Minden meccs közben rájövök: ezt már láttam

Árok Ferenc neve fogalom az ausztrál labdarúgásban. Az 1932-es születésű vajdasági szakember dobta be először a mélyvízbe a legendás kapust, Mark Schwarzert, ő indította el az edzői pályán a jelenlegi szövetségi kapitányt, Angelos Postecoglout. A legnagyobb sikerének a jugoszlávok és a világbajnok argentinok legyőzését tartja. A nyolcvanas években magyar kapitány is lehetett volna, most Orbán Viktor miniszterelnök tanácsadóként számítana rá. De hogy ez mit jelent, még ő sem tudja pontosan.

A Magyar Szóban publikált egy írást a felcsúti stadionavatóról, amelynek a végén azt írta, hogy Orbán Viktor miniszterelnök tanácsadónak kérte fel. Miről kell tanácsot adnia?

Gondolom, a Puskás Akadémiáról. Csak ennyi mondott, hogy tanácsadó leszek, de azóta nem keresett, valószínűleg a választások miatt. Ha megteszi, el fogom neki is mondani, hogy a magyar futballisták nem ütköznek, nem akarnak, és túl sok a másod- és harmadrangú külföldi játékos, akiket vizet hordani sem engednék be a bajnokságba.

Látott az utóbbi időben magyar meccseket?

Voltam egy MTK-Újpesten, ahol a mérkőzés végén a vendégszurkolókat engedték ki először, és utána a többi embert. Ez volt a legérdekesebb. De öröm volt látni, hogy nincs szemétség és trágárság, mint Szerbiában. Itt nemcsak kiabálják, de ki is írják, amit gondolnak, nálunk a gyerekeket már szinte be se engedik a meccsekre. Ausztrália ezért is szenzációs, ott a lelátók és a pálya között gyerekek őrjönghetnek, futkoshatnak, mert mindenki biztos abban, hogy biztonságban vannak.

Mi a véleménye a magyar válogatottról?

Nincs véleményem, mert nincs válogatott. A klubfutballról pedig mindent elmond, hogy az NB I-ben 40-50 másodosztályú szerb futballozhat.

Árok Ferenc Forrás: Magyar Szó

Hogyan került annak idején Ausztráliába?

Otthon egyszerre két munkát is végeztem, újságíró voltam a Magyar Szónál és az Újvidék másodosztályú futballcsapatának ifistáit edzettem. 1961-ben vettem át a felnőtteket, és egyből feljutottunk az élvonalba. Az ausztrál lehetőséget a véletlen szülte, Andrew Dettre, azaz Dettre András felhívott, hogy a St. George Budapest magyarul tudó játékost keres, és miután Magyarországról nem lehet futballistát igazolni, segítsek neki. Éppen meg akartam rostálni a csapatomat, így beajánlottam neki egy óbecsei születésű srácot, így indult a kapcsolat. Később aztán Londonban, majd az 1970-es mexikói világbajnokságon is találkoztam a klub felvidéki születésű elnökével, és megegyeztünk. A nejemmel úgy gondoltuk, kimegyünk két évre, és keresünk annyi pénzt, hogy utána körbehajózzuk a földet. A csapatom az első évben a második helyen végzett, és megnyerte a Grand Finalt is, és amikor letelt a két szezon, javasoltam a helyemre egy szerb fiút, és hazamentem. A szerb srác jó edző volt, de pénzügyileg egy év alatt tönkretette a klubot. Az elnök addig csábítgatott, amíg megígértem, hogy tíz hónapra visszamegyek. Aztán ismét visszatértem Jugoszláviába, de csak nem hagytak békén, és nyolc évvel később olyan ajánlattal kerestek meg, amit nem lehetett visszautasítani. Végül kint ragadtunk 24 évre.

1983-ban ausztrál szövetségi kapitány lett. Váratlanul érte a felkérés?

A válogatottnak volt szövetségi kapitánya, Les Scheinflug személyében, de 1983-ban szóltak, hogy segítsek. A szövetség ugyanis lekötött három meccset az angolokkal, akiktől sok évvel korábban 15-1-re kikapott a válogatott, és a vezetők nem akartak megégni. Scheinflug az ifiválogatottal a mexikói vébére ment, én pedig nekiugrottam a feladatnak, és a három mérkőzés közül egy 1-0-s vereség mellett kétszer döntetlent értem el. Elvileg csak erre a három mérkőzésre kellettem volna, de végül maradtam kapitány.

Az 1986-os világbajnokságra majdnem ki is jutott a válogatottal.

Az Alex Ferguson vezette skótok ellen kellett pótselejtezőt játszanunk, de Glasgow-ban kikaptunk 2-0-ra. Csúnyán kitoltak velünk, a skótok szerintem megvették a csehszlovák Vojtech Christov játékvezetőt. Ez már akkor is divat volt. Két évvel később jött a nagy siker, kijutottunk a szöuli olimpiára, és ott csak a két későbbi döntőstől, a Szovjetuniótól és Brazíliától kaptunk ki. A csoportban a jugoszlávokat és Nigériát 1-0-ra vertük, a braziloktól, illetve a negyeddöntőben a szovjetektől 3-0-ra kikaptunk. Aztán 1988-ban az Ausztrália 200 éves fennállására rendezett tornán 4-1-re megvertük a Ruggerivel, Simeonéval felálló világbajnok argentinokat, 3-0-ra a szaúdiakat, csak a braziloktól kaptunk ki 2-0-ra.

Melyik mérkőzésére vagy eredményére a legbüszkébb a válogatott időszakból?

A jugoszlávok és az argentinok elleni sikerre. No meg arra, hogy 1990-ben állami kitüntetést kaptam. A királynő adományozta, és a helyi képviselője adta át.

A St. George csapatának egyik legendás edzője volt Forrás: Stgeorgefootball.com.au

Volt valaha ajánlata magyar klubtól?

Soha. Kapitányként állítólag felmerült a nevem, miután 1982-ben a válogatott egy turnén játszott néhány helyi csapattal, köztük az általam irányított St. George Saintsszel. Akkoriban azt hallottam, Szepesi György MLSZ-elnök azt mondta, nem tudnak nekem annyi pénzt fizetni, hogy elfogadjam az ajánlatot. Néhány éve találkoztunk, és megmondtam neki, ingyen is vállaltam volna.

Mire számít a vébén?

Mindent kiszámítottam. Az elődöntőben Argentína 2-0-ra megveri a spanyolokat, Brazília 3-1-re a németeket, és a döntőt Brazília nyeri 2-1-re.

Négy éve még kint volt a világbajnokságon Dél-Afrikában. Idén nem vetődött fel a brazíliai utazás lehetősége?

Annyi rosszat hallottam már Brazíliáról, hogy nem ugrálok érte. Elkezdtem tanulni portugálul, de nem ment. Ráadásul akivel utaztam volna, megbetegedett. Majd tévén nézem, ha bírom. Az a baj, hogy manapság egy-egy mérkőzés közben rájövök, nem érdemes néznem, mert én ezt már láttam. Szinte mindig tudom, mi következik, mi lesz a vége. A barátaim mondják is, miért nem fogadok. Azért, mert sohasem csináltam. Szerintem a legnagyobb bűn, ha egy edző fogadást köt egy mérkőzésre.

Orbán Viktor miniszterelnökkel a felcsúti stadionavatáson Forrás: Magyar Szó

Az elmúlt tíz évben dolgozó ausztrál kapitányok közül Frank Farina, Graham Arnold és a jelenlegi kapitány, Angelos Postecoglou is a tanítványa volt. Utóbbira hogyan emlékszik?

Előbbi kettő nagyon ügyes volt, de ezt a görög gyereket azonnal kitettem a klubcsapatomból, a South Melbourne-ből. Nagyon okos játékos volt, jobbhátvédként szerepelt, de én gyorsabb voltam nála. Mondtam neki, ilyen állapotban egyszerűen nem játszathatom. Picsogott is, mint egy kisgyerek. De magam mellé vettem, és edzőt csináltam belőle.

Mit vár a mostani ausztrál válogatottól a világbajnokságon?

Aki azt mondja, hogy a válogatottnak van esélye Spanyolország, Hollandia és Chile ellen, az álmodozik. A csapatot két éve láttam játszani, akkor nem voltam elájulva tőle. A védelem nagyon lassú volt, de Postecoglou azóta fiatalított, és úgy tűnik, ez bevált. Rájuk fért a rendrakás, mert akadt egy-két játékos, aki különös elbírálás alá esett. Nagy volt a szájuk, mindig első osztályon utaztak, több prémiumot kaptak. Nagyon jól csinálta, hogy kidobta őket. Nem hiába, nálam tanult.

Ön is gyakran folyamodott ilyen eszközökhöz?

Persze. Öt klubnál dolgoztam Ausztráliában, mindig akkor hívtak, ha rendet kellett csinálni, és feljebb vinni a csapatot a tabellán. Háromszor is megcsináltam, hogy amint megérkeztem, megnéztem, kik keresnek a legjobban, és azokat kirúgtam. Persze nem olyan fizetések voltak, mint manapság. De így a csapat többi tagja látta, hogy egyenlőségpárti vagyok. Így mutatkozott be nálam a bajnokságban Mark Schwarzer is: a Marconi Stallions akkori válogatott kapusát megleckéztetve én állítottam kapuba a 19 éves Schwarzert.