Alkotmányát ünnepelte az ország népe

 

Baráti munkás-paraszt találkozók, ünnepi műsorok,

vidám vásárok, sportesemények

A felszabadulás óta harmadszor lett élüzem a Dorogi Erőmű. Az ünnepségre meghívták a leányvári Előre Tsz-t, amelyet az erőmű dolgozói patronálnak. Gréts Mihály főenergetikus, a vezérlőberendezés működését mutatja be a tsz tagjainak.

Lehetetlen vállalkozás volna számot adni mindarról, ami az ünnep két napján történt, hiszen hazánk fővárosában, s a legtávolabbi falvakban - hetek óta tartó készülődés után - gazdag és színes ünnepségek, események zajlottak. Mit emeljünk ki? Talán azt, hogy a barátság forró megnyilvánulásai kísérték a városokban és falvakban megrendezett munkás-paraszt találkozókat. Talán azt, hogy ünnepségeinken milyen sok külföldi barátot láttunk vendégül. Vagy azt, hogy - követve az évek során át kialakult hagyományt - ezen a napon sok helyen tartottak avatóünnepséget, s éppen alkotmányunk ünnepén adtak át rendeltetésüknek az üzemeket, kórházat, művelődési házakat. Az új kenyér ünnepe is volt ez a két nap - dolgozó parasztságunk munkájának eredményét, új kenyerünket ünnepeltük ezen a napon.

A munka dicsősége, a béke és barátság köszöntése, a jövőbe vetett bizakodás - mindaz, amit alkotmányunk testesít meg - jellemezte a két napig tartó országos ünnepséget. Az alábbiakban csupán szemelvényeket tudunk adni erről a két napról - rövid híradásokat milliók nagy ünnepéről.

Munkás-paraszt találkozó a Lenin Kohászati Művekben

20-án reggel a megye minden részéből autóval érkeztek a vendégek. Huszonnégy termelőszövetkezet tagjait hívták meg baráti látogatásra a diósgyőri kohászok. Ismerjék meg az ő munkahelyüket is, nézzenek körül a gyártelepen, a városban. A vendéglátók és a vendégek nem először találkoznak. A 24 tsz mindegyikébe rendszeresen lejár egy-egy munkáscsoport - patronálják a termelőszövetkezeteket.

A Csányoszró községben megrendezett ormánysági napon a sumonyi leányegyüttes táncol

Amikor az autók megérkeztek, Závodszki István elvtárs, a finomhengerdei gépészet vezetője a bátaszéki szövetkezeti tagokat kereste. Gyakran jár közéjük. Még a szabadsága egy részét is Bátaszéken töltötte. S nem hiábavaló e gyakori látogatás! Felszereltek a tsz-ben egy húszkalapácsos darálót, az itatáshoz motoros vízszivattyút készítettek, hogy csak a nagyját említsük a patronálás eredményeinek. Miklós Ferenc elvtársat, az oxigénfejlesztő üzem munkását a felsőzsolcai Szabadságharcos Tsz dolgozói köszöntik örömmel. Ő vezeti a termelőszövetkezetet patronáló brigádot. S akik még nem ismerik egymást, azok is hamarosan összebarátkoznak. Az asszonyok virágcsokrokkal köszöntik a vidékről érkezett asszonyokat, lányokat.

A nap első programja a gyár meglátogatása. Sorba nézik a csoportok az üzemrészeket. Csöndes most itt minden. Ünnepel a gyár, pihennek a légkalapácsok, csöndes a középhengersor. Csak a kohók környékén sistereg, zúg minden. Itt nem állhat meg a munka egy percre sem. Csapoláshoz készülődnek a kohászok. Csattognak a kalapácsütések, s a nyíláson keresztül füstölögve, lángolva, szikrázva előbuggyan az izzó vasfolyó.
Három órán keresztül járták a küldöttségek az üzemeket. Ismerkedtek a gyárral, amely az ekéhez, a kaszához, a traktorhoz, a földművelő szerszámokhoz adja a vasat, az acélt.

Új kenyér ünnepén Sztálinvárosban

- Jönnek! - hangzik az első kiáltás a Szalki-sziget bejáratánál, s azután futótűzként terjed a liget túlsó végéig. S íme, már látszanak is a fehér inges, fekete mellényes legények táncoló lovaikon, hogy hírül adják: itt vannak az óvárosiak. Hozzák a búzakoszorút meg az új kenyeret. Sztálinváros régi iskolájától indultak szép, lassú menetben, kendősen és csizmásan, elöl az aratókendőkkel teletűzött zászló, azután a fiatalok hatalmas búzakoszorúja, a tálcán a szép, kerek házikenyér, majd az idősebbjei, akik a hátuk megetti hegedűk hangjaira illesztik a lépést. Közbe-közbe körbejár az öblös kulacs, majd rágyújtanak egy nótára, s zeng az egész menet. A bejárat előtt csárdást kezdenek, befordulnak a fák alá, s az újvárosiak népes sorfala között érnek a sziget belsejébe. Az ácsolt emelvényen már ott vanank az erőmű munkásküldöttei, s rögtön felharsan a köszöntő.

Ezután a lányok átadják a búzakoszorút, a menyecskék a kenyeret, előkerül ismét a kulacs, a zenészek ropogós csárdásba kezdenek, s a főmérnök, a párttitkár, a tanácselnök meg a többi vendég víg táncot jár a bokrétás sereggel. Nyomban meg is szelik az új kenyeret. Tulajdonképpen az ünnep itt egy nappal előbb kezdődik, mint a naptárban. Az előző nap reggelén ugyanis az óvárosból feldíszített szekerek indultak a vasmű felé - hívogatóra. A kocsik utasai mindenütt hívogató verset mondtak a másnapi ünnepségre, a meghívottak pedig szívesen fogadták a kedves invitálást.

Régi szokás az új kenyér ünnepe ezen a vidéken. Különösen mióta a kis dunai falu nagyvárossá nőtt, s hazánk egyik büszkesége lett. az óváros és az újváros barátságának jelképévé vált ez az ünnep, amikor a falu az első kenyeret a város munkásainak adja. De természetesen augusztus 20. nemcsak jelképes kenyérünnep. Nemcsak a versben mondják, hogy "kaszánkat, gépünket a helyére tettük". A határban az ünnep reggelén hallgatott el az utolsó cséplőgép, s a Vörös Csillag Termelőszövetkezet már tíz nappal előbb is megsüthette volna az ünnepi kenyeret. Igaz, a szövetkezetieknek könnyebb dolga volt, mint ahogy ott a helyi kiállítás számai mutatták. Már 1955-ben is géppel végezték a munkák 70 százalékát. Ami a termést illeti, az idei év sajnos nem hasonlít a tavalyihoz, de így is átlag 11,28 mázsa búzát termeltek egy holdon. S ebből bőven jut új kenyérnek való az óváros meg az újváros lakóinak is.

Közben elkezdődött a műsor, s előbb az óvárosi népi együttest, majd a vasmű tánccsoportját tapsolta meg a közönség. Majd fővárosi művészek szórakoztatták Sztálinváros ünneplőit. A vendégek s a vendéglátók több ezres serege azután még késő estig mulatott együtt. Másnap az újváros látta vendégül a vidám aratókat, s annál a nótánál folytatták, ahol előző nap abbamaradt.