampaoli szövetségi kapitányt megpuccsolták a játékosai. Nigéria ellen állítólag már beleszólása sem volt a kezdőcsapat összeállításába. Hogy tényleg így volt-e, nem tudni, mindenesetre Sampaolinak a cseréhez is engedélyt kellett kérnie Messitől, aki ezen a meccsen szerezte meg első és egyetlen gólját.
A hős mégsem ő, hanem Marcos Rojo volt, aki a 86. percben lőtte tovább Argentínát a nyolcaddöntőbe.
A dél-amerikaiak úgy ünnepeltek, mintha vb-t nyertek volna, de még ezzel sem tudták magukra irányítani a figyelmet Diego Maradonáról, aki a vb legnagyobb show-ját nyomta le.
A brazilok nehezen jöttek bele, Svájc ellen csak ikszeltek, de aztán a Costa Rica elleni második félidőben olyan teljesítményt raktak fel a pályára, amivel azonnal a vb első számú esélyesévé léptek elő – még akkor is, ha a győzelmet csak a 90. perc után harcolták ki. A szurkolók Neymartól várták, hogy vezesse a válogatottat, de ezt végül nem tőle, hanem
Philippe Coutinhótól kapták meg.
A Szerbia elleni utolsó csoportmeccs gólszerzőit ma már valószínűleg senki nem tudná megnevezni, miután egy szabálytalanságnál Neymar akkorát gurult, hogy onnantól kezdve kizárólag ő és a fetrengései voltak a középpontban, megannyi vitát és jópofa mémet generálva.
A németek már az első meccsükön kikaptak Mexikótól, de a kényelmetlen helyzet ellenére Joachim Löw nem esett pánikba. A svédek ellen kötelező volt a győzelem, amit végül hátrányból fordítva, tíz emberrel, Toni Kroos 95. perces szabadrúgás góljával szereztek meg. A továbbjutás a saját kezükben volt, ehhez csak Dél-Koreát kellett volna megverniük,
de 28 lövésből sem tudtak gólt szerezni, ellenben a hatperces hosszabbításban kettőt is kaptak, így csoportutolsóként estek ki.
Az égés ellenére a német szövetség megerősítette, hogy a jövőben is Löw marad a szövetségi kapitány, akinek szerződése 2022-ig szól.
Senki sem sírt a németek után:
A G-csoport volt a legkomolytalanabb mindközül, nem elsősorban Panama és Tunézia miatt, hanem, mert az utolsó körben,
a belga-angolon a nemnyerés volt a célja a csapatoknak,
így próbálták elkerülni a felső ágat, és azt, hogy a negyeddöntőben Brazíliával játszanak. Gareth Southgate és Roberto Martínez is a tartalékokat küldte pályára, egyedül Adnan Januzajnak nem szóltak, hogy nem nagyon kéne erőltetni a góllövést. Győzelmükkel a belgák nagy szívességet tettek az angoloknak, akiknél megindult az „It's coming home" (a futball hazatér) kampány.
A H-csoportban Lengyelország és Kolumbia is alulmúlta az elvárásokat, előbbi az eredményeivel, utóbbi a játékával. Szenegálra a vagány szövetségi kapitánya, Japánra a tisztaságmániás szurkolóik miatt fogunk emlékezni, na meg amiatt, hogy a vb-k történetében először a Fair Play-szabály döntött a továbbjutóról: mivel a japánok és a szenegáliak minden mutatója azonos volt, a kevesebb sárga lap döntött – Japán javára.
A legjobb 16 között már az első napon elbúcsúztunk Messitől és Ronaldótól. Az argentinok szétcsúszott védekezését az új szupersztár, Kylian Mbappé röhögve futotta szét, két gólt lőtt, amire korábban csak Pelé volt képes tinédzserként az egyenes kieséses szakaszban.
A franciák csak ezen a meccsen voltak hátrányban a vb-n, akkor is mindössze kilenc percet,
ennyire volt szüksége Benjamin Pavardnak, hogy a torna legnagyobb góljával egyenlítsen. Pár órával később Ronaldo is ment haza, miután Uruguay Edinson Cavani duplájával kiejtette Portugáliát. Az uruguayiak győzelmét azonban beárnyékolta, hogy a Paris Saint-Germain csatára megsérült, ami miatt ki kellett hagynia a negyeddöntőt.
Az egótól duzzadó belga sztárok lába megremegett Japán ellen, hamar kétgólos hátrányba kerültek, de az ellenfél naivitását kihasználva az utolsó 25 percben megfordították a meccset, köszönhetően annak a Romelu Lukakunak, aki a győztes gólnál labdához sem ért, de így is bemutatta a tökéletes csatárteljesítményt. A brazilok Mexikót verték simán, Svédország Svájcot, volt azonban három másik párharc, amely tizenegyesekkel dőlt el.
A horvátok hihetetlen menetelése Dánia ellen kezdődött,
Anglia a James Rodríguez nélkül felálló Kolumbia ellen törte meg az átkát, míg a házigazda oroszok az ezer fölött passzoló, amúgy botrányos futballt bemutató spanyolokat verték meg. A németekkel ellentétben náluk a kényszerből kinevezett Fernando Hierro nem maradt pozíciójában, helyette a Barcelonával kilenc trófeát nyert Luis Enriquét nevezték ki.
A negyeddöntőben Didier Deschamps tartotta magát minimalista stílusához, és nem engedte játszani a franciákat Uruguay ellen sem, de így is nyert: Raphaël Varane szabadrúgásból fejelt gólt, Antoine Griezmann lövését pedig bevédte Fernando Muslera. A belgák 20 perc focival, és nem kevés mázlival megverték a brazilokat, akik a második félidőben mindent kihagytak.
A 2016-ban kinevezett Titének ez volt az első veresége tétmeccsen.
Az angolok 2–0-ra legyőzték a svédeket, és 1990 után újra bejutottak az elődöntőbe. Az oroszok vezettek, majd hátrányba kerültek a horvátok ellen, de valahonnan merítettek annyi erőt, hogy a 115. percben egyenlítsenek. Náluk csak a horvátoknak volt több erejük, akik a dánok után őket is megverték a totál lutrinak számító tizenegyespárbajban.
Az elődöntőben a franciák ismét egyik középhátvédjüknek, Samuel Umtitinek mondhattak köszönetet, akinek fejesével verték a belgákat.
A 71. perc után pofátlanul csalták a focit, 14 percet és 21 másodpercet állt a játék, ebből 12 perc 8 másodpercet miattuk.
A meccs után a belgák sztárja, Eden Hazard azt mondta, hogy „inkább vesztek a belga csapattal, minthogy ezzel a francia együttessel győzzek". Chelsea-játékos szájából vicces ilyet hallani, de a tényeken nem változtatott: a franciák mentek a döntőbe, ami csak a nap második legnagyobb híre volt, azután, hogy a Real Madrid hivatalosan is bejelentette: elfogadta a Juventus 105 millió eurós ajánlatát Ronaldóért.
Hogyan csaljuk a focit, avagy Didier Deschamps mesterkurzusa:
A másik elődöntőben a futball eltévedt a hazafelé vezető úton, a fáradtnak és kizsigereltnek hitt horvátok harmadszor is megcsinálták a lehetetlent: hátrányból felállva, 120 percnyi játék után győztek.
Az angoloknak egyetlen kaput eltaláló lövésük volt az egész meccsen,
Southgate pedig nem tudott mit kezdeni azzal, hogy a második félidőtől a horvátok szélsői is aktív résztvevői lettek a játéknak. A hős Mario Mandzukic volt, aki két másodperccel a győztes gólja előtt még leszegett fejjel ballagott visszafelé. Modric megint kifutotta a lelkét, csakúgy mint a szezonbeli 70. meccsét 39 fokos lázzal végigjátszó Iván Rakitic.
A világ legfölöslegesebb dolga, jelentősége nincs, a játékosok már mennének a strandra, de nincs mese, le kell játszani. A csoportmeccsel ellentétben ezt már sem a belgák, sem az angolok nem tudták elsumákolni, igaz, hogy mindkét kezdőben volt meglepetés (Youri Tielemans itt, Fabian Delph és Ruben Loftus-Cheek ott), de a legnagyobb sztárok léptek pályára, így végérvényesen eldőlhetett, hogy ki a jobb.
Eldőlt, a belgák, akik a korai vezető gól megszerzése után úgy kontráztak, mint a brazilok ellen,
Kevin de Bruyne hat kulcspasszt osztott ki (olyan passz, ami után a társ közvetlenül lövőhelyzetbe kerül), Eden Hazard hét sikeres cselt csinált meg, így nem volt meglepő, hogy a meccs végére széteső angolok megkapták a másodikat is. A vereség után Southgate elismerte, hogy nem tartoznak a világ legjobb négy csapata közé, és ha közelebbről megnézzük az angolok teljesítményét, tényleg nem:
Tunéziát, Panamát, a James nélküli Kolumbiát és Svédországot verték,
aztán az első komolyabb próbatételkor (Horvátország ellen) elbuktak, majd Belgiumtól is kikaptak. 12 gólt lőttek a vb-n, de abból kilencet pontrúgásból. Harry Kane úgy vitte haza a gólkirályi címet, hogy a hat góljából hármat tizenegyesből szerzett, kettőt összesen öt méterről, egyet meg úgy, hogy lábon rúgták.
A franciák úgy nyerték meg ezt a vb-t, ahogy a spanyolok a 2012-es Eb-t. Egészen a döntőig nem voltak hajlandóak focizni, ott viszont elővették a legjobb játékukat, és gyakorlatilag egy perc esélyt nem adtak ellenfelüknek. Ez nem arról szólt, hogy a horvátok elfáradtak (konkrétan egy meccsel több volt a lábukban, mint a franciáknak), vagy, hogy valamelyik edző olyat húzott, ami döntően befolyásolta a meccs végkimenetelét.
Egyszerűen kijött az a tudáskülönbség, ami abból fakad, hogy pillanatnyilag a franciáké a világ legerősebb kerete.
Az agyonkritizált Paul Pogba úgy játszott, ahogy még soha korábban (milyen labdát adott Mbappénak a gólja előtt, ahh!), Antoine Griezmann a Bajnokok Ligája döntőjében nem tudott tizenegyest rúgni, most igen, Mbappé pedig... egyszerűen zseniális a kölyök, aki nem a jövő, hanem a jelen. Ő lett a legjobb fiatal játékos, Modric az aranylabdás, Franciaország a világbajnok – mindent egybevetve teljesen megérdemelten (csak zárójelben: ez egy szemtelenül fiatal válogatott, a játékosuk közül sokan a 2020-as Eb és a 2022-es katari vb idején lesznek karrierük csúcsán).
Két szó még a döntő veszteséről: a horvátok előtt mindenképpen kalapot kell emelni mindenkinek.
Egyszerűen elképesztő és felemelő az, ahogy ez a csapat játszott, ahogy 4–1 után is küzdöttek, ahogy kihasználták Hugo Lloris kapitális hibáját, ahogy egy pillanatig nem adták fel.
Pedig a döntőben sok minden nehezedett rájuk és sok mindennel meg kellett küzdeniük. A horvát csapat vb-szereplését még hosszú ideig emlegetni fogjuk.
Ez volt tehát a 2018-as labdarúgó-világbajnokság. A következőre csaknem négy és fél évet kell várni, mert azt 2022-ben Katarban rendezik. November közepétől december közepéig.
