Alessandro Del Piero sztár.
Sőt, világsztár, ezt nyugodtan kijelenthetjük.
Ha a napokban Budapesten koncertező Enrique Iglesias tartott volna sajtótájékoztatót, akkor sem lettek volna többen, mint amennyien a sajtótájékoztató konferenciatermét ellepték. Látszik, hogy a 91 válogatott meccsén 27 gólt szerző Alex, ahogy mindenki szólítja az észak-olaszországi Veneto tartományból származó Juve-legendát, már a futball globalizált világában vált sztárrá. A focitábor főszervezője, Marco Schembri korábban sem akárkiket tudott megnyerni az ügyének: volt már itt a 2020 decemberében tragikus hirtelenséggel elhunyt zseniális csatár, az 1982-es vb gólkirálya és legjobbja, nem mellesleg a győztes csapat játékosa, Paolo Rossi, vagy ugyanabból a válogatottból az AC Milanban klublegendává váló Franco Baresi, de őket nem várta olyan felfordulás, mint Del Pierót.
Az olaszos lazasággal, de svájci pontossággal érkező Del Piero már akkor szembesült a megjelentek rajongásával, mielőtt annyit mondhatott volna, hogy Buongiorno. Öltönyös bankárok, és pólós, rövidnadrágos újságírók rohanták meg egy közös fotóért és egy aláírásért, ő pedig derekasan állta a sarat. Pedig a neheze még hátra volt.
A focitábor
A gyerekek számára életrehívott kezdeményezés atyja Marco Schembri, aki elmondta, nagyon büszke rá, hogy 2006-ban útjára indított projektje mögött kezdettől ott áll a nálunk CIB néven ismert, de Olaszországban Intesa San Paolo néven működő bank, és az idei évtől már a Generali Biztosító is. A program a világjárvány miatt két év szünet után folytatódik. Ezúttal Budapest 70 kilométeres körzetéből 120 hátrányos helyzetű gyerek vehet részt a táborban, ahol olasz edzőktől tanulhatják a játék alapjait és mesterfogásait. A gyerekek kiválasztásában a korábbi öttusa világbajnok, Balogh Gábor által vezetett Magyar Diáksport Szövetség segített. Mint elmondta, a járvány alatt éppen a leginkább rászoruló területeken romlott legnagyobb mértékben a gyerekek a fizikális állapota, illetve ők férnek hozzá legnehezebben a minőségi sportolási lehetőségekhez. Valamennyi felszólaló egyetértett abban, hogy a gyerekek, a jövő nemzedékének egészsége kiemelten fontos kell, hogy legyen. Az ingyenes CIB Italia Focitáborra június 20-24. között kerül sor Budapesten, és az edzők által kiválasztott három legügyesebb gyerek Olaszországba utazhat majd egy hasonló, de már nemzetközi edzőtáborba.A köszönő- és a kezeményezést joggal méltató beszédek után következett a némileg rendhagyó újságírói kérdezz-felelek. A sok kíváncsi újságíró és szűkös idő miatt ugyanis minden médium egyetlen kérdést tehetett csak fel, így hiába készült mindenki többel, ahogy haladtunk előr, úgy húzhattuk le a listáról a már elhangzott kérdéseket.
Az első kérdés természetesen a magyar válogatottra, és az angolok elleni keddi 4-0-s idegenbeli győzelemre vonatkozott, amiről Del Piero elmondta, hogy utólag már nagyon sajnálja, hogy nem azt a meccset nézte, hanem a német-olasz összecsapást, amit 5-2-re elveszítettek honfitársai.
"A tavalyi Európa-bajnokság óta követem a magyar válogatottat, már ott is remek benyomást tettek rám. Megnéztem viszont az összefoglalót és a gólokat, és csak azt tudom mondani, hogy nagyon jó úton halad a válogatottjuk, nagy gratuláció jár nekik, hogy ilyen messzire eljutottak. És persze Marco Rossinak is jár a gratuláció, aki nagyszerű munkát végez.
Önökkel szemben mi olaszok viszont kifejezetten bajba kerültünk, fel kell kötnünk a gatyánkat, ha a budapesti visszavágón jó eredményt akarunk elérni.
A Juventusban nevelkedő fiatal magyar kapusról, Senkó Zsomborról azt mondta, hogy bár nem látja napról-napra az edzéseit, de meggyőződése, hogy jó helyen van a Juventusban, ami továbbra is egy top csapat, és bízik benne, hogy előbb-utóbb megkapja a lehetőséget, hogy bemutatkozzon az első csapatban.
Önéletrajzi könyvében megírta, hogy Claudio Marchisio őt tartotta a példaképének, de ki volt Del Piero példaképe?
"Juve-szurkolóként nőttem fel egy olyan csapaton, amelyben mások mellett Rossi, Cabrini, Gentile és Platini játszott.
Amikor bekerütem a csapatba, akkor pedig olyan nagyságok voltak ott, mint Roby Baggio és Vialli, míg a bajnokságban Maradona, Zico és Van Basten játszott.
Sokkal kevesebb meccset láttunk a tévében, de fantasztikus tudású játékosokat csodálhattunk."
Kiváló edzőkkel dolgozhatott együtt, mint Giovanni Trapattoni, Marcello Lippi, vagy éppen Carlo Ancelotti, Fabio Capello és Antonio Conte, akik mindannyian nagy-nagy hatást gyakorltak rá. "Mindegyiküktől megpróbáltam összegyűjteni a legfontosabb dolgokat, amelyeket aztán a saját játékomban, a saját futballfilozófiámban kamatoztathattam" - mondta.
A Juventusról és az olasz bajnokságról is több kérdést kapott De Piero. Az elmúlt évtizedben domináns, sorozatban kilenc bajnoki címet nyerő csapat tavaly és idén is nagyon messze volt a bajnoki címtől. Korábbi sztárja szerint a torinói csapat ettől még továbbra is meghatározó szereplője az olasz és az európai focinak, és minden szezonban bajnokesélyes, "még akkor is, ha idén minden eddiginél messzebb kerültünk az első helyezettől.
Ez már most is egy teljes értékű keret, amit persze az átigazolási időszakban még tovább lehet erősíteni. Nincs kétségem afelől, hogy hamarosan vissza fog térni a Serie A csúcsára.
Arra a kérdésre, hogy egyetért-e azzal, hogy a Juve legnagyobb riválisainak hazai és nemzetközi sikerei, azaz a Milan bajnoki címe, az Inter Olasz Kupa-győzelme és az AS Roma Konferencia-liga-győzelme jót tett az olasz focinak, hezitálás nélkül igennel válaszolt.
"Nem vitás, fontos, hogy az olasz csapatok minél jobban játsszanak, és minél több sikert érjenek el Európában is.
Persze, hogy nem voltam boldog, hogy nem a Juve nyerte a bajnokságot, de az biztos, hogy jót tesz az olasz focinak, hogy komoly rivalizálás van a Scudettóért.
A Roma európai kupagyőzelme pedig szintén nagyon fontos lépés, hogy visszanyerje régi fényét az olasz foci."
Persze, hogy előkerült a klubhűség is, hiszen nem mindennapi dolog, hogy egy topcsapat topjátékosa 19 szezont töltsön egyetlen klubban, akkor is kitartva mellette, amikor azt kizárták az élvonalból. De, ahogy Del Piero fogalmazott egykor "egy lovag mindig kitart a szíve hölgye mellett."
"Valóban ritka manapság, hogy valaki egész karrierjét egyetlen klubnál tölti. Mégsem mondhatjuk ki, hogy eltűnt a klubhűség. A foci is változott, változtak a szabályok, a gazdasági körülmények, a foci pedig olyan sport, amelyik folyamatosan fejlődik. Attól, hogy egy játékos nem tölt évtizedeket egy klubnál, még egyáltalán nem biztos, hogy ő nem hűséges, nem lojális a csapatához. Ha abban az akár egyetlen idényben, amit az adott csapatnál tölt, lojális a klubhoz, akkor szerintem ennél több nem is kell, hogy klubhűségről beszéljünk.
Az enyémhez hasonló hosszú szerelmi történet valóban ritka, voltak benne nehéz pillanatok, de nem sírok vissza semmit, mindig én hoztam meg a döntéseimet.
Így történt 2006-ban is, amikor vb-t nyertünk, a Juvét pedig kizárták az élvonalból. Nem jelentett nehézséget meghozni döntést, és egyáltalán nem bánom, hogy akkor nem mentem el egy másik csapathoz. Én voltam a csapatkapitány, persze, hogy maradtam."
Arról, hogy idén tíz év után először ismét feltűnt a Juventus stadionjában azt mondta, hogy nem kell mögötte semmilyen nagy titkot sejteni, nem arról van szó, hogy korábban haragban lett volna a klubbal, az elválás óta is kitünő kapcsolatot ápol a klub vezetésével és a szurkolókkal is.
Nem rotyog semmi a fazékban, nem tervezünk valami nagy, titkos dolgot
- mondta nevetve.
A 2006-os, az olasz válogatott sikerével végződő labdarúgó világbajnokságról is több kérdést kapott. Arról, hogy jelentett-e számára elégtételt a németek elleni elődöntőben lőtt gólja, majd a torna megnyerése azt követően, hogy a 2000-ben elveszített Eb-döntő után sokan őt kiáltották ki bűnbaknak, így felelt.
"Nagyon nehéz leírni, hogy mit érez az ember egy vb-győzelem után.
Mintha minden öröm, amit addig éreztél négyzetre, sőt köbre emelkedne. Eufórikus, szinte önkívületi állapot.
Azzal, hogy megnyerted karriered legfontosabb címét, úgy érezheted, hogy kiteljesedtél, egy kerek egész, amit letettél az asztalra" - mondta, de igazából nem válaszolt a kérdésre.
A 2006-os foci-vb talán legemlékezetesebb pillanata Marco Materazzi és Zinedine Zidane összetűzése volt a döntő hosszabbításának utolsó percében. Az Origo arra volt kíváncsi, hogy az olasz öltözőben vajon tudtak-e róla, hogy mire készül Materazzi, mi volt az első gondolata, amikor meglátta, hogy mi történt?
Senki a világon nem tudta, és nem látta előre, hogy mi fog történni. Mindannyiunkat sokkolt, ami történt, fogalmunk sem volt, hogy mit gondoljunk abban a pillanatban.
Én nem is láttam az esetet, mert távolabb voltam, csak a következményekkel szembesültem, hogy kiállítják a franciák kapitányát.
Az volt a furcsa, hogy nem is nagyon tiltakoztak, pedig az eléggé meghatározó pillanat, amikor a csapat 10-esét, a legjobb játékost kiállítják. Nem tudtam, hogy mit gondoljak abban a pillanatban. Ráadásul minden idegszálunkkal a meccsre koncentráltunk, percek voltak hátra, csak arra ügyeltünk, hogy ne hibázzunk, és akkor jöhetnek a tizenegyesek. Mindkét csapat az ereje végén volt, nem tudtunk már támadást sem vezetni, csak arra koncentráltunk, hogy valahogy húzzuk ki a lefújásig. Én semmi mással nem tudtam foglalkozni, csak a büntetőkkel."
Azt nem árulta el, hogy pontosan milyen praktikákkal tartja magát fitten, de annyit megtudhattunk, hogy oda figyel az étkezésre, a pihenésre és a rendszeres mozgásra.
Minden részletet nem árulhatok el, mert akkor a volt csapattársaim sorra visszatérnének a válogatottba
- mondta nevetve. Azt viszont elárulta, hogy bár dolgozik az edzői képesítés megszerzésén, a jövőben továbbra is inkább az olasz foci nagyköveteként járná a világot.
Arra a kérdésre, hogy milyen képet szeretne maga után hagyni, elmondta:
"Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy tényleg szép karrier áll mögöttem, ugyanakkor nem vagyok az az ember, aki folyton az eredményeit harsogja.
Akik az életkorukból kifolyólag nem láttak játszani, azok majd hallanak rólam a szüleiktől, nagyszüleiktől.
Szeretném, ha a pályafutásom azt a képet erősítené, hogy, akit tehetséggel áldott meg a sors, az próbálja azt megragadni, és dolgozzon minden nap azért, hogy még jobb legyen fizikálisan és pszichésen is. Nem kell mindenkinek bajnoknak lennie, ugyanolyan fontos, hogy boldog és egészséges felnőttek váljanak belőlük.