A Bp. Vasas és a Rapid jutott a labdarúgó KK döntőjébe

 

Rapid (Bécs) - Bp. Vörös Lobogó 4:3 (3:1)

Népstadion, 85000 néző. Vezette: Vicek, pj.: Galba, Karas (mindhárom csehszlovák).

Rapid: Gartber - Halla, Dienst, Golobic - Hölt, Lenzinger - Körner I, Mészáros, Hanappi, Körner II, Bertalan.

Bp. Vörös Lobogó: Gellér - Kovács II, Börzsei, Laptos - Kovács I, Zakariás - Sándor, Palotás, Híiegkuti, Szolnok, Szimcsák. Góllövő: Honappi, Hanappi, Körner II, Szolnok, Palotás, Palotás, Mészáros.

Szöglet arány: 13:3 (6:2) a Bp. Vörös Lobogó javára.

- Egy magyar csapat már a KK-döntöbe van! - kiáltott fel boldogan itt is, ott is egy-egy néző, amikor a Népstadion órája a Bp. Vasas-Partizán mérközés 78. percét mutatta... 4:1 volt ekkor az eredmény a Vasas javára. A Bp. Vörös Lobogó öltözőjébe egymás után érkeztek a hírnökök: 4:1, 5:1, 6:1 - jelentették kitörő örömmel.

- Most aztán nekünk is meg kell mutatnunk - mondogatták a Vörös Lobogó játékosok. A Rapid-öltöző hangulata egészen más volt a mérkőzés előtt, mint egy héttel ezelőtt Bécsben. Szinte rá volt írva a játékosok arcára: itt nem igen van keresnivalójuk.
A labdarúgás azonban - labdarúgás...

- Hüh, mekkora helyzet volt! - hangzott a kiáltás, amikor már a második percben Hidegkuti óriási helyzetben, mindegy 15 méterről a balsarok mellé bombázott. A kék-fehér egy pillanatra sem engedték ki az irányítást a kezükből. Főlényük azonban csak néhány percig tartott. Nem hagyták magukat a bécsi zöld-fehérek sem. Először Körner I, majd Körner II futott szépen el és lőtt mellé. Egy jó helyzet adódott Palotás előtt, aztán a 10. percben jött az első hideg zuhany. Körner II a jobb oldalon álló Ranappi elé adott, Gellér kapuja előtt mintegy 22 méterre. A középcsatár egyet igazított a labdán, s lapos lövése nyomán a labda a későn és rosszul vetődő Gellér mellett a jobbkapufa tövéről vágódott a hálóba, 1:0 a Rapid javára.
A 17. perc újabb kellemetlen meglepetést hozott. Körner I szabadon futott el a jobbszélen, Mészáros kapta a labdát, ő a 16-os előtt rálőtt, lövése a tőle 3 mérette lévő, oldalt álló Hanappiba vágódott. A középcsatár egyet fordult, laposan lőtt, a labdája 12 méterről a bal oldalon Gellér mellett a hálóba jutott, 2:0.

- Ennek a fele sem tréfa - mondogatták egymásnak a nézők. A Vörös Lobogó igen rosszul játszott ebben a félidőben. A védők sokat bizonytalankodtak, a csatárok pedig sokat tologattak.

A 21. percben a Vörös Lobogó kapujáról mintegy 25 méterre egymásnak adagoltak a Rapid csatárai. Senki nem támadja meg őket a magyar védők közül. A balösszekötő mintegy 18 méterről, jól eltalált lapos lövéssel bombázott a háló jobb oldalába, 3:0.

A közönség egyik ámulatból a másikba esett. A mit a budapesti kék-fehérektől várt, ezt a bécsi zöld-fehérek nyújtották. A 28. percben végre igen szép támadást vezetett a Vörös Lobogó: Zakariástól Palotáshoz, tőle Szolnokhoz jutott a labda és Szolnok mintegy 12 méterről magasan Gartner mellett a bal sarokba ívelt, 3:1.

- No, talán most - így igyekeztek magukat megnyugtatni a gól után a Vörös Lobogó-szurkolók. Bizony jól jött volna ekkor a biztatás a közönség részéről, a nézők azonban inkább bosszankodtak, mint bíztattak. A játék alig javult az utolsó negyedórában. Hidegkuti a hálóba fejelt, a játékvezető azonban már jóval előtte lest fütyült. Szolnok hagyott még ki nagy helyzetet.

A Rapid kapuja előtt mindig 2-3 bécsi védő őrzött egy-egy Vörös Lobogó-csatárt. Ennél a jelenetnél csak hajszál hiányzott a magyar gólhoz.

Szünet után

erősen megváltozott a bécsi csapat összeállítása. Lenzinger lett a balhátvéd, Golobic a balfedezet. HanappiHölti helyére ment hátra, Hölti pedig Hanappi helyére állt. Nagy erővel támadott a széllel hátban játszó Vörös Lobogó és már az első öt percben sikerült egyenlítenie.
A 49. percben a csatársor motorja, Sándor átverekedte magát két védőn, Palotás elé adott, s az összekötő 10 méterről, jobbról óriási erővel bombázott vállmagasságban a háló bal oldalára, 3:2.

A következő percben HidegkutiPalotás elé adott, s az összekötő most mintegy 22 méterről ritkán látott szép magas lövéssel küldte a labdát a háló bal oldalába, 3:3. A Vörös Lobogó tehát éppenúgy, mint egy hete Bécsben behozta a Rapid 3:0-ás előnyét. Ekkor úgy látszott, hogy játszva szerzi meg az egyre nagyobb fölénybe kerülő magyar csapat a győzelmet. Tíz percen át legjobb napjaira emlékeztetően játszott a Vörös Lobogó, lábról lábra vándorolt perceken keresztül a labda, Palotás egymás után négy nagy lövést küldött Gartner kapujába. A bécsi kapus azonban mindent hárított. A közönség a szép játék láttán nagy erővel buzdította a kék-fehéreket. Jóval érdekesebb volt a játék, mint szünet előtt.

Óriási erőnléti fölénybe került a magyar csapat. A 65. percben Kovács I a felső kapufára fejelte Szimcsák szögletét, majd 20 méteres lapos lövést éppen csak hogy védeni tudta Gartner. A Rapid csak igen ritkán jutott szóhoz, ilyenkor azonban mindig veszélyes tudott lenni. Bertalan, majd Mészáros jutott kedvező helyzetbe a Vörös Lobogó védelmének a jóvoltából, de mindkettő elügyetlenkedte a helyzetet.

Hajrá Lobogó! Gyerünk fiúk! - hangzott innen is, onnan is. Gartner kapuját azonban ezen a napon már nem lehetett bevenni, annak ellenére, hogy nagyon egyoldalú volt a játék. Ilyen helyzetben esett egészen váratlanul a Rapid döntőbejutását jelentő győztes gól. A 83. percben a nagy nyomás elől egy pillanatra felszabadult bécsi csapat balszélsője, Bertalan elfutott, beadott, és a teljesen tisztán álló mészáros a kifutó Gellér mellett 10 méterről a bal alsó sarokba lőtte a labdát, 4:3.

Még négy alkalommal egyenlíthetett volna a Vörös Lobogó, egyszer azonban Golobic (a gólvonalról), háromszor pedig Gartner mentett már majdnem reménytelen helyzetben. A mérkőzés végén az örömmámorban úszó osztrákok a vállukon a vitték le Gartnert a pályáról.

A Rapidban
Gartner főleg a II. félidőben kiváló formában védett, és a szerencsével sem állt hadilábon. Legalább három biztos góltól mentette meg a hálóját. A három hátvéd rengeteg Vörös Lobogó-támadást rombolt szét. Diensz volt a szellemi vezére a sornak, aki egy 10 perces visszaeséstől eltekintve végig lelke volt a védelemnek. Halta méltó társának bizonyult. Golobic és Lenzinger mind fedezetben, mind balhátvédben jóval átlagon felüli teljesítményt nyújtott. Hölel játéka színtelenebb volt, mint a múlt héten Bécsben. A csatársorban elsősorban Hanappi és Körner II játéka emelkedett ki. Néhányszor jól futott el Körner I és Bertalan is. Mészáros az összjátékból vette ki elismerésre méltóan a részét.

A Vörös Lobogó csapata
egészben véve csalódást keltett. Különösen a védelem tagjai játszottak formán alul. Gellér két gólban benne volt, a hátvédsor tagjai is sokat bizonytalankodtak, főleg Kovács II. csak talán Börzsei játszott időnként elfogadhatóan. A két fedezet a támadások sorozatát indította el. Kapura is sokat lőtt mindkettő. A csatárok gyakran pepcseltek. A 10 perces "nagy" játéktól eltekintve szinte egyik csatárról sem lehet a dicséret hangján megemlékezni. A mezőnyben úgy-ahogy eljátszadoztak, nagy technikai tudásuk jól érvényesült, de rengeteg gólhelyzetet hagytak ki. Időnként Sándor, Hidegkuti és Szolnok játéka elégítette ki. Palotás góljaiért érdemel dicsértet.

Korábban:

Megérkezett a lengyel válogatott, pénteken érkezik a Rapid és a Partizán

A Közép-európai Kupa labdarúgó-mérkőzések előkészületeiről

Beszélgetés Bukovi Mártonnal, az új szövetségi kapitánnyal