Magyarország - Jugoszlávia 3:1 (2:1)

 

Szabad Nép

Kiküldött munkatársunk telefonjelentése a belgrádi Európa Kupa mérkőzésről
Labdarúgó-válogatottunk javuló formában, lelkes játékkal értékes győzelmet szerzett

Legjobban azzal lehet jellemezni Belgrád vasárnapi képét, hogy amolyan "angol-magyar" hangulat kerítette hatalmába a várost. (A magyar csapat szállásain szinte el kellett rejteni a játékosokat a kíváncsiak elől, a futballszövetség kapuját vasárnap betörték a jegyre vadászók elkeseredett tömegei, a hivatalos műsorfüzet magyar üdvözlést közölt, a lapok az év mérkőzéséről írtak.) Vasárnap délre kezdett megszűnni a jegyroham, és a város minden részéből özönlött a nép a belgrádi stadion felé. Hatvanezer néző foglalt helyet a magyar és jugoszláv zászlókkal feldíszített pályán, amikor, mintegy étvágycsinálónak, megkezdődött a magyar-jugoszláv ifjúsági válogatott mérkőzés. Bíró a jugoszláv Markovic volt.

Az ifjak mérkőzése

Mint az ifjakhoz illik, eleven, gyors játék alakult ki, később azonban fokozatosan esett a színvonal. A 10. percben egy ártatlan szerelésért szabadrúgást ítélt a bíró a magyar kapu ellen. A rúgás után zavar támadt a magyarok soraiban és Bubany közelről a hálóba rúgta a labdát (1:0). Egy perc sem telt bele, s Matesz 16 méteres, nem is nagyon erős, középmagas labdája a kapus kezét elsodorva jutott a kapuba (1:1). Mindkét gól védelmi hibából esett. A játékost főleg a jugoszlávok irányították, de támadásaikat rendszerint távoli, vagy pontatlan lövéssel fejezték be. A magyarok a félidő végén ijesztgették egy-két sikerült támadással a jugoszlávokat.

A mérkőzés második része csak kevés szépet hozott. Mindkét részről sok volt a pontatlan labdaátadás, tervszerűtlen próbálgatás, erőtlen lövés. A magyar fiataloknak láthatóan nem ízlett a jugoszláv labdarúgók kemény játéka. A 32. percben jugoszlávtámadás indult, a mieink szabálytalanul állították meg Blazsics balösszekötőt. A 11-est Popadics balhátvéd rúgta és kapusunk, Gelei kivédte. Utána azonban nem sokat mérgelődött a közönség, mert kihirdették a jugoszláv B-csapat budapesti győzelmét. Fellelkesült a jugoszláv ifjúsági válogatott is és nagyon veszélyes támadásokat vezetett.

Az eredmény azonban 1:1 (1:1) maradt, s a látottak alapján meg lehetünk vele elégedve.
A két mérkőzés közötti szünetben megérkezett Szukarno indonéz köztársasági elnök számos jugoszláv államférfiú kíséretében, s a díszpáholyban foglalt helyet.

Sokat ígérő kezdet

Kivonultak a magyar csapatok Seipelt osztrák játékvezetővel. Elhangzottak a himnuszok, s azután felharsant a bíztatás. Kiderült, hogy nem kevés magyar szurkoló ül, vagy áll a tömött sorokban.

A belgrádi labdarúgó-mérkőzés egyik jelenete: Bozsik kapura lő

Magyarország:

Grosics - Kárpáti, Börzsei, Kotász - Bozsik, Berendi - Sándor, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor.

Jugoszlávia:

Beara - Berlin, Horvát, Crnkovics - Boskov, Krsztics II. - Petakovics, Milutinovics, Zebec, Veszelinovics, Vukas.

Két Sándor-szöktetés volt a nyitány és sokat ígérően folytatódott a játék. Lendületes rohamok után az 5. percben Sándor elfutott, bekanyarodott. Meglátta, hogy elveszik tőle a labdát, de nem hagyta magát. Beara kezéből kipeckelte a labdát Hidegkutihoz, aki rögtön rövid passzt adott Czibor elé. Czibor középen nyolc-tíz méterről rúgta a hálóba a labdát. (1:0).

Czibor Zoltán a Komáromi AC, a Komáromi MÁV-AC, az FTC, az ÉDOSZ, a Csepeli Vasas, majd a Budapesti Honvéd balszélsője, 1949 és 1956 között 43 alkalommal játszott a válogatott csapatban és 17 gólt szerzett. Tagja volt az 1952. évi olimpiai tornán arany- és 1954-es világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar együttesnek. Kiváló képességű, világklasszisnak számító, de szélsőséges, szeszélyes labdarúgó volt. Páratlan gyorsasága, nagy mozgékonysága, kitűnő labdakezelése, szélsőknél ritkán tapasztalható gólképessége és kiismerhetetlen cselei a világ legjobbjai közé emelték. Az Aranycsapat támadósorának roppant veszélyes tagja volt. "Sátáni" játéka ellen sok ellenfele bizonyult tehetetlennek. A "Rongylábúnak", kevésbé szalonképesen "Bolondnak" is becézett balszélső kiismerhetetlen cseleivel szinte az őrületbe kergette az ellenfelek jobbhátvédjeit. Villanásszerűen tudta változtatni mozgásának ritmusát és irányát. Szüntelen mozgásával - a pálya széltében és hosszában - megelőzte a maga korát. Ezért a modern szélsőjáték egyik előharcosának tekinthető. ("Kalandozásait" eleinte nem csak játékostársai, hanem a szakemberek jelentős része sem értette meg és értékelte megfelelően.) Legemlékezetesebb alakítása is hamisítatlan "czibori" játék volt. 1954. május 23-án, az Anglia elleni 7:1-es mérkőzés első felében csak "lézengett" a Népstadion gyepén. A második félidőben viszont ritkán látható, sziporkázó szélsőjátékkal döntő módon járult hozzá az angol védelem teljes szétzilálásához. 1956-ban külföldre távozott. Előbb 1957-ben az AS Rómánál edzett és játszott nem hivatalos mérkőzéseken, majd 1958-ban, FIFA-eltiltása lejártával az FC Barcelona szerződtette. A Barcával két bajnoki címet szerzett, spanyol kupát és VVK-t nyert, valamint tagja volt a BEK-döntőben vesztes gárdának. Az 1961-1962-es idényben az Espanolban szerepelt, sőt 1962-ben egyetlen mérkőzés erejéig az Austria Wienben is pályára lépett. Két és fél évtizednyi távollét után 1991-ben hazatért Magyarországra, életre hívta anyaegyesülete jogutódját, a Komáromi AC-t, amelynek elnöke volt haláláig. (Aranycsapat.hu)

Ez gyorsan ment. De három perc múlva már Vukas indított el támadást. A labda eljutott a 16-os sarkáig. Ott Veszelinovics kapura akart rúgni (nagy gólhelyzetben volt), a labda a hirtelen odasiető Börzseiről lepattant jobbra, a 6-osnál őrizetlenül hagyott Petrakovics elé. Hiába futott ki Grosics, hiába akart beleavatkozni Kotász, a jugoszlávok újonca, Petrakovics a kapuba tudta rúgni a labdát (1:1).

A 11. percben Veszelinovics hagyott ki újabb nagy gólhelyzetet. Meg lehetett állapítani, hogy az első negyedórában sokszor támadott a jugoszláv csapat.

A második negyedóra már kiegyenlítettebb játékkal kezdődött, bár a jugoszlávok ekkor még erőteljesebben indították támadásaikat. Lassan azonban kezdett feljönni a magyar csapat. Előbb Bozsik 20 méteres bombáját fogta üggyel-bajjal Beara, a 26. percben azonban ismét megszereztük a vezetést Remek Hidegkuti - Puskás - Higekuti-támadás viharzott a pályán, a végén Kocsis kapta a balösszekötő helyén, a ballábbal, igen szépen helyezett lövéssel rúgott gólt. A labda vagy 15-16 méterről, a kapufát is érintve ment a hálóba(2:1).

Folytatódtak a magyar támadások. Kocsis a 16-osunktól indult el a harmadik negyedóra kezdetén. Pompásan vándorolt a labda lábról lábra, végül is Hidegkuti bombája a kapu fölé szállt. Igen szépen alakult a mérkőzés. Váltogatták egymást az ötletes támadások, repült az idő. A negyedóra vége felé védelmünknek néhány kabinetalakításra volt szüksége. A 40. percben egy szabadrúgás után Grosics futott ki a labdára, közben Zebec beleugrott és kapusunk ápolására szorult. Nem egészen fitten kezdhette meg a második félidőt.