Milyen zenét hallgat Gurisatti Gréta a mérkőzések előtt? Mi a véleménye Csernus Imréről? Milyennek tartja Czigány Dóra a női sportolókat? Vagy éppen milyen Gangl Edina számára, hogy a Váci úton megy a vb-edzésre? Milyen a válogatott egy napja? Mi köze van Bujka Barbarának Rockyhoz? Most lehull a lepel.
Gurisatti Gréta nagyot harcolt azért, hogy ott legyen a világbajnoki keretben, azóta pedig minden mérkőzésen bizonyítja Bíró Attila döntésének jogosságát.
A 21 éves dunaújvárosi játékos a meccsek előtt mindig zenével próbálja a lehető legjobban felkészíteni magát az előtte álló feladatokra.
A mérkőzésre menet a buszon még nyugodtabb zenéket hallgatok. Akkor még átgondolom, kivel kerülök szembe, milyen feladataim lesznek, végigpörgetem a taktikát. Amikor már a medencetérbe érünk, jön a zúzósabb zene, például a 30Y."
"Nem véletlen, hogy a sportolók többsége fülhallgatóval a fülében érkezik meg, nagy motiváló ereje van a zenének, ráadásul a külvilágtól is el tudja magát zárni, jobban fel tud fejben készülni, illetve bepörgeti az embert. Sok olyan szám van, amelyet a szövege miatt hallgatok, hogy motiváljon."
Bujka Barbarával kapcsolatban pedig elárulta, hogy nagyon szeret elvonulni a mérkőzések előtt, amolyan „Rocky-módra" készül.
De nem csak a zene segíti a játékosokat a mentális felkészülésben a találkozókra, hanem a jól ismert pszichológus, Csernus Imre is. A játékosok pedig figyelnek minden szavára, bár a technikájára még így sem sikerült rájönniük Gurisatti Gréta mosolygósra sikerült válasza szerint.
„Nagyon szeretek vele dolgozni. Igazán hasznos mondatokat hallhatunk tőle. Nem is elsősorban a tanácsokra gondolok. Például a hollandok elleni mérkőzés előtt nagyjából tíz percet voltunk vele és mindenki úgy ment ki, hogy végigfutott a libabőr a kezén. Szerintem ez a lényege az egésznek, hogy elhangzik egyetlen mondat és döbbenten ül a csapat. Valamennyien ugyanazt érezzük, mint a mellettünk ülő.
Elképesztően jó ebben, nagyon tudatosan végzi a munkáját. Sajnos még nem jöttünk rá a technikájára.
Nekem csak pozitív tapasztalatom van vele."
Czigány Dóra nem rejtette véka alá, hogy mivel nők csobbannak a vízbe, így szinte lehetetlen jósolgatni. A kiváló sportoló szerint épp emiatt előfordulhat, hogy a mindenki által a döntőbe várt Egyesült Államok válogatottja végül hoppon marad.
A női szakág mindig kiszámíthatatlan, tényleg bármi megtörténhet. Van olyan, hogy az egész csapat képes rossz napot kifogni.
Így az is benne van a pakliban, hogy nem a sokak által várt Egyesült Államok vagy éppen Görögország lesz a legnagyobb ellenfelünk a végső harcban."
Czigány Dóra főleg az atomszférában és a szurkolókban látja a fő különbséget a hazai és a külföldi rendezésű világbajnokságok között.
Persze az ételek említése sem maradhatott el. Mint mondta, nagy előny, hogy nem kell megfejteni, éppen mit esznek.
„Minden világesemény más és más, de a hazai rendezésű világbajnokság semmihez sem hasonlítható. Elég például az atmoszférát említenem. Itthon a szurkolók kilencven százaléka nekünk szorít. Arról már nem is beszélve, hogy míg Oroszországban 20 ember szurkolt nekünk, addig Budapesten hét-nyolcezer ember, amely iszonyat nagy erőt ad."
Szeretném külön kiemelni a Carpathian Brigade-ot, elképesztő hangulatot teremtenek.
A válogatott kapusa, Gangl Edina a tőle megszokott módon igazi profi módjára nyilatkozott, ám amikor szóba került a hazai közeg, sikerült belőle kicsalni a magánembert. Megállás nélkül, hatalmas mosollyal az arcán mesélte az élményeit.
„Nagyon élvezzük, hogy amikor megyünk edzésre, egyfolytában mondogatjuk egymásnak, hogy
most a Megyeri úton vagyunk, most a Váci úton, megérkeztünk az Árpád hídra.
Tényleg minden szegletét ismerjük a városnak, így azokat is, amin megyünk az edzésekre, mérkőzésekre. Tényleg nagyon jó érzés, ahogy az is, hogy mindenki magyarul beszél, egytől egyik segítőkészek az emberek."
De hogy bírják, hogy itthon vannak, ennek ellenére mégsem mehetnek haza a családi házba a szeretteikhez?
Teljesen természetes, hogy így van. Mondhatom, hogy már megszoktuk.
A sikeres szerepléshez szükség van arra, hogy együtt legyen a csapat, csak a munkával tudjunk foglalkozni."
Igaz, elég monoton tud lenni a világbajnokság. Ez eddigi napok is úgy teltek, hogy felkeltünk, reggeliztünk, edzésre mentünk, ebédeltünk, pihentünk, videóztunk, edzettünk, majd mentünk aludni, közte ugye ott voltak a meccsek. Gyakorlatilag minden nap ugyanígy néz ki.
Eddig nagyon mással nem is tudtunk foglalkozni, mint a vízilabdával. Ezért is volt fontos, hogy megnyerjük a csoportunkat, mert így van egy kevés idő arra – háromnegyed nap –, hogy ki tudjunk kapcsolódni. A fizikai mellett a mentális fáradtság kipihenése is fontos, csak így lehet jó teljesítményt nyújtani."
Gangl Edina arról is beszélt, hogy mennyivel másabb a kapusok munkája, mint a mezőnyjátékosoké.
„Teljesen más munkát végzünk. A kapusedzőnkkel készülünk a medence szélén, fal mellett, ilyenkor a mezőnyjátékosok előszeretettel mondják is, hogy nem csinálunk semmit."
Persze nagy betűkkel szeretném kiemelni, hogy ez merőben nem így van. Elég rendesen át vagyunk mi is mozgatva.
Ők sem bírnák, amit mi csinálunk, de igaz ez fordítva is. Vagy csak nagyon nehezen" – árulta el hatalmas mosollyal az arcán a vb-n egyre jobban védő vízilabdázó.
Végül nem mehettünk el amellett, hogy a kiváló kapus szerint milyen esélyeink vannak a folytatást illetően a világbajnokságon.
„Mivel sportolók vagyunk, természetesen arra törekszünk, hogy a lehető legjobb helyen végezzünk. Nagyon szeretnénk érmet szerezni, megnyerni sem lehetetlen a tornát. Vannak nagyon erős válogatottak, mint például az Egyesült Államok, ők kicsit kilógnak fölfelé."
De egyre közelebb vagyunk hozzájuk. Szerintem a döntőben lesznek, én pedig nagyon szeretnék játszani ellenük.
Legyen úgy!