Magyar éti csiga és békacomb külföldi asztalokon

 

(Népszava)

Azt mondják, a csiga a leglassúbb állat. A magyar éti csigák meghazudtolják ezt a mondást: két óra alatt teszik meg az utat Budapest és Párizs között. De menjünk talán sorjában, mert a szállítás már egy hosszabb munka befejező aktusa.

A csiga nem nagyon szereti a felszíni életet. Ezért aztán jó mélyre bújik, és csak a csapadék utáni napsütésben kúszik elő. Ilyenkor az öregek és a fiatalok szórakozása és egyben kitűnő pénzforrása a csigagyűjtés.

A csiga Sopronba kerül, egy speciális csigaparkba, ahol négy-öt napig éheztetetik, mert csak ezután exportképes. Szállítás előtt a csigákat egy sablon segítségével darabonként lemérik. Csak a 3,5 centiméter átmérőjű, és olyan csigák kerülhetnek a ládákba, melyekből 40-60 darab jut egy kilóra; akkor azok a csigák még túl fiatalok, és jóformán semmi húsuk. Ha meg nagyobb és súlyosabb, akkor már öreg a csiga, s az már nem alkalmas csemegének.

Az előtt a csiga előtt, amelyik az utolsó próbán is átkerül, már nincs semmi akadály, hogy felszálljon az Arlberg expresszre és elutazzék Franciaországba, vagy Svájcba ahol már várják az ínyenc falatok kedvelői.

De nem csak az éti csigát várják külföldön, hanem a magyar kecskebékát is. A békacsemegének is vannak szabályai. Három és nyolc deka között kell lennie az élősúlyban, mert ha könnyebb, akkor még nagyon kicsi a combja, ha meg súlyosabb, akkor már öreg a húsa.

A békát egész évben szállítják, kivéve a nyári hónapokat. A nagy melegben nem lehet útnak indítani, mert a béka bőrén keresztül lélegzik, s a nyári időben - szállítás közben - megfeketedne, megromlana a húsa.

Szállítását megkönnyíti, hogy a például októbertől áprilisig pihenő állapotban, van - vagyis ebben az időben nem táplálkozik. Tehát utazás közben nem veszít a súlyából és az éhezéstől a húsában sem történik semmi változás.

(baranyai)