Franciaország harmadik fináléjára készül, 1998-ban nyert, 2006-ban veszített, míg a horvátok történetük során először jutottak döntőbe.
Soha ilyen alacsony lélekszámú ország (4,1 millió fő) még nem játszott aranyéremért labdarúgó-világbajnokságon.
Az esélyek egyértelműen Didier Deschamps válogatottja mellett szólnak, mind a fogadóirodák, mind a szakértők az Antoine Griezmann vezette együttest vizionálják világbajnoknak.
A horvátok azonban olyan lelkierőről és küzdeni tudásról tettek tanúbizonyságot
a kieséses szakaszban, hogy nem lehet csak egy kézlegyintéssel elintézni a találkozót. Épp ellenkezőleg. Ők csinálhatnak óriási drámát a moszkvai döntőből.
Legnagyobb sztárjuk, Luka Modric - aki az egész világbajnokságon legtöbbet futott, eddig 63 kilométert tett meg - pontosan tudja, honnan ez az elképesztő akarat és kitartás.
Bár nem szeretek ezekről a dolgokról beszélni, mert ez már a múlt, de a kitartásunkat egyértelműen a gyerekként átélt délszláv háborúnak köszönhetjük. Van tartásunk, ahogy a csapatnak, úgy az egész nemzetnek is."
Az idei aranylabda legfőbb várományosa tudja miről beszél, gyerek volt még, amikor nagyapját lelőtték, házukat lebombázták és menekülniük kellett. Ugyanakkor szombaton is arra hívta fel a nemzetközi sajtó figyelmét Moszkvában, hogy lehetőleg ne erre hegyezzék ki a döntő felvezetését.
Nem csak rá kell azonban majd fokozott figyelmet fordítania a francia védelemnek, hiszen Ivan Rakitic bármikor képes meccset eldöntő villanásra, ahogyan az angolok ellen a hosszabbításban győztes gólt szerző Mario Mandzukic is. Ők hárman adják ennek a horvát csapatnak a fazonját, egyértelmű, hogy rajtuk múlik majd a kockásmezesek sikere.
A túloldalon a már említett Griezmann a kulcsfigura, az Atlético Madrid játékmestere eddig három gólt lőtt, kettőt pedig előkészített. A torna legjobb fiatal játékosa címet borítékolhatóan megkapó Kylian Mpabbéra is fontos szerep hárulhat, bár az Uruguay és a Belgium elleni negyed-, illetve elődöntő során kevésbé brillírozott, és a horvát védelem sem hagy majd neki akkora területeket, mint azt az argentinok tették.
Amire viszont kevesen számítottak, az a védelem gólerőssége, méghozzá jó értelemben: Pavard, Varane és Umtiti is betalált már a hátsó alakzatból,
ráadásul mindannyian a kieséses szakaszban, erre is lehet alapozni.
A fáradtság viszont mindenképpen a horvátok ellen szól: nem elég, hogy ők játszották a második elődöntőt, így egy nappal kevesebb idejük volt pihenni, a dánok, az oroszok és az angolok ellen is túlóráztak,
a hosszabbításokkal együtt tehát egy teljes meccsel többet játszottak a riválisuknál.
Persze, ha azon múlna, az ország történetének legfontosabb mérkőzését akár egy lábbal is vállalnák, ezt többen hangoztatták a csapatból.
A kiesés szele többször meglegyintette Zlatko Dalic alakulatát, de a tizenegyespárbajokból is rendre győztesen kerültek ki, és az angolok ellen az 5. percben bekapott gól után is sikerült a fordítás, így a legdrámaibb fordulatokból is erőt meríthetnek a játékosok.
A franciáknak nem igazán kellett izgulniuk, a csoportkört tükörsimán lehozták és az egyenes kieséses szakaszban is az volt az ember érzése a Le Blues meccseit figyelve, hogy csak annyit ad ki magából a csapat, amennyi éppen szükséges. Kivételt ez alól talán csak az argentinok elleni meccs második félidejének eleje képezett, de amint Mercado révén előnybe kerültek a dél-amerikaiak,
magasabb sebességi fokozatba kapcsoltak, és 16 perc leforgása alatt megfordították az eredményt.
Az imént szóba került már Zlatko Dalic. A horvát szövetségi kapitányra érdemes egy külön bekezdést szentelni, nem mindennapi körülmények között került ugyanis a válogatott élére. Történt, hogy 2017. október 6-án Horvátország a vb-selejtezős csoportjában Rijekában fogadta a finneket, és bár Mandzukic góljával sokáig úgy tűnt, megnyeri a találkozót, a 90. percben egyenlítettek a vendégek. A döntetlen után biztossá vált, hogy a horvátok egyenes ágon nem juthatnak ki Oroszországba, ráadásul egy kijevi ki-ki meccs várt rájuk Ukrajna ellen. A népharagnak és a csalódottságnak eleget téve a szövetség azonnal leváltotta Ante Cacicot, és vészmegoldásként
Dalicot ültette a helyére, aki a hírek szerint az ukránok elleni mérkőzés előtt a repülőtéren találkozott először a játékosokkal.
Ilyen előjelekkel hatalmas meglepetés volt a 2-0-s győzelem Kijevben, a szurkolók azonban nem ámították magukat, és még a pótselejtezők sorsolása után is esélyesebbnek tartották a görögöket saját csapatuknál. Aztán Modricék 4-1-re nyertek az első meccsen, így a 0-0-s döntetlen bőven elég volt a visszavágón. A többi pedig már történelem.
De térjünk vissza a döntőre és a párharcra. A két csapat eddig ötször találkozott egymással, kétségtelenül az első találkozó a legemlékezetesebb, amikor az 1998-as elődöntőben Lilian Thuram duplájára csak Davor Suker tudott válaszolni, így a házigazda jutott a fináléba és meg sem állt a győzelemig. Ezenkívül egy tétmeccs van még a sorban, 2004-ben az Európa-bajnokságon kerültek egy csoportba a felek, 2-2-vel zárult az a találkozó. A három barátságos meccsből kettőt a franciák nyertek, egy pedig gólnélküli döntetlennel zárult,
a horvátok tehát még sohasem győztek Franciaország ellen.
Alighanem Zágrábtól kezdve Spliten át egészen Dubrovnikig mindenki kiegyezne azzal, hogy most törjön meg a rossz széria.
Ehhez az eddig látott szervezettségre és összhangra lesz talán a legnagyobb szükségük a horvátoknak, illetve hogy mindenképpen elkerüljenek egy esetleges korai francia vezetést, akkor alighanem lehetetlen küldetéssel érne fel számukra a remekül záró francia védelmi vonal feltörése. A túloldalon persze pontosan ez lehet a cél, meg persze a kulcsemberek kivétele a játékból - Belgium ellen ez Hazard és De Bruyne esetében tökéletesen működött, kiderül, hogy mire mennek a Modric-Rakitic-Mandzukic trióval.
Sajnos a közelmúlt vb-döntői nem kényeztették el a futball szerelmeseit, a legutóbbi három hosszabbítással végződött. A 2014-es argentin-német és a 2010-es spanyol-holland csak nyomokban tartalmazott élvezeti értékeket, és az olasz-francia meccsről is mindenkinek Zidane és Materazzi afférja ugrik be először.
Ahhoz, hogy most ne 90, vagy éppen 120 percnyi tömény unalmat láthassunk, szinte biztos, hogy a horvátoknak kell vezetést szerezniük,
akkor a franciák is rá lennének kényszerítve, hogy ne csak védekezzenek, és felhagyjanak a minimalista futballjukkal.
Természetesen Franciaországban is hatalmas várakozás előzi meg a finálét, de Horvátországot aligha szárnyalják túl:
országszerte későbbre halasztják a miséket, előadásokat, bezárnak a múzeumok és több élelmiszer-kereskedelmi lánc is jelezte, hogy rövidített munkaidőben tart nyitva.
Dávid és Góliát csatájában általában mindenki az esélytelenebbnek drukkol, most sincs ezzel másként a világ. Természetesen a magyarok körében is rendkívül népszerűek a horvát hősök, a szabadtéri helyszíneken rendezett meccsnézéseken túlnyomó részt piros-fehér kockás mezben voltak a szurkolók. Az Origo olvasói is elképesztő fölényben drukkolnak a horvát aranyéremnek, korábbi cikkünkben a szavazók 93%-a voksolt Modricékra.
A horvátok már a döntőbe jutással történelmet írtak. Nyilván a históriáskönyvek aranyoldalaira szeretnének bekerülni a játékosok, ehhez viszont a franciáknak is lesz egy-két szavuk, akik a Zidane fémjelezte 1998-as gárda nyomdokaiba érhetnek egy esetleges győzelemmel. 17.00 órától a Luzsnyiki Stadionban és az Origón minden kiderül, mi zágrábi és moszkvai tudósításokkal, valamint élő közvetítéssel várjuk önöket.