Szabad Nép
A magyar tenger és partvidéke értékes gyöngyszeme hazánknak. A Balaton vidékét a felszabadulás óta a dolgozók foglalták el. Erről tanúskodnak a számok is: 1937-ben 82 ezren - köztük elsősorban a felső tízezerhez és a középosztályhoz tartozók - üdültek a Balaton mellett, az idén 180 ezren töltik itt szabadidejüket, elsősorban munkások, alkalmazottak és értelmiségiek. 1937-ben 207 ezer volt a hétvégi kirándulók száma, ma már 550-600 ezerre tehető.
Ma nincs olyan szerv, amely összehangolná a különböző szervek és intézmények munkáját, magyarán: nincs gazdája a Balatonnak |
De a lehetőségeket még korántsem aknázzuk ki. Szakemberek szerint ugyanis megfelelő fejlesztéssel és beruházással minden évben egymillió dolgozót lehetne két héten át a Balaton partjain üdültetni. Ezenkívül a magyar tenger idegenforgalmunk legfőbb bázisa is lehet. A külföldiek - előzetes terv szerint - ez évben 22 ezer napot töltenek itt, s jóllehet, e szám többszöröse az előző évinek, mégis sokkal kevesebb, mint régen: 1937-ben a külföldiek 175 ezer napot töltöttek a Balaton mellett. A külföldiek látogatásai sok millió deviza-forint hasznot hozhatnak országunknak; a Balaton kihasználása felérne néhány nagyüzem együttes exportjával.
A sok bába közt elvész a gyerek
Ma különböző szervek és intézmények igyekeznek rendben tartani a Balaton környékét. A legfőbb cél, hogy gondozott utcák, utak és parkok, korszerű vendéglők és üzletek s változatos szórakozási lehetőségek várják a vendégeket. Vagyis az, amit gyógy- és üdülőhelyi kultúrának nevezünk, s amelyet csak az egységes üdülőhelyi igazgatás teremthet meg. Ma azonban nincs olyan szerv, amely összehangolná a különböző szervek és intézmények munkáját, magyarán: nincs gazdája a Balatonnak.
A felszabadulás előtt, s ezt követően még jó ideig működött az úgynevezett Balatoni Bizottság. Ez az igazgatási és idegenforgalmi szakemberekből, valamint tudósokból álló testület igyekezett fejleszteni az üdülőhelyi kultúrát, s az anyagi alapot az üdülőhelyi díjak szolgáltatták. Az üdülőhelyekre érkező vendégek naponként csekély (de együttvéve mégis jelentős) összeget fizettek 1949-50-ben a Népjóléti Minisztériumnak egy külön osztálya foglalkozott az üdülőhelyek, s így a Balaton-környék ügyeivel. 1950-ben megszüntették az üdülőhelyi bizottságokat és az üdülőhelyi díjakat, a felügyeletet a Belügyminisztériumra bízták. Itt - két évig - egyetlen tisztviselő törődött ezzel a sokágú feladattal. 1953-ban az Egészségügyi Minisztériumhoz került ez a feladatkör. 1954-ben pedig a Minisztertanács a Város- és Községgazdálkodási Minisztériumra ruházta át. De ez a minisztérium mindmáig nem vette át - a Minisztertanács határozata ellenére sem!
Mit tehet a tanács?
A gazdanélküliség jeleivel lépten-nyomon találkozhatunk a Balaton-parton. Példaként csak egy üdülőhelyet említsünk: Balatonfüredet. A Kedves-cukrászda terasza alatt öt disznó hízik, az Aranycsillag Szálló kerthelyiségét egy spanyolfal választja el a szemétgödörtől, a füredi kórházban a parkon keresztül szállítják a szenet, az üdülőtelep közepén tégla- és homokhalmok éktelenkednek, mert a SZOT szanatóriumának építését a nyár közepén kezdték meg.
Miért nem intézkedik ilyen esetekben a tanács? Sajnos, a tanácsnak nincs erre hatásköre. Régóta tervezi a Veszprém megyei Tanács, hogy kiadják az üdülőhelyek rendjét meghatározó balatoni szabályrendeletet, a Város- és Községgazdálkodási Minisztérium azonban érthetetlenül vonakodik ettől, arra hivatkozva, hogy országos hatályú rendeletet készítenek majd. A Veszprém megyei Tanács dicséretére válik, hogy e helyzetben is igyekszik megtenni minden tőle telhetőt: az országban először - szabályrendeletbe foglalta a megyei idegenforgalmi hivatal feladatait. A megyei idegenforgalmi hivatal dolgozói és külső társadalmi munkásai - dr. Zákonyi Ferencnek, a Balaton kiváló tudós-szakértőjének irányításával - lelkesen dolgoznak. Foglalkoznak a műemlékek és a természeti ritkaságok védelmével, színvonalas füzetsorozatot adnak ki stb. A hivatal munkájának köszönhető, hogy hagyományossá váltak a balatoni hetek, de az idén az ünnepségek régi fényének már csak halvány árnyéka maradt; mindössze 2000 forint jutott erre. Sajnos a megyei tanács erkölcsi támogatáson kívül mást nem tud adni.
A községi tanácsoknak még kevesebb a lehetőségük, bár feladatuk lenne bőven. Sok helyütt nem képes gondoskodni a szemét elszállításáról sem, mert költségvetésükből erre nem telik. Az északi parton csupán Balatonfüreden van öntözőkocsi, seprőgép sehol sincs.
Persze sok feladat túlnő a községi tanácsok várhatóan bővülő hatáskörén is. Meg kellene gyorsan oldani a szennyvíz-levezetést, mert a Balaton szennyeződése a strandolási lehetőségeket fenyegeti. A vízellátás sem kielégítő: Keszthelyen például délutánonként nem lehet fagylaltot kapni a vízhiány miatt.