Veszprémi születésűként mennyire adja magát a helyzet, hogy valaki gyermekként kézilabdázni kezd?
Nálam pontosan így történt, édesapám elvitt egy nyári kézilabdatáborba, és ott ragadtam. Alapból sportiskolába jártam, ahol adva volt minden lehetőség. Előtte birkóztam és röplabdáztam.
A Veszprém utánpótlásába hivatalosan az általános iskola után, 2012-ben kerültem be, de már előtte is a mi iskolánk volt a kettőből az egyik, amelyik a klub fiatalabb utánpótláscsapatainak tagjait adta.
Milyen szakemberek foglalkoztak önnel a klub utánpótlásában?
Kiss Szilárd megkeresésére mentem a Veszprém utánpótlásába. Nevelőedzőmnek Tombor Csabát tekintem, akivel közel hat évet együtt dolgozhattam. Ennek az ötéves ciklusnak a végén felkerülhettem néha a felnőttek közé is. Xavi Sabaté, az akkori vezetőedző által is olyan impulzusok értek, amik meghatározták a karrierem. Nem véletlen, hogy napjainkban is ő az edzőm.
Mikor mutatkozhatott be a felnőttcsapatban? Milyen érzés volt először pályára lépni a Veszprém Arénában?
Még nem voltam 18 éves, amikor egy SEHA Liga-meccsen lehetőséget kaptam a Nexe ellen. Balszélsőkén játszottam és két gólt lőttem, első meccsnek nem volt rossz.
Hogyan került ki Lengyelországba?
Xavi Sabatéval dolgoztam együtt közel másfél szezont 2016-ban és 2017-ben, amikor a Veszprém túl sok meccse miatt létrejött az A és a B csapat, így ebben az időszakban rendszeresen együtt edzettem a nagyokkal. Innen megvolt az ismeretség, amikor először megkeresett már a Wisla Plock edzőjeként, akkor még élő szerződésem volt a Balatonfüreddel, majd 2019-ben igazoltam ki hozzá.
Mennyiben könnyítette meg a beilleszkedést, hogy Xavi Sabatéval dolgozhatott?
Tudtam, hogy mit vár el, tudtam a rendszerét. A csapattársaim is segítőkészek voltak, Niko Mindegía három évig Szegeden játszott korábban, aki így magyarul is tud valamelyest, ő segítette a legtöbbet. Kellett hozzá egy-két jó meccs, hogy befogadjanak, de erre hamar sor került.
Nem mondanám, hogy nagyon más kultúra lenne Lengyelország, ha nem lennének országhatárok és ugyanolyan nyelvet beszélnének, akkor észre sem lehetne venni, hogy nem magyar földön vagyunk. Az emberek mentalitása és az építészet is hasonló, az ételek viszont különbözőek.
A csapatnál az angol a hivatalos nyelv, de egyre több a lengyel játékosunk. Tavaly kis túlzással többen tudtunk magyarul beszélni a csapaton belül, mint lengyelül. Rajtam kívül Ilic Zoran, Mirsad Terzic, Niko Mindegía és Xavi Sabaté is olyanok, akik korábban megfordultak Magyarországon több-kevesebb ideig.
Mit adnak önnek eddig a Wisla Plocknál töltött évek?
Önbizalmat, taktikai tudást, önfegyelmet, játéklehetőséget.
Sokat lehetek pályán az Európa-ligában, de a nyomást és a terhet is meg lehet tanulni kezelni a lengyel bajnokságban, ahol minden meccset meg kell nyerned, hogy legyen esélyed a trófeára a nagy rivális Kielce ellen.
Lengyelországban a Plock-Kielce párharc legalább olyan nagy presztízsű, mint itthon a Veszprém-Szeged. Milyenek az erőviszonyok a két klub között?
A két csapat büdzséje között nagyobb a különbség a Kielce javára, mint itthon a Veszprém és a Szeged költségvetése között. A Kielce elleni rangadókon eddig a bírók szinte mindig nekik próbáltak meg kedvezni. Ez nem titok Lengyelországban, ezzel együtt kell élnie a többi csapatnak. Most ebben egy kicsi változás lett, nemzetközi bírópárost kapott a mostani szezonban a rangadónk, és mivel csak egy góllal kaptunk ki ősszel, ezért még van esélyünk a bajnoki címre.
A bajnokság rendszere ugyanolyan, mint itthon a női NB I-nek, azaz nincs rájátszás, minden csapat oda-vissza játszik a másikkal, és az egymás elleni eredmények számítanak azonos pontszámnál. Szerintem ez teljesen korrekt, hogy ilyenkor ezt veszik figyelembe elsőként, nem pedig a gólarányt.
Hogyan fogadták a veszprémi szurkolók, amikor kiderült, hogy 2022 nyarán az ősi rivális Pick Szegedhez igazol?
Nem volt negatív fogadtatása, ha a szívet kihagyjuk, akkor egy jó döntést hoztam. Nyilván Veszprémben nőttem fel, a szüleim és a többi rokonom is ott élnek a mai napig, de nem tudtam mit csinálni.
Mégis, úgy gondolom, hogy a karrierem és a fejlődésem szempontjából jó állomás lesz számomra a Szeged.
Fogjuk még önt a Veszprém mezében látni, vagy erről már letett?
Nem tudom, de nincs kizárva. Bármi megtörténhet.
Az a magasság, ahonnan képes lőni, és az a technika is, amivel célba veszi a kaput, a világsztárok közül leginkább Mikkel Hansenre emlékeztet engem. Ő a példaképe?
Mi, játékosok nem szoktuk magunkat egymáshoz hasonlítani. Mindenki különböző, de nyilván felnézek rá. Jó játékos, a világ egyik legjobbja, örülnék, ha egyszer olyan lennék, mint ő, de ahhoz még sokat kell fejlődnöm.
Szabadidejében mit szokott csinálni? Van hobbija?
Nem sok szabadidőm van, de amikor Lengyelországban vagyok, akkor a barátnőmmel szoktam utazgatni. Szinte a teljes országot bejártuk már, a legjobban Gdansk tetszett.
Hogy érzi, sikerült túllendülni az őszi sérülésén? Pontosan mi volt a baj?
Az ujjam volt eltörve és a térdkalácsom is be volt gyulladva, de ilyen a sport, már túl vagyok rajtuk. Az utolsó mérkőzéseim már egészen jól sikerültek, magabiztosan várom az Európa-bajnokságot.
Mi lehet a magyar válogatott legfőbb erőssége ezen a tornán?
Az, hogy egy csapat vagyunk. A fontos pillanatokban mindig van egy ember, aki átlendít bennünket a nehézségeken.
Vannak olyan csapatok, ahol a rivaldafényt nem szeretik megosztani a játékosok. Nálunk ez nem így van, együtt nyerünk, együtt veszítünk. Az edzői stáb összhangja is megkönnyíti a dolgunkat, könnyen átjön a mondanivalójuk.
Már a csapat hétfői edzésén is látszódott, hogy a hangulattal nincs gond, semmilyen görcsösséget nem éreztünk önökön. Dolgoznak sportpszichológussal, vagy hogyan sikerült ezt a jó értelemben vett lazaságot elérniük?
Ez belülről jön, talán egy foglalkozásunk volt sportpszichológussal, de nem is igényeljük, hogy ennél sokkal több legyen.
Ha megnézi, akkor a válogatott fiatalabbik fele serdülőtől juniorig együtt nőtt fel egymással, az idősebbek pedig már régóta játszanak együtt felnőtt szinten is. A két generáció nagyon hamar egymásra hangolódott, mindenki szeret itt lenni.
Mikor érezte azt először, hogy a Gulyás István, Nagy Laszló, Chema Rodríguez trióval jó útra tértek?
Talán a 2020-as Európa-bajnokságon, amikor döntetlent játszottunk a dánokkal. Akkor már mindenki érezte, hogy ebből valami jó dolog kerekedhet.
Mi a különleges a szakmai stáb egy-egy tagjában?
Mindegyikük nagy egyéniség, mégis hárman adnak egy egészet. Mindig tudjuk, hogy kire kell nézni, hogy mikor ki mit mond. Ez az egész olyan könnyed.
Mi lesz az ön szerepe az Európa-bajnokságon? Elég nagy verseny van balátlövő poszton a játékpercekért már hosszú idő óta.
Az lesz, mint mindenki másnak, nekem sem lesz külön szerepem.
Mindenkinek a maximális teljesítményt kell nyújtania a sikerhez.
Nem hívnám versenynek a köztünk lévő kapcsolatot, szeretjük egymást, egyszer Ligetvári Patriknak, Bodó Richárdnak vagy Nagy Bencének megy jobban a játék, máskor pedig nekem. Ha kell, egymásnak visszük a vizet, vagy megtörlöm a fejét, hogy neki ne kelljen ezzel foglalkoznia. Aki éppen a pályán van, őt toljuk előre, de közben ő is húzza a többieket.
Mit adhat a magyar kézilabdának és a magyar embereknek egy sikeres hazai rendezésű Európa-bajnokság?
Sok gyermeknek egy óriási élményt és lökést adhat. Ha csak a saját példámat nézzük, kicsiként én is imádtam a válogatott mérkőzéseket. Egy olyan motiváló tényező volt a számomra, ami mindig ott motoszkált a fejemben, hogy milyen jó lenne, ha egyszer eljutnék erre a szintre.
Remélem, hogy jó példát hozunk majd, hogy megéri dolgozni az álmainkért, és érdemes 5:30-kor felkelni és elmenni az edzésre, majd aznap még egy tréningre.
Az egész országnak egy olyan esemény lehet, amit az elkövetkezendő 20-30 évben nem biztos, hogy még egyszer át tudnak élni. Ha most egyszer van rá lehetőség, akkor éljék át velünk! Reméljük, hogy egy nagyon jó Eb-t tudunk produkálni.