Losonczi: TSZ-elnök az Azték Sas Szalagrendjével

Losonczi Pál húsz évig volt Magyarország első embere. A hétfő este elhunyt politikus sokáig a Kádár-korszak legmagasabb rangú vezetője volt, bár tényleges politikai szerep inkább földművelésügyi miniszterként jutott neki. Az Elnöki Tanács elnökeként egzotikus helyekre utazott hivatalos látogatásokra, miniszterként viszont ő fejezte be a magyar mezőgazdaság kollektivizálását.

A Barcs díszpolgárává választott Losonczit Szili Katalin, a város parlamenti képviselője köszönti

1967-ben a Földművelésügyi Minisztériumot átszervezték, új nevet is kapott. Losonczi nem maradt tovább a tárca élén, hanem a legmagasabb közjogi méltóság posztját tölthette be, az Elnöki Tanács elnöke lett. "Paraszti származásúként és Kádár találmányaként megfelelő volt a posztra" - mondta Rainer. A negyvenes évek óta élő hagyomány volt, hogy a teljesen protokolláris államfői funkciót paraszti származású politikus töltse be. Losonczi egy volt kisgazdát, Dobi Istvánt követte az Elnöki Tanács élén. Rainer M. szerint Losonczi ideális politikus volt Kádár számára: "Igazi kádári találmány volt, egy sikeres TSZ-elnök, önálló nézetek nélkül".

Az Elnöki Tanács elnökeként elvben három fontos területet is felügyelt Losonczi, de ezek csak névleges feladatkörök voltak. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendeleteket hozhatott, vagyis a parlament utólagos hozzájárulásával is hozhatott törvényeket. Ezeket azonban valójában az MSZMP központi szervezeteiben készítették elő, az Elnöki Tanácsban valódi vitákat már nem tartottak. Ahogy a mostani köztársasági elnöknek, úgy Losonczinak is volt joga kegyelmet gyakorolni, azonban papíron az Igazságügyi Minisztérium, a gyakorlatban pedig a Belügyminisztérium készítette elő a döntéseket. A harmadik funkció reprezentatív volt: fogadni kellett külföldi politikusokat, és külföldön képviselni Magyarországot.

Mivel a szocialista országokkal elsősorban pártközi szinten tartották a diplomáciai kapcsolatot, és a nyugati kapcsolatok nem voltak nagyon aktívak, így Losonczinak a harmadik világ maradt. Akkoriban a szovjet blokk országai igyekeztek kedélyes viszonyt ápolni az ázsiai és afrikai országokkal, így Losonczi igen sokat utazhatott egzotikus helyekre. E látogatásoknak elsősorban protokolláris jellege volt, és sok látványos esemény tarkította őket: népviseletbe öltözött őslakosok rituális tánca, és diktátorok fényűző pompája jellemezte az utakat. Losonczi találkozott a véreskezű ugandai Idi Aminnal, a kannibalizmussal is megvádolt Bokassa császárral, aki a Közép-Afrikai Köztársaságot tartotta rettegésben, az iszlám forradalommal megdöntött iráni Reza Pahlavi sahhal és Sukarno indonéziai elnökkel is. Egyik látogatásán még teknősháton is lovagolt valamelyik egzotikus országban.

Az ilyen látogatásokkor rendszerint ajándékokat és kitüntetéseket is kapott, amelyeket a nyolcvanas évek végén egy kaposvári múzeumnak adományozott. A tárlat már nem látható, de a vitrinek mögött olyan kitüntetések sorakoztak, mint például az "Azték Sas Szalagrend", a "Ghánai Csillagrend Láncokkal", vagy éppen "Szomália Nagycsillaga".

Forrás: MTI

1975-87 között a Politikai Bizottságnak is tagja volt, ahol lett volna lehetősége valóban befolyásolni az MSZMP politikáját, azonban nem számított különösebben aktívnak. Rainer szerint "nem tűnt ki egyénieskedéssel, lojális maradt Kádárhoz". Varga Zsuzsanna kutatásai szerint Losonczinak maradt valamilyen informális kapcsolata TSZ-elnökök egy csoportjával, és az MSZMP agrárügyekkel foglalkozó néhány politikusával, "de nehéz konkrétan megragadni e finom szövetségeket, de egy gyenge, informális agrárlobbi azért volt mögötte".

1987-ben nyugdíjazták Losonczi Pált, akkor már éppen húsz éve volt államfő. Két évig még országgyűlési képviselő maradt, majd teljesen visszavonult. Elhagyta budapesti villáját és Barcsra költözött. A rendszerváltáskor kijelentette, hogy soha nem fog a sajtónak nyilatkozni, és ehhez szigorúan tartotta magát. 86 évesen egy kaposvári kórházban érte a halál.

Magyari Péter