Yehudi Menuhinnal a Gellért Szállóban

 

(Népszava)

Hét éve járt itt, most fiatalabbnak tűnik, mint legutóbb. Valamit fogyott. A szeme éppoly csillogó, eleven, hangja az a fajta diákhang, amely már kicsit mélyebb a tenornál, mégis megőrizte minden fiatalosságát, fényét, frissességét. Egy nagy francia gondolkodó pár száz évvel ezelőtt azt mondta, hogy az emberi műveltség klasszikusainak tulajdonképpen az a titkuk, hogy mindig újak. A nagy művészeknek meg talán az, hogy egyre fiatalabbak.

"Néhány év múlva a legkisebb fiamat ide küldöm tanulni. Miért nem küldenek fiatal zenészeket külföldre?"

Kísérői, vendéglátói szerint pedig nagyon fáradt lehet: reggel érkezett Budapestre Bécsből, s ez az érkezés, a kétnapos itt tartózkodás tulajdonképpen egy állandó száguldás pillanatnyi állomása: úgy él, mint a múlt század nagy hangszeres virtuózai, akár a fiatal Liszt Ferenc, vagy Paganini, országról országra, világrészről világrészre járva hullatja, osztogatja művészete kincsét. Íme, bevezetőül mindjárt mesél erről a száguldó életformáról: Bécsben eljátszotta valamennyi Mozart-hegedűversenyt, most nálunk ad hangversenyeket, aztán vissza Bécsbe. Svájcon át - ahol kisgyermekeivel találkozik - Franciaországba utazik, onnan Spanyolországba, Granadába. Kentner Lajossal, a híres magyar születésű, Angliában élő zongoraművésszel és Caspar Cassadóval, a világhírű csellistával trio hangversenyeket adnak. Július második részében Dél-Franciaorszában hangversenyezik: ott előreláthatólag a gordonkaművész-fejedelemmel, Pablo Casals-szal lesz együtt. Várják a németországi Bach-fesztiválra is...

- Mikor van otthon, s egyáltalán hol van otthon, hiszen - amint művészete, az élete is az egész világé, minden országé?

- Kaliforniában van az otthonom, Almában.

A felesége - finom, de határozott arcélű, nagy, eleven szemű, sovány asszony, valamivel magasabb a férjénél, s mégis mindig fölnéz reá - közbeszól: - S évente legalább öt percet ott is töltünk...

- Gyerekek?

- Két kisgyermekünk van - folytatja Menuhin -, két kisfiú, hét, illetve négy esztendősek. Azután van egy tizenhat éves leányom, s egy tizenöt éves fiam is, az előző házasságomból. Ők az Egyesült Államokban élnek.

- S melyikük készül zenésznek?

- Túlságos zenei hajlama egyiknek sincs: a família zenei reménysége a négyéves kisfiú - neve Jeremiah - amit nemcsak hallása és hangja alapján állapítottunk meg, hanem abból a tényből is, hogy nagyon szeret enni és főzni, s rendkívüli előszeretettel viseltetik a szép régi holmik iránt...

Yehudi Menuhin és felesége a világhírű Rácz Aladár cimbalmosnál

Hét éve nem járt Budapesten, most, íme itt van, s úti tarsolyában a háta mögött hagyott, végigjárt egész világ millió élménye. Mégis magyar dolgokról kérdezzük.

- Bécsben zenei kötelezettségeimet teljesítettem. Magyarországra azért jövök, hogy barátaimmal találkozzam. S persze: hogy a közönséggel is - arra jók a hangversenyek. Hogy kik ezek a barátok? Nos, elsősorban a zenekar (az Állami Hangverseny Zenekar) élén a kiváló Somogyi László karmesterrel, azután Zathureczky Ede, Weiner Leó, Szász Miklós. Utam egyik kedves célja, hogy meglátogassam a cimbalom világhírű magyar mesterét, Rácz Aladárt. Magyarországon egyébként talán nem is tudják eléggé, milyen nagyszerű a magyar zene, milyen kiválóak a magyar muzsikusok. A külföldön seregestül működnek elsőrangú, világhírt elért magyar zenészek. Az Egyesült Államokban például neves zeneszerző Rózsa Miklós, híres karmester és (zeneszerző) Doráti Antal. Ő most Paul Claudel költeményére komponált egy gyönyörű oratóriumot.

- Mit tud a külföld a mai, fiatal magyar zeneszerző-nemzedék műveiről?

- Sajnos, semmit, pedig lenne érdeklődés, hiszen Bartók és Kodály neve közismert Bartók Béla ennek az évszázadnak legnagyobb zeneszerzője: klasszikus, akár a nagy klasszikusok. A mai. Élő magyar zenét érdemes lenne külföldön is megmutatni.

Ami a zenei előadó művészetet illeti, Menuhin újra és újra hangoztatja, s egyre nyomatékosabban: Magyarország termeli ma a világon a legjobb muzsikusokat.

- Az innen kikerülő zenészek világviszonylatban elsőrangúak. Ennek oka a kiváló iskola. - S nevetve teszi hozzá: - Néhány év múlva a legkisebb fiamat ide küldöm tanulni. Miért nem küldenek fiatal zenészeket külföldre? Meghódítanák a közönséget.

Ismét Bécsre terelődik a szó: Menuhin az ottani Mozart-ünnepségekről emlékezik meg. Hetekig napi hat-hét csodálatosabbnál csodálatosabb hangverseny között választhattak a zenekedvelők. A világ minden számottevő muzsikusa egybesereglett erre az alkalomra. Hiányoltuk a magyarokat. Hiszen - s felemeli a hangját - ahogy Bachnak és Wagnernak zenéjét legjobban leghívebben bizonyos német zenekarok és művészek tudják megszólaltatni, s minden nagy zeneszerzőnek megvan a maga "hazája", vagyis az a hely, ahol műveinek előadási kultúrája legmagasabb: Magyarország nemcsak Bartók és Kodály, de Mozart muzsikájának is ilyen értelemben hazája. Szerintem itt játszanak - Bécs mellett - leghitelesebben Mozartot.

- Az egész világon megenyhülő atmoszféra jót tesz a nemzetközi zenei vérkeringésnek is - mondja. - A világ mindkét felében nagy a kívánság a hosszú ideig tartó szétszakítottság után az újbóli találkozásra.

S elmondja: a nagy szovjet hegedűssel, David Ojsztrahhal New Yorkban találkozott, ő üdvözölte. Amint őt, Menuhint is Ojsztrah köszöntötte 1945-ben Moszkvába érkezésekor.

Mi magyarok egy kicsit a magunk művészének, szinte tiszteletbeli magyar hegedűsnek tartjuk Yehudi Menuhint, hiszen tudjuk: igaz barátja volt Bartók Bélának, nehéz éveiben megértő zenész-társa s alkotásainak nagy értelmezője, megszerettetője. (A Hegedűversenyt is Menuhin vitte dicsőségre, a Szólószonátát az ő kérésére írta Bartók élete utolsó esztendejében.)

- Hangversenyzenekaruknak örökös tagja vagyok - jegyzi meg később, derűsen -, kaptam is róla egy szép oklevelet. Majd ötven év múlva jelentkezem, s kérem a nyugdíjamat...