Szabad Nép
Ma ül össze háromnapos tanácskozásra a kiadói konferencia: munkája elé érdeklődéssel tekint minden könyvet olvasó és szerető ember. E konferencia számot ad arról, mit valósított meg az utóbbi tíz esztendőben könyvkiadásunk, s számot vet azzal, hogy mit kell tennie azért, hogy országunkban az emberi kultúra legelterjedtebb hordozója, a könyv valóban betöltse hivatását.
Mióta a könyvnyomtatást feltalálták, a magyar könyv kiadásának, terjesztésének minden időben voltak Misztótfalusi Kis Miklósai, akik a tudós, a munkás és a művész együttes hivatástudatával szívósságával munkálkodtak azon, hogy a magyar könyv megszülessék, s az ország, a nép kincsévé váljék. E hagyományhoz méltóan a mi könyvkiadásunk is megtette a magáét, s nyugodtan elmondhatjuk, hogy új korszakon nyitott a magyar könyvkiadás történetében. A mi országunkban sok könyv jelenik meg, évről évre növekszik a kiadott könyvek mennyisége, úgyhogy azok közé az országok közé tartozunk, amelyekben - a lakosság létszámához mérten - a legtöbb könyv jelenik meg a világon.
Könyvkiadásunk mindinkább népi jellegűvé válik, vagyis úgy fejlődik, hogy a dolgozó nép mind szélesebb rétegeit képes bevonni a könyv olvasói, barátai sorába. Soha annyi népszerű tudományos könyvet, ismeretterjesztő munkát nem adtak ki Magyarországon, mint napjainkban: a könyvkiadás jelentős részt vállal magára népünk műveltségének gyarapításában. S a selejtes, művészietlen ponyvairodalmat, ízléstelen, lélekromboló fércműveket bátran félredobva könyvkiadásunk vállalkozott arra, hogy az olvasás örömeivel igazán csak most ismerkedő tíz- és százezreket juttasson el a klasszikus és élő irodalmak kincseihez.
Abban, hogy könyvkiadásunk eljutott ezekhez az eredményekhez, kétségtelenül részük van azoknak a szakembereknek, akik a könyvkiadás különböző posztjain munkálkodnak. Irodalmi életünkben, a közvéleményben gyakran hangsúlyozzák a lektort, a megjelenő könyvek első olvasóját, gondozóját, szárnyrabocsájtóját. Benne, igazságtalanul általánosítva, a "kulturbürokrácia" megtestesítőjét látták csak igen sokan. A lektori munka nagy műveltséget, önálló ítélőképességet, bátor vitakészséget igénylő mesterség. Akadt lektor, nem egy, aki nem állta ki e próbát. Nemcsak a fogyatékos egyéni felkészültség volt a jó munka akadálya, hanem sokkal inkább az irodalom- és tudománypolitikát átható dogmatizmus, a bürokratizmus, amely a kultúra intézményeibe is oly mélyen befészkelődött. De még több az olyan lektor, aki - műveltséggel és jó szándékkal telten, sokszor igen nehéz, kedvezőtlen körülmények között - könyvkiadásunk fejlődését, a jó művek megjelenését, a helyes kiadói munkaprogramok kialakulását segítette. E szakemberek nélkül korántsem tarthatna ott könyvkiadásunk, ahol jelenleg áll. Megbecsülés, köszönet illeti könyvművészeinket is, hisz az ő együttes munkájuk gyümölcse, hogy kezd újból megszületni a szép magyar könyv, s ízléses, vonzó kiállítású kötetek egész sora tölti meg a könyvesboltokat és a könyvtárakat.
Az olvasóközönség figyelme e konferencia munkája iránt egyúttal azt is jelenti, hogy a jövőben még többet vár a könyvkiadástól, még sokoldalúbb, a hazai és külföldi tudományos és művészeti életet még mélyebben, sokrétűbben nyomonkövető programokat, s az eddigi kiadói gyakorlat sokszor bántó, kultúraellenes hibáitól mentes működést. A felületesen, tudománytalanul "átpolitizált" ismeretterjesztő irodalom, a gyönge, sematikus szépirodalom, a sokszor még mindig megnyilatkozó nehézkesség, tájékozatlanság, szűkkeblűség helyett - igazi, tudományosan elmélyült és népies, magvas, érthető ismeretterjesztést, a szépirodalomnak vállalkozó kedvvel, széles látókörrel véghezvitt megjelentetését várja.
Nagy örömmel venné, ha az eddigi nagysikerű szépirodalmi sorozatok után minél nagyobb számban kaphatná kézhez a világirodalom klasszikusainak - Balzacnak, Dickensnek, Tolsztojnak s a többieknek - teljes sorozatit. Várja Marx és Engels műveinek sorozatban való megjelenését. S kéri a mai magyar szépirodalom műveinek lendületesebb, még több hozzáértést és szeretetet tükröző, merészebb szárnyrabocsátását. Mint ahogy nemzeti színjátszás nem lehet meg élő, nemzeti drámairodalom nélkül - a könyvkiadás is csonka, élettelen, ha benne nem a nemzet múltját és különösképpen a jelenét megörökítő művek viszik a főszerepet, ha súlyát nem az élő irodalom és tudomány alkotásitól nyeri. Az új irodalom és az új tudomány ápolása, megszületésének, elterjedésének elősegítése - ez lehet könyvkiadásunk egyik legfontosabb, leginkább közérdekű programpontjai a jövőben is.
Az ország egész olvasó közvéleménye s nem utolsósorban a könyveket megalkotó tudós- és íróvilág eredményes, jó munkát vár a konferenciától, s azt reméli, hogy ez a tanácskozás emlékezetes dátum marad könyvkiadásunk történetében.
Korábban a Szabad Neten:
Művelt, öntudatos, széles látókörű dolgozókat neveljenek a szakszervezetek