"Szeressétek a magyar népet!"

 

Szabad Nép:

Kim Ir Szen elvtárs a koreai gyermekek között

A koreai kormányküldöttség tagjai hétfőn délután meglátogatták Budapesten élő kis honfitársaikat, a hűvösvölgyi Kim Ir Szen iskolát. Hétfőn korán keltek a koreai fiúk, lányok, előkészítették szép ruhájukat, nagy gonddal kötötték meg a piros úttörő-nyakkendőt. Ebéd után siettek az iskola kertjébe, várni a kedves vendégeket. Amikor Kim Ir Szen elvtárs elsőnek belépett a kertkapun, megindult a gyermekek feltartóztathatatlan áradata. Az ujjongó fiúk és lányok közrefogták valamennyiüket, s boldog volt, aki csak megérinthette Kim Ir Szen elvtársat, vagy Pak Den Ajt.

Hogy készültek erre a napra! Néhány héttel ezelőtt a rádióból hallották, hogy Kim Ir Szen elvtárs vezetésével kormányküldöttség jön Európába. Másnap reggel a nagy izgalomban szinte meg sem lehetett kezdeni a tanítást; a gyerekek tanakodtak, hogyan lehetne írni Rákosi elvtársnak, megkérni őt arra, hívja meg Budapestre a küldöttséget. Az igazgatónő csak mosolygott, s biztatta őket, kezdjenek hozzá a levél megfogalmazásához. Mire azonban a levél elkészült, megjött a hír az iskolába, hogy a koreai kormányküldöttség ellátogat Magyarországra is. Persze, ettől az izgalom nem csillapodott le, sőt napról napra nőtt! Mindenki ajándékok készítéséhez fogott, kis hímzéseket, rajzocskákat, lombfűrészmunkákat, díszdobozokat dugdostak a gyermekek; a kultúrcsoport felvillanyozódott. A tanulási szorgalom egyszeriben még nagyobb lett, a "szobarend" még pedánsabb. A szakkörök szokások tanévvégi kiállítását is előrehozták tíz nappal, hogy minél többet tudjanak megmutatni Kim Ir Szen elvtársnak az iskola életéből.

S most, hétfőn ott volt a gyermekek között Kim Ir Szen elvtárs. Tekintete mély meghatottságot tükrözött, amikor a gyermekek kézen fogták (hogy aztán a látogatás végéig el se eresszék), s vitték, vezették a kertben rögtönzött szabadtéri színpadhoz. Bájos műsorral kedveskedtek a vendégeknek; volt ebben koreai dal és tánc is, bizonyságul, hogy a haza szeretete mindegyikük szívében ég, s volt magyar dal és tánc is. Ki nézhette volna derű, nagyon-nagyon jó érzés nélkül, amikor a koreai kislányok friss éneke felhangzott.
"Megkérem a lisztesmolnárt, Őrölje meg a búzámat."

Kim Ir Szen elvtárs és a kormányküldöttség tagjai sokat tapsoltak a tehetséges, kedves gyermekeknek. Aztán előállt egy kislány.
- Kultúrműsorunk véget ért. Nagyon kérjük Kim Ir Szen elvtársat, most ő beszéljen nekünk az otthonról, a hazáról.
Körbeálltak, s feszült érdeklődéssel hallgatták, mit mond Kim Ir Szen elvtárs.
- Korea újjáépítése jól halad, gyerekek - mondotta. - Amikor ti pár évvel ezelőtt eljöttetek hazulról, országunk még romokban volt. Azóta már sok gyár, iskola, kórház, kultúrház felépült. Otthon a gyerekek szorgalmasan tanulnak, készülnek az előttük álló feladatokra. Igaz, hogy még nem tanulhatnak olyan jó körülmények között, mint ti, de a helyzet egyre javul ebben is. Azt akarjuk, hogy hazánkban minden gyereknek lehetősége legyen a tanulásra, a falusiaknak is. Azt akarjuk, hogy széleskörű legyen a középiskolai oktatás. Építünk technikumokat, főiskolákat, egyetemeket.

Az egyik fiúcska megkérdezte:
- Milyenek most városaink?
- A mi városaink még nem olyan szépek, mint az, ahol ti most éltek, Budapest. De felépítjük hazánkat, sok szép várost fogunk építeni. Jól tudjátok, hogy a hosszú japán elnyomás megbénította hazánk fejlődését, ipar tekintetében nagyon elmaradtunk. Most azonban hatalmas lehetőségeink vannak, hogy sokat pótoljunk. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok segítik építőmunkánkat, gyáraink építését, új állami gazdaságok életrehívását.

Ezután arról szólt Kim Ir Szen elvtárs, hogy a felemelkedő, fejlődő szabad Koreának sok-sok szakmunkásra van szüksége. A haza azt várja, hogy Magyarországról is jól képzett ügyes szakemberek térnek majd vissza. Ezért nagyon kérte a fiúkat, lányokat: tanuljanak jól, ezzel válaszoljanak a haza bizalmára és a magyar emberek szerető gondoskodására. Nagy taps közben mondta: - Erősítsétek ezer szállal a magyar és a koreai nép barátságát. Szeressétek a magyar népet! A beszélgetés során elmondta, nagyon örül, hogy otthon majd beszámolhat arról; erős, egészséges, derék, szorgalmas, hazaszerető koreai gyerekek nevelkednek Magyarországon, mindezért köszönetét fejezte ki a magyar népnek, s közelebbről: Margittay Valériának, a Kim Ir Szen iskola igazgatónőjének, valamint az iskola többi pedagógusának és dolgozójának.

De aztán neki is volt kérdeznivalója:
- Hogy állunk a tanulással?
Egy koreai gyereknek sem kellett a kérdés után elsomfordálnia Kim Ir Szen elvtárs közeléből. Az iskola 250 növendékének félévi átlaga 4,23 volt, s valószínűleg nem lesz rosszabb az év végén sem. Az idén tizennyolcan érettségiztek, mindannyian ragyogóan - mondta az igazgatónő. Előrehúztak egy piruló diákot, Ma Csang Szut, aki magyar irodalomból úgy érettségizett, hogy az elnök szerint a felelete becsületére vált volna akármelyik kitűnő magyar tanulónak is.

Még egy séta következett az iskola és internátus épületében. A koreai vendégek nagy-nagy örömmel tapasztalták, milyen jó, egészséges körülmények között élnek, tanulnak a koreai gyermekek Budapesten. Kim Ir Szen elvtárs többször is kifejezte köszönetét az őt kalauzoló tanároknak. Az intézet emlékkönyvébe beírta nevét. Bejegyzésében forró köszönetet mondott a magyar kormánynak a testvéri segítségért és éltette a koreai és a magyar nép barátságát. Az idő gyorsan elszaladt, a küldöttség tagjai búcsút vettek a gyerekektől, akik még bizonyára hosszú-hosszú ideig visszaidézik majd a találkozás részleteit.

Koreaiak találkoztak egymással hétfőn délután. De ez a találkozás - úgy érzem - a magyar és a koreai nép barátságát is erősítette.

Vető József

Korábban:

Az elnök, akin nem fog a golyó

Kitörő örömmel fogadták a koreai elnököt