Kínvallatásnak vetették alá a magyar zsidók megmentésére érkező hőst

Szenes Hanna harcra készen

Szenes Hanna neve Magyarországon nem cseng mindenkinek ismerősen, miközben olyan európai országban, mint Nagy-Britannia komoly hírnévnek örvend, Izraelben pedig nemzeti hősként tisztelik. Hanna gyermekként a magyar irodalom ígéretes alakja volt, de a növekvő antiszemitizmus és a zsidóüldözés elől Palesztinába menekült, és ott kezdett új életet. 1944-ben visszatért hazájába, hogy segítsen a szenvedőkön, de brutálisan megkínozták, majd kivégezték.

Hanna tehetős zsidó család lányaként született. Édesapja nemcsak műfordító és író volt, hanem különböző színpadi darabok rendezésében is jeleskedett, míg másod-unokaöccse, Szenes Iván az egyik legismertebb dalszövegíró volt, akinek olyan alkotásokat köszönhetünk, mint az „Úgy szeretném meghálálni” vagy az „Isten véled édes Piroskám”, tehát Hanna előtt több sikeres példa is állt.

A lányt már fiatalkorában tehetséges, ígéretes alkotónak tekintették,

ezért Budapest egyik elit oktatási intézményébe, a Baár–Madas Református Gimnáziumba küldték tanulni. Az iskolában működő Irodalmi Önképzőkör élére jelölték, amelyet el is nyert, de a kör megalakulása előtt hirtelen új választást írtak ki és nem zsidó származású elnököt választottak, ez volt első találkozása az antiszemitizmussal.

Szenes Hanna 1937-ben
Fotó: wikipedia.org

Hannát az eset nagyon megrázta, amiről memoárjában is megemlékezett és szemtelenségnek jellemezte a történteket. Tanulmányait ennek ellenére kiváló eredménnyel folytatta, illetve a vers-, valamint a naplóírás vált egyre kedveltebb elfoglaltságává.

Az ígéret földje

A fokozódó zsidóellenesség a család életét is megnehezítette, a numerus clausus miatt bátyja egyetemi tanulmányait már nem Magyarországon, hanem Lyonban kezdte meg. Édesapja darabjait pedig levették a műsorról, ezért a család jogdíjai is megcsappantak. 

Ezzel párhuzamosan Hanna gondolkodásmódjában is éles változás következett be: 

édesanyjától kapott pénzéből héberül kezdett tanulni és kereste a kapcsolatot a cionista mozgalommal. 1938-ból származó naplóbejegyzésében már nyíltan vállalta, hogy cionista, döntését azzal indokolta, hogy ez adott értelmet az életének és az emberek, akikkel a mozgalomban találkozott, megtanították neki értékelni és felvállalni zsidó identitását. 1939-ban, 18 évesen, céltudatos gondolkodásáról tanúbizonyságot téve egyedül Palesztinába ment, és mezőgazdasági tanulmányokat folytatott, szabadidejében pedig a közeli kibucban vállalt különböző feladatokat, baromfit nevelt, mosott és az asztalos mesterség rejtelmeiben mélyedt el. Eközben folyamatosan tartotta a kapcsolatot itthon maradt édesanyjával és szeretett bátyjával, Gyurival is.

Lehetetlen küldetés

Szenes Hanna a Szentföldön
Fotó: commons.wikimedia.org

A holokauszt idején tehát a brit igazgatás alatt lévő Palesztinában, biztonságban átvészelhette volna a vészterhes időszakot, viszont lelkiismerete nem hagyta nyugodni, tudta, hogy otthon maradt társai egyre kiszolgáltatottabbak. Szabad akaratából jelentkezett a brit hírszerzésnél, akik nyelvismerete miatt azonnal kiválasztották és ejtőernyősnek képezték ki.

Szerencsés módon bátyja éppen ebben az időszakban érkezett meg a Szentföldre, ezért küldetése előtt még együtt tölthettek némi időt. 

Egysége 1944 nyarán érkezett meg Jugoszláviába, de a magyar csendőrök már a határátlépés közben elfogták őket. Börtönbe szállítása után Hannából egy vallatótiszt próbált kiszedni minden információt, nem riadva vissza a verbális megalázástól és a fizikai bántalmazástól sem. Amikor édesanyját behívták, nem ismert rá a lányára, régen gyönyörű göndör haja mocskos tincsekben lógott, míg arca felduzzadt az elképzelhetetlen fájdalomtól, nyakát és teste különböző részeit pedig friss hegek borították.

Mindez nem törte meg szellemét, sőt, próbálta tartani a lelket a fogolytársaiban, miközben az országból több százezer zsidót deportáltak Auschwitzba, vagy más koncentrációs táborokba.

A szovjet front közeledtével mielőbb meg akartak tőle szabadulni. Szenes Hannát mindössze 23 éves korában halálra ítélték és a kivégzőosztag 1944. november 7-én hajtotta végre az ítéletet.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.