A magyar film az idén nemzetközi porondra lépett

Vágólapra másolva!

Szabad Nép:

A magyar filmművészet értékes sikert aratott Karlovy Vary-ban, a nemzetközi filmfesztiválon: a Szakadék és az Egy Pikoló világos a zsűri külön nagydíját nyerte el. Ez a hivatalos elismerés fémjelzi leginkább filmművészetünk új nemzetközi sikereit, de ezenkívül lépten nyomon találkoztunk azzal a rendkívüli érdeklődéssel, amely - valljuk meg őszintén - bennünket is kissé meglepett. Erre nem számítottunk, mert magunk sem ismertük fel eléggé filmjeink értékét, s tájékozatlanok voltunk a magyar filmek külföldi sorsáról. (S mondjuk meg nyíltan: még a Karlovy Vary elismerés óta is hallani itthon kétkedő véleményeket.)

A fesztiválon részt vevő magyar küldöttség már az első napokban érezte: sokat várnak filmművészetünktől. Több népi demokratikus országban aratott sikert a Liliomfi, a Gázolás, s meggyőződhettünk a Körhinta nagy hatásáról. Hallottunk megjegyzéseket a magyar filmművészet jelentős fejlődéséről, sőt igen előkelő rangsorolásáról. Ezek az értékelések nem puszta udvariasságból fakadtak, hiszen az elismerő véleményeket megállapodások követtek. S a szocialista országok filmesei mellett - a baráti országokkal természetesen a filmcsere a legutóbbi évek során örvendetesen fejlődött - számos nyugati üzletember érdeklődött a magyar filmek iránt. Régebben játékfilmjeink csak gyéren szerepeltek kapitalista országokban, s a vásárlási feltételek sem voltak előnyösek. A nyugati filmszakemberek szerint Magyarországon most olyan filmek készülnek, amelyek már a kapitalista országokban is érdekesek lehetnek - üzletileg is. Az idei cannes-i és a Karlovy Vary-i fesztivál nagymértékben fellendítette az érdeklődést filmjeink iránt. Néhány adat az eddigi tárgyalásokról: a Körhintát megvette Franciaország, Belgium, Svédország és Nyugat-Németország, most tárgyalnak az Egyesült Államok, Anglia, Olaszország, Dánia, Norvégia, Spanyolország, Görögország és a latin-amerikai államok megbízottaival, az Egy pikkoló világost Franciaország és Belgium vásárolta meg, de érdeklődik a film iránt Olaszország, Ausztrália is. A Szakadékot megvette a belga televízió.

A magyar film világhelyzetét hitelesen sűríti Nádasdy Kálmánnak, a fesztivál-zsűri magyar tagjának megjegyzése: "A magyar film az idén nemzetközi porondra lépett." Ezúttal nem akarjuk elemezni ennek az új jelenségnek eszmei-művészeti tényezőit; annyit azonban szükséges elmondani: az új filmjeink iránti érdeklődés egyik - talán legfőbb - forrása e művek sajátos nemzeti jellege. A külföldi filmszakemberek elismerését tükrözik azok az ajánlatok is, amelyet különböző országok filmművészeitől és producereitől közös filmek készítésére kaptunk. Ebben a pillanatban még bizonytalan, vajon hány közös film születik az ajánlatok nyomán; ha valamennyit megvalósítanók, jóformán egyetlen önálló filmünket sem forgathatnánk a jövő esztendőben. Ez a jelenség önmagában is filmművészetünk rangjáról tanúskodik.

Mindez örömmel tölti el a magyar film alkotóit; de joggal vetődött fel a küldetés tagjaiban az a gondolat: vajon idehaza eléggé megszívleljük-e a gyakorlatban is Lenin szavait, tanításait a filmről, vajon valóban legfontosabb művészet számunkra is a film? Filmművészeink körében jogos a panasz: a magyar film nagy jelentőségével és szép eredményeivel nincs arányban az anyagi megbecsülés. Technikai felszerelésünk elavult, sürgős felfrissítésre szorul. Erről már sok szó esett az utóbbi időben. A közönség igényeinek kielégítéséről most talán szükségtelen is beszélni, de azt végre ki kell mondani: a film is van olyan "üzlet", mint mondjuk a labdarúgás.

Hadd mondjam el egyik személyes élményemet. Alig, hogy július 29-én Karlovy Vary-ban kihirdették a fesztivál eredményét és a magyar küldöttséget elárasztották gratulációikkal, örömteli hangulatban vettem fel a telefon kagylót, hogy a Szabad Néppel közöljem a magyar filmek nagy sikerét. A tudósítás másnap megjelent a lap negyedik oldalán, szerény címmel két hasábban. Néztük a lapot Prágában és arra gondoltunk: úgy látszik valamiféle szerkesztési törvény szerint a művészeti cikkek mindig ugyanazon a helyen és kéthasábos szedéssel jelennek meg. Egy héttel később a Vasas labdarúgó-csapatának kétségkívül szép győzelmét ujjongta a kétszer akkora, vastag betűkkel kiáltozó cím és a sokkal terjedelmesebb tudósítás - ugyanazon a helyen négy hasábon.

Úgy tűnik, nem számítottunk erre a nagy külföldi érdeklődésre, amely, meg kell vallani, ezideig sajnos, még csupán a külföldi üzletemberekre és egyes művészekre szorítkozik, a közönségre kevésbé. De olyan művésszel is beszéltünk, aki magyar filmet még nem látott. Arne Mattson, az Egy nyáron át táncolt című svéd film kiváló rendezője, vagy Giovanna Ralli ismert, kitűnő olasz filmszínésznő (bár utóbbi most, a fesztiválon látta a Körhintát) szintén nem ismeri a magyar filmeket. Nem az ő hibájuk ez, hanem a mienk. Egyes követségeink, úgy látszik, nem tartják fontos feladatuknak a magyar művészet megismertetését. Vajon miért nem rendeznek filmbemutatókat, amelyekre közéleti személyiségeket, művészeket és üzletembereket hívnának meg? Ezt a régi, bevált módszert úgy látszik még nem fedezték fel. Pedig bizonyos, hogy az ilyen külföldi bemutatók meggyőzően beszélhetnének népünk új életéről, s filmjeink színvonaláról. Ami a filmkereskedelmi hálózatot illeti, az még inkább gyerekcipőben tipeg. A csehszlovák filmgyártást központi hivatal képviseli a nyugati országokban: miért ne lehetne egy ilyen tárgyalóképes magyar központot létesíteni, mondjuk, Párizsban?

Nemzetközi filmkapcsolatainkat mindenképpen felül kellene vizsgálni. Magyarország nem tagja például a Nemzetközi Filmszövetségnek sem, pedig a cannes-i filmfesztivál után bizonyossá vált, hasznos fórum volna ez a mi számunkra is.

Az eddigieknél sokkal többet kell tenni filmjeink külföldi terjesztése érdekében. A Karlovy Vary-i nagydíj van olyan becses, mint a Középeurópai Kupa ezüst serlege. A filmművészet anyagi megbecsülésében, s a filmek propagandájában és a kereskedelemben egyaránt számolnunk kell ezzel.

Nem kétséges, hogy e sikerek után is a legfontosabb a magas színvonalú filmek alkotása; de a filmvilág elismerése mellett végre már ki kellene vívnunk a nemzetközi közönség elismerését is. Ezt követelik meg politikai, művészeti és gazdasági érdekeink és ennek teljesítése korántsem ördöngös mesterség.

Demeter Imre

Korábban:

A zsűri nagydíját kapta a Szakadék és az Egy pikoló világos