Henry Trezeguet-vel játszana

"Rúgtál gólt? Mert én rúgtam." Gyakran kezdodik így a két francia csatár, Trezeguet és Henry telefon-beszélgetése. A két jóbarát ugyanis minden meccs után felhívja egymást. A hét végén is csörgött a mobil. Az Arsenal és a Juventus egy-egy gólját "Titi", illetve "Trezegol" szerezte. Két hónap eltéréssel 1977-ben születtek, a Monaco együttesében lettek jó barátok, később mindketten világ- és Európa-bajnokok. Kettőjük közös karrierjének szépséghibája, hogy egyszerre nem lehetnek a pályán, legalábbis Roger Lemerre szövetségi kapitány szerint.

"Titi" Henry ebben a szezonban 27 gólt lőtt az Arsenal színeiben, Trezeguet 24-et a Juventusban. Utóbbi egyébként a franciaválogatottban remek statisztikával rendelkezik: a nemzeti tizenegyben 83 percenként lőtt gólt, ezzel Just Fontaine mögött harmadik a francia örökranglistán, nem mellékesen ő lőtte az aranygólt 2000-ben az olaszok elleni rotterdami Eb-döntoben.

Míg a 17 éves David Trezeguet 17 éves korában Argentínából érkezett Monacóba, Thierry Henry Guadeloupe-ról érkezett a Rivierára. 1996-ban a 20 éven aluliak francia válogatottja velük nyert Európa-bajnokságot. Trezeguet ugyan lehetett volna argentin válogatott is, 1995-ben a 17 éven aluliak világbajnoksága előtt Pekerman kapitány érdeklodött is felőle. Ám a franciák szerencséjére az akkori korosztályos válogatott szakvezetője, Gerard Houllier figyelmét is felhívta magára.

"Apámmal alaposan megbeszéltünk mindent, s mivel a francia állampolgárságot is könnyebben meg lehetett szerezni, végül francia lettem. Franciaországban születtem, s két éves voltam, amikor Buenos Airesbe költöztünk" - mondta Trezeguet. Természetesen az argentinoknak drukkoltam, Maradonát jobban kedveltem, mint Platinit. Sohasem felejtem el, amikor világbajnok lettem, ugyanazt a kupát érinthettem meg, mint 1986-ban Maradona. Argentínában egyszerűen csak franciának hívtak."

Lemerre elsőszámú favoritja azonban Henry, akit sokoldalúbb futballistának tart. A "kedvenc" viszont már többször a kapitány értésére adta, a legszívesebben Trezeguet-vel alkotná a támadósort. Ennek legfőbb akadálya az, hogy a franciák általában csak egy támadóval játszanak. Több francia edző és szakíró szerint megengedhetetlen luxus nem kiaknázni azt a lehetőséget, hogy a két csatár csukott szemmel is képes egymáshoz passzolni a labdát.

Lemerre formációja azonban másképpen fest. A válogatottban többnyire négy játékos felel a támadásokért, az ék Henry mögött Zidane játszik, a két szárnyon pedig Pires és Dugarry (esetleg Wiltord és Djorkaeff) segíti a támadásokat.

Arsene Wenger, az Arsenal menedzsere mindkét futballistát jól ismeri. "Henry hihetetlenül jó. Mindene megvan ehhez a játékhoz, ami kell" - mondta Wenger. "Számára csupán az a kérdés, hogy milyen messzire jut? Birtokában van mindannak, ami akár a világ legjobb játékosává is emelheti."

Ha a válogatottban nem is, meglehet, hogy Londonban összeállhat a francia álompáros. A pletykák szerint ugyanis Trezeguet az Arsenal felé kacsingat.

Ami Trezeguet válogatottban betöltött szerepét illeti, jó és rossz példa egyaránt akad előtte: Greaves hiába volt a legjobb angol csatár az 1966-os vb előtt, csak a kispadig jutott. Igaz, Van Basten az 1988-as Eb-n csereként kezdett, aztán a kontinensbajnokság sztárja lett.

Thury Gábor

Ajánlat:

• Nem bírt városi riválisával a Juve
• Francia nap Angliában
• Anelka és Djorkaeff távol a válogatottól