Az olimpia első napja magasra tette a lécet, Szász Emese csodálatos vívása és Hosszú Katinka korszakos világcsúccsal súlyosbított győzelme után a vasárnap csendesebbre sikeredett Rióban magyar szempontból.
Pingpongosaink kiestek, Bacskai Balázs nem tudta megtörni a francia Cissokho elleni elátkozott sorozatát, Babos Tímeának bemutatót tartott Petra Kvitova a teniszpályán, majd utána párosban sem jutott neki sikerélmény, úgyhogy a nap végén az úszókra maradt, hogy szebbé tegyék a napot.
A sor Kozma Dominikkal kezdődött, aki 200 gyorson igyekezett beférkőzni a nyolc nagymenő közé. Kozmának saját bevallása szerint Bernek Péter a példaképe, akinek, ne szépítsük, pocsék olimpiája volt, 200 és 400 gyorson sem jutott tovább, és ő maga sem tudott magyarázatot adni erre a váratlan kisiklásra.
Kozma Londonban a 10. helyen végzett, de ezen sajnos most nem tudott javítani, 1:47:53 perces idejével a 15. lett. Az előfutambeli idejénél 85 századdal ment gyengébbet, ezt mutatja az óra, aztán a vegyes zónában kiderült, mi minden volt az időeredmény mögött.
„Két hete meghúzódtam a csípőm tájékán, és bár azóta úgy éreztem, hogy kipihentem, a délutáni két úszás (a 200 gyors mellett a 4x100-as gyorsváltóban is szerepet vállalt) után ismét előjött a fájdalom.
Ahogy beugrottunk, éreztem is, hogy nem megy úgy a lábam, pedig az adja az úszásom alapját.
A többiek ritmusból úsztak, nekem viszont már az elején rá kellett kapcsolnom, hogy utolérjem őket, 50-nél ugyan ott is voltam a 4. helyen, viszont ez visszaütött, mert elfogyott az erőm a végére” – nyilatkozta Kozma.
Felmerült, nem lett volna-e szerencsésebb, ha hagyja a váltót, és spórol az erejével, illetve kíméli a lábát az esti elődöntőre, de erre azt mondta, mindenképpen szeretett volna úszni, mert az elmúlt világversenyeken elért idővel esélyük volt a döntőre, más kérdés, hogy most nem jött össze, és a 12. helyen zárt a négyes.
Kapás Boglárkának viszont idén egyszer már összejött a nagy dobás 400 gyorson, a londoni Európa-bajnokságon a négy aranyérméből ezen a távon született az egyik. Most rajta kívül csak két európai került be a döntőbe, ami elég konkrétan megmutatja az erőviszonyokat: ha az USA, Ausztrália és Japán is beszáll a buliba, akkor elég nehéz odaférni a húsosfazék közelébe. Kapás a hetedik idővel került a döntőbe, vagyis az 1-es pálya lett az övé, ami Czene Attila atlantai csodája óta jó érzéssel tölt el minket.
A szám nagy favoritja, az amerikai Ledecky elképesztő tempóban kezdett, mintha Hosszú Katinkát láttuk volna a medencében, úgy hagyta ott a többieket, Kapás azonban nem esett abba a hibába, hogy hajszolni akarta az éllovast, a saját tempójában rótta a métereket. 150 méternél az ötödik helyen volt, 250-nél viszont már negyedikként érintette a falat.
Az utolsó 50 méter előtt 8 tized volt a hátránya a harmadik helyen úszó amerikai Smith mögött, és bár ebből négy tizedet ledolgozott, a dobogó végül nem jött össze, de egy egyéni csúcs igen (4:02.37). Ledecky 3:56.46 perces, óriási világcsúccsal ajándékozta meg magát egy arannyal, Rióban ez volt a hatodik világcsúcs, a vasárnapi programban pedig a harmadik.
„Elégedett vagyok az úszásommal, több mint egy másodpercet javítottam az egyéni legjobbamon. Ez volt az elsődleges célom, hogy magamhoz képest javuljak, hogy érezzem azt, hogy fejlődtem, és ez sikerült. Amikor felnéztem a dobogómra, és láttam, hogy nem világít, kicsit azért csalódott voltam, mert azt hittem, hogy ez az időeredmény elég lesz egy bronzéremhez.
De ez nagyon erős mezőny volt, és a negyedik hely is szép”
– értékelt Kapás Boglárka, aki azon bosszankodott, hogy a délutáni program után is elvitték doppingvizsgálatra, valamint most is.
Az UTE 23 éves úszója 800 gyorson is indul Rióban, és úgy érzi, a mostani produkciója alapján méltán reménykedhet abban, hogy a hosszabb távon bezsákolhat egy érmet. „A 400-hoz inkább erő kell, mint állóképesség, nekem pedig inkább állóképességem van. Ha ezen a távon negyedik tudok lenni egy ilyen kemény mezőnyben, egy ilyen jó időeredménnyel, akkor 800-on nagyon sokra lehetek képes, és el is hiszem ezt.
Úgyhogy várom már, hogy világítsanak a kis égők a rajtkövön”
– mondta a szokásos bájos mosolyával kísérve Bogi, aki bevallotta, meglepte őt, hogy a brit Jazmin Carlin ennyit javult a májusi Európa-bajnokság óta, és be tudott férkőzni a két amerikai, Ledecky és Smith közé.
Az Eb-n még Kapás volt a jobb, aki akkor több mint egy másodpercet vert a britre, aki a májusi idején három és fél másodpercet javított, ez most olimpiai ezüstöt ért neki.
Hosszú Katinkának a riói a negyedik olimpiája, de olyan szempontból az első, hogy korábban még nem indult hátúszószámban a játékokon. Most 100 és 200 méteren is benevezett, és a rövidebbik távon ott lesz a fináléban, miután 58,94 másodpercet ért el, amivel a második lett a középfutam 16-os mezőnyéből. Csak az amerikai Kathleen Baker tudott jobbat nála, aki egy tizeddel előzte meg.
„Szerettem volna jobbat úszni, viszont az egész mezőny lassan úszott ahhoz képest, amilyen a londoni Eb középdöntője volt. Sok mindent elrontottam, remélem, hogy ezeket ki tudom javítani a döntőre. Délután teljesen szétszórtan úsztam, még a kivetítőn is néztem magam, most viszont sikerült odakoncentrálni, de még van mit összerakni az úszásomban.
Nem vagyok egy nagy sprinter, annak már nagyon örülök, hogy bent vagyok egy százas döntőben.
Ez egy teljesen más szakma, mint a 400 vegyes, és elsősorban arra készültünk, a 100 hát pedig lutri, 1-től 8-ig bármi lehet a döntőben” – tekintett előre a magyar idő szerint kedd hajnali versenyére Hosszú.
És hogy mi történt még a medencében a magyar érdekeltségű események mellett? Született például még két világcsúcs, az elsőnek a svéd Sarah Sjöström volt az elkövetője, aki saját idejét tüntette el a lista éléről, az új rekord 55,48 másodperc.
Aztán nem sokkal később jött az újabb villanás, 100 mellen a brit Adam Peaty már az előfutamban úszott egy brutálisat, most még erre is rátett egy lapáttal, annyival gyorsabban csinálta a tempókat a többieknél, hogy akár adhatott is volna nekik pár méter előnyt. Az új világrekord 57,13 másodperc, Peaty a második dél-afrikai Van der Burghre másfél másodpercet vert, erre szokták mondani, hogy nem illik.
A végére maradt a show, a férfi 4x100-as gyorsváltók csatája, amelyet az amerikaiak nyertek, ez pedig annyit jelent, hogy Michael Phelpsnek már Rióból is van egy aranya, amivel immáron 19-szeres olimpiai bajnok.