Látogatás a Vidámparkban

 

Esti Budapest:

Nemrégen az egyik külföldi rádió - remek informátorai lehetnek - elmarasztalta a budapesti Vidámparkot, mondván: ocsmány egy létesítmény a plasztikum. Hát ha elmarasztalt - elmarasztalt, ettől mi még nyugodtan alhatunk. S ha a külföldi adót nem zavarja, hogy már több, mint tíz esztendeje nincs ez az ocsmányság, bennünket se zavarjon, legfeljebb toldjuk meg azzal, hogy "Marcsa, ki az ágyból!" meg az ehhez hasonló produkciók sincsenek. Ezek előrebocsátásával fizessük meg a park kapujában az ötven fillért, s nézzünk szét fővárosunk egyik legnagyobb szórakozóhelyén.

Nagysága? Jelenleg tizenkét holdon terül el. Befogadóképességét már nehezebb megállapítani, de annyit tudunk, hogy ha az idő nem rakoncátlankodik, egy-egy szép vasárnap annyi ember fordul meg itt, mintha egy közepes létszámú kerületünk minden lelke, csecsemőtől az aggastyánig, ide jött volna szórakozni. S ha már a rideg adatoknál tartunk, hadd áruljuk el, hogy a Vidámparkban 65 üzem működik, s látogatói egy esztendőben fél millió nyereménytárggyal gazdagodva térnek haza. Mint látható, még a totónál is nagyobb eséllyel indulhatunk utunknak.

Családias kép fogad. Apukák, anyukák felpakolva a gyerekeket sétálnak, szórakoznak, derülnek. Persze nem mindig. Hiszen van olyan apuka, aki úgy szórakoztatja gyermekét, hogy ő lő célba, ő dobálja a konzerves dobozokat, ő halászik - hadd lássa a gyerek, milyen ügyes a papa. S a gyerek csak néz... Néz, s elhatározza, ha megnő, fordítva csinálja.

Sok fiatal szórakozik itt kedvesével. Ezer meg ezer Benedeket, Szondyt és Kovácsit láthatunk, amint vidámparki öttusájukat vívják. A lovaglás viszonylag könnyű szám, aki nem szédül, simán továbbjut a ringlispilből. A pisztolylövés már nehezebb. Két és fél méterről a céltábla mellé lőni - elég nehezen sikerül. De többnyire sikerül. A futás... azt inkább az apák űzik sikerrel, ha elhagyták a gyereket. Aki persze más sportot űz, annak sem kell elhagynia a Vidámparkot. Itt növekszik futball utánpótlásunk. Négy lövés: egy forint. Aki hármat belő, ajándékot kap. A bírót senki sem szidja, mindenki maga ítélkezik. S ha nők akarnak rúgni, ők is rúghatnak, de ajánlatos, hogy mindjárt félretegyenek egy sarkalásra való pénzt a cipőjavító ktsz terve teljesítéséhez. S milyen kedves kép: egy aranyos szőke kislány - lehet vagy tizennyolc éves -, hogy remeg partneréért: - Jesszusom - mondja - először ült motorkerékpárra! Csak baja ne történjék! - Nem is sejti, hogy szíve bálványa talán még készakarva sem borulhat fel ezzel a motorral. De a féltés jólesik a fiúnak. S boldogsága tetőfokra hág, amikor megtudja, hogy a kislány lefényképezte, amint motorozik.

S ha már a féltésnél tartunk: a parkban emberemlékezet óta nem történt baleset. Tavaly kétmillió százhatvanezer ember fordult meg e szórakozóhelyen (sokan szó szerint, mármint a hintán) anélkül, hogy valakinek is hajszála görbült volna. Néha külön telefonos szolgálatot kell a park vezetőségének beállítana, hogy erről tudassa azokat a szülőket, akik gyermekeiket egyedül engedik a parkba. Mert az ilyen gyereket aztán várhatják vasárnap a jó ebédhez. Este hatkor sem jut eszébe, hogy illene hazasétálnia. Ilyenkor szakadatlanul cseng a telefon. Legjobb lenne, ha a Vidámpark megadna egy telefonszámot, s aki azt felhívja, annak magnó mondaná be: tessék nyugodt lenni, a Lacika éppen az utolsó forintján bukfencezik a hordóban.

Összeütközés legfeljebb a dodgemen történhet. Vannak, akik szándékosan nekihajtanak egy másik kocsinak, hogy aztán megtorpanjon az egész forgatag, s egy helyben álljanak, amíg vége nincs a menetnek. Jó szórakozás... igaz, egy helyben olcsóbban is lehetne állni. Akár otthon is. De ott nincs összeütközés - s akkor az egész nem ér semmit.

Egész elfárad az ember, amíg végigjárja az elvarázsolt kastélyt, sorba áll az óriáskerék vagy a hullámvasút pénztáránál. Elfárad... a lába, a nevetőizma, a zsebe...

Furcsa létesítmény ez a Vidámpark. A hétköznapi életben, ha fogytán az ember pénze, elkomorul. Itt minél kevesebb lesz a pénze, annál derültebb a hangulata. S aki nem akar sokat költeni - már az is szórakoztatja, ha másokat néz.

Éjszaka...

Az éjszakai élet nemigen forgalmas. A hajdani zugok megszűntek. Helyükbe újabb, ötletes, szórakoztató játékos helyek épültek. s épülnek most is. A Vidámpark ma már valóban vidám. Senkinek sem hiányzik a babonát és misztikumot terjesztő szellemvasút. Senki sem bánja, hogy a zughelyek megszüntével eltűntek a hajdani alvilági alakok is. Nincs pofozóember sem, aki "véletlenül" éppen néger volt.

Mindez nincs. De van derű, gyermekmosoly, jókedv, sikongás és kacaj.

Révai István