Új korszakot hozhat a Bayern veresége

Vágólapra másolva!

A modern Bayern München két fájdalmas vereség, két elveszített BL-döntő (1987, 1999) következményeként született meg. Egy újabb nagy átalakulás kezdetét jelentheti a Porto elleni 3-1-es vereség, amennyiben a csapat végül búcsúzik a sorozattól. Elemzés.

A Porto-szurkolók hatalmas drapériával készültek a Bayern München elleni BL-negyeddöntőre, amelyen két évszám állt: 1987 és 2004 – a klub BEK/BL-győzelmei. Az első trófeát éppen a sokkal esélyesebbnek tartott Bayern München ellen szerezték.

Pedig a Kicker szakírója, Ulrich Kuhne-Hellmessen már a meccs előtt arról írt, hogy: a Bayern "nagy győzelmeket arat szerény csapatok ellen, ám szerény meccseket játszik nagy csapatok ellen" - figyelmeztetett 1987-ben, de akár két napja is írhatta volna.

Akkor a 2-1-es vereség után a német sajtó szétszedte a csapatot. „A portugálok magabiztossága és dinamizmusa fájóan rámutatott a Bundesligában egyeduralkodó csapat hiányosságaira” – írta a Spiegel.

Erős a történelmi párhuzam

Az 1987-es döntő – amely Madjer sarkazása miatt is legendássá vált – következtében formálódott európai sztárklubbá a Bayern, amelynek addig csak egy idegenlégiósa volt a belga Jean-Marie Pfaff személyében. Négy év alatt aztán Mark Hughes (Wales), Johnny Ekström (Svédország), Alan McInally (Skócia), Radmilo Mihajlovic (Jugoszlávia), Erland Johnsen (Norvégia), Brian Laudrup (Dánia), Jan Wouters (Hollandia) és Mazinho, valamint Bernardo (mindkettő Brazília) érkezett a klubhoz.

Hasonló folyamat játszódott le az 1999-es, a Manchester United ellen elveszített BL-döntő után is, és most a történelem Pep Guardiola alatt is ismételheti önmagát: a Porto ellen toronymagas esélyesnek tűnt a Bayern, ám végül kiderült, nagyon is komolyan kell venni az olyan jelzéseket, mint a Wolfsburg vagy a Mönchengladbach elleni sima bajnoki vereség.

Kezdőcsapatok

A Portónál az eltiltott Marcano helyén Indi kapott lehetőséget, és nem kizárt, hogy a végül két gólt szerző Quaresma is csak azért fért be a kezdőbe, mert Cristian Tello sérülése nem jött rendbe.

Porto (4-3-3) vs Bayern München (4-3-3) Forrás: Origo

A Bayernnél más volt a helyzet: aki egészséges volt, az szinte biztosan bekerült a csapatba, miután Schweinsteiger, Alaba, Robben, Ribéry, Martínez és Benatia is sérült. Mellettük Alonso és Thiago Alcantara is éppen csak rendbejött a meccsre.

Meccstaktika

Julen Lopetegui úgy építette fel a csapat taktikáját, ahogy José Mourinho Real Madridja is gyakran játszott a Barcelona ellen, vagyis a legnagyobb energiát arra fordították, hogy a kaputól minél távolabb megállítsák az ellenfelet. Lopetegui ezért nagyon magasra tolta a védelmet, és mivel a Bayern-középpályától már nagyon nehéz elvenni a labdát, ha kialakul a passzjáték, elsősorban arra törekedett, hogy el se jusson hozzájuk a labda.

A Porto egész pályás letámadása Forrás: Origo

Ahogy Mourinho csapdázta korábban Xavit, úgy zárták körbe a Porto játékosait Alonsót, aki a Bayern támadások felépítésének első számú felelőse. Ebből szerezték első góljukat is - igaz, Martínez lábsöpréssel jutott a labdához Alonso ellen, amit le kellett volna fújni.

"Mindig hátulról építjük fel a támadásainkat, aminek megvan a maga veszélye. El kell felejteni a meccset, még mindhárom fronton harcban állunk, ez a lényeg" - próbálta menteni a helyzetet Lahm a meccs után.

A letámadás annyira hatékonyan működött, hogy a Bayern képtelen volt eljuttatni a labdát a belső középpályásaihoz, a meccs első tizenegy percében (mire 2-0-s hátrányba kerültek), Lahm háromszor, Thiago Alcantara pedig ötször ért labdába.

Alcantara és Lahm gyakorlatilag nem találkozott a labdával az első 11 percben (kék nyilak jelzik a kapott passzokat) Forrás: FFT/StatsZone

A Bayern tragédiája - még ha ez furcsán is hangozhat - nem elsősorban a két bekapott gól volt, hanem hogy a letámadás ellen nem alakult ki a játékuk ritmusa, tulajdonképpen egy épkézláb támadást sem tudtak felépíteni. Ennek is megvan az oka.

Ahhoz, hogy a Bayern ne szoruljon be teljesen, a támadó feladatokkal megbízott játékosok nem léphetnek vissza a saját térfelükre - Guardiola legalábbis nem kérte tőlük. Müllerék rendületlenül bíztak benne, hogy csapattársaik ki tudják hozni a labdát, és uralhatják az ellenfél térfelét, de nem ez történt, hanem éppen az ellenkezője: kettészakadt a Bayern.

"Broken team" - a kettészakadó csapat - nincs kinek passzolni Forrás: Origo

Ahogy a képen is látjuk: Alonso és Thiago is a középső védőkkel van egyvonalban, Lahm elszigetelve. A Bayern két csapatrésze között 23 méter és 6 portugál játékos áll. Emiatt nem tudott folyamatos játékot kialakítani a Bayern, amellett, hogy egyénileg is mindenki mélyen a tudása alatt játszott, igazából csak Thiago teljesített elfogadhatóan.

A Bayern leggyakoribb passzkapcsolatai Forrás: Origo

A letámadásnak és a szétszakadó csapatnak az lett a következménye, hogy a Bayern védelem saját magával passzolgatott a meccs jelentős részében - Dante például 14 labdát adott haza Neuernek, ami még tiki-takás mércével is nagyon sok.

A "Broken team"

Az 1970-es évek második felében kezdődött a folyamat, amely során a nemzeti válogatottak futballja minőségben és taktikai evolúció szempontjából is kezdett lemaradni a klubfutball mögött. Az ok egyszerű: válogatott szinten a szövetségi kapitányoknak nincs elég idejük a szisztematizálódásra, a taktikai finomkoordinációra. Ebből a szempontból viszont az edzőknek kapóra jött a 4-2-3-1 elterjedése, ahol – különösen kezdetben – kristálytisztán elkülönültek a játékosok szerepei: 4+2 ember védekezik, 3+1 pedig támad. Ez a taktikai formáció vezetett el ahhoz a csapaépítési elgondoláshoz, amely éles határvonalat húz a támadó- és a védő játékosok közé, amelyet "broken teamnek" nevezünk. A holland válogatott (De Jonggal és Van Bommellel a középpályán) éppen ezzel a szisztémával jutott be a 2010-es vb-döntőbe.

A Porto védekezésének utolsó lépése az volt, hogy csak a saját tizenhatosuk előterét védték az átlövésektől és a kényszerítőktől, a széleket - ahonnan a legkevésbé veszélyes a Bayern - teljesen szabadon hagyták. Ebből kapták aztán a gólt is.

A Porto 4-2-4-es agresszív felállásban védte a tizenhatosát Forrás: Origo

A Bayern csődje

Pep Guardiola vezetése alatt még egyszer sem nyújtott ilyen gyenge teljesítményt a Bayern - még akkor sem, amikor a tavalyi szezonban lemosta őket a Real.

Az újabb súlyos vereséghez önmagában a Porto kényszerítő taktikája nem lett volna elég, ha nem társul katasztrofális egyéni teljesítményekkel a német oldalról. Alonso felelőtlenül viselkedett utolsó emberként, Dante elemi technikai hibát vétett, Boateng aláfutott egy ívelésnek - mindhárom súlyos hibából azonnal gólt kapott a csapat. Furcsa mód a Bayern ezen az estén jobban járt volna azzal, ha a játékvezető kiállítja Neuert a tizenegyesnél, és végigbekkelhetik a meccset.

Ilyen veszteséglistával nem könnyű

Amíg a BL-győztes Bayern elsősorban hatékony széljátékának köszönhette a trófeát (az egyik oldalon Lahm és Robben, a másikon Alaba és Ribéry futballozott), addig a Porto elleni meccsen közülük csak Lahm volt bevethető, de Guardiola alatt ő sem azon a poszton játszik, amelyen a világ egyik legjobbja lenne - ez egyébként Alabára is igaz. Mellettük a csapat vezére, Schweinsteiger hiánya is szembeötlő volt.

"Fel voltunk készülve a Porto nyomására, de a legmagasab szinten már csak ilyen a futball, az ellenfél azonnal megbünteti a hibákat. Nem szabad megzuhannunk, innen is elérhető a továbbjutás" - mondta Matthias Sammer, a Bayern sportigazgatója.

Arjen Robben, a csapat húzóembere nagyon hiányzik Forrás: AFP/Christof Stache

A Bayern-Dusel

A statisztikák némiképp ellentmondanak szavainak. Az idei BL-szezonban a Porto 10 gólt szerzett azt követően, hogy hibára kényszerítette az ellenfelet - a második legjobb mutató 4 gól. Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy a portugálok egyetlen csapatként még mindig veretlenek a BL-ben, Münchenben pedig rögtön legalább két góllal ki kellene kapniuk.

Amiben bízhatnak, az a klub legendás szerencsemítosza, a Bayern-Dusel. A kifejezés az 1970-es években épült be a köztudatba, amikor a német klub sorozatban nyert fontos meccseket az utolsó percekben.

Ha ez mégsem jön össze, könnyen elképzelhető, hogy a Bayernt jelenleg uraló világpolgári szemlélet a visszájára fordul, és egyre több német játékos megszerzésével (Marco Reus, Mesut Özil) állítják vissza a klubidentitást, mint ahogy az sem lenne teljes meglepetés, ha a legfelkapottabb fiatal edző, Thomas Tuchel váltaná majd Guardiolát a kispadon.