Reggeltől-estig Bratislavában

Vágólapra másolva!

Nők Lapja:

Reggel... A város felett még gomolyog a hajnali köd. A vár rejtelmes félhomályba burkolózik. A távolban csak sejteni lehet a gyárkéményeket: a Stollwerkét és a vegyiművekét, ahol a lenge, habkönnyű - és igen olcsó - szilon készül.

Gaalova Alzsbéta átmenet a parkőr és az óvónő között

A Várkert játszóterén, koradélelőtt. Gaalova Alzsbéta átmenet a parkőr és az óvónő között: az anyák az ő gondjaira bízzák gyermekeiket, amíg bevásárolnak, főznek, takarítanak. Gaalova vigyáz, hogy a hintánál betartsák a sorrendet, hogy ne veszekedjenek és verekedjenek, ne használjanak csúnya szavakat, ne végezzenek nyaktörő mutatványokat a kerítésen... és így tovább. Minden parkban van ilyen gondozónő - mi is követhetnénk példájukat!

Késő délutáni órában megtelnek az utcák hazafelé sietőkkel

Ebéd után, a pionir-park szabadtéri színpadának nézőterén. Krisztina Smetanova unokájában, Janko Fucsikban gyönyörködik. A néni hetvennyolc éves, Miava-i parsztasszony, most látogatóban van Bratislavában élő lányánál. Így vándorol városról városra, faluról falura, megosztván magát kilenc gyermeke, tizenegy unokája és tizenhárom dédunokája között...

Ebben a késő délutáni órában megtelnek az utcák hazafelé sietőkkel. Nők, férfiak kezében az "aktonka" - zippzáras disznóbőr aktatáska. Sokan hűsölnek a kávéházak teraszain is és isszák a pesti ember számára kissé szokatlan, hosszú lére eresztett, zaccos török kávét...

Naplemente előtt... A kép szállodai szobánk ablakából készült, előtérben a színház. Néhány perc múlva már ott voltunk, s végignéztük a Juro Jánosik című szlovák népi operát. Jánosik betyár-hős, mint a mi Rózsa Sándorunk: főurak és gazdag kereskedők réme, szegények jótevője. Az opera egy kis ízelítőt ad a szlovák nép temperamentumából - bár a rendezés egyetlen, s az ének - és zenekar sem kifogástalan - az előadás lendületes, a színészi játék magával ragadóan szenvedélyes, a táncok tüzesek és rendkívül kifejezők.